Azóta persze láttam, hallottam, pláne éreztem is mi fájhat, a fiúknak mesélek is, de felmenőimmel ellentétben én inkább a szívügyekről mesélek -talán lesznek olyan szerencsések, hogy a testi bajok elkerülik őket...
Prózaibb oka nem is lehett volna a hallgatásomnak, minthogy féltem, féltettem magunkat, magamat. Nem nagyon. Nem vizualizáltam (
Hiszek a megelőzésben, talán írtam itt is már, hogy járok szűrővizsgálatokra, ill. igyekszem megtenni itthon is mindent, hogy időben nyakoncsíphessem, ha -
Találtam egy csomót. Egy szokatlant, eddig nem tapasztaltat.
Közel három hetet kellett várni a kapott vizsgálat időpontjáig, ami nagyon sok, ha bizonyosságot akar az ember.
Nem húzom: nincs semmi bajom, ciszta volt. Az álmatlan éjszakákat már sajnálom, meg a feszültséget, meg hogy azonnal ugrottam amire egyébként nem, meg a várakozási idő elején, hogy kiabáltam.
(((Az ember melle a kulcscsontig tart. Ezt fontosnak tartottam megemlíteni. Szintén fontos, hogy kérhettek ultrahangos vizsgálatot, ha bizonytalanok vagytok.)))
A rosszindulatú elváltosások többnyire nem bírnak éles határral, általában nem okoznak fájdalmat, gyökérszerűen elágaznak és az ultrahangos képen látszódnak a plussz vérszükséglethez szükséges extra véredények.
A ciszta fájhat, mert feszít a benne felgyülemlett nedvesség, szintén jellemzője, hogy a ciklus végéig felszívódik. Ha nem, érdemes visszamenni megnézetni. Ha növekedik, pláne. Ha két centi felettinek saccoljátok, akkor is.
Az orvosom ajánlott egy házipraktikát hasonló esetekre: meleg túróborogatást. Nem nevet, olvasson utána a fellelhető szakirodalmoban!
DE minden elváltozással tessék orvoshoz fordulni! Ugye ezt mondani sem kell.
...és tanuljatok a példámból, ahogy a felmenőm mondja: nem kell -mindjárt- besz.rni!
Beszélgessetek velem!
Örülök, hogy nincs gond, remélem nem is lesz semmi ezentúl sem.
AntwortenLöschenMint már írtam, engem az orvosom ijesztett meg, gyorsan műteni akart, de nem engedtem, csak még egy vizsgálat után. Akkor meg már nem volt ott semmi sem. Kegyetlen dolgok ezek, nem kívánom én sem senkinek azt az időszakot.
Igen, emlékszem.
LöschenMíg engem az orvos nyugtatott meg, addig a Te esetedben ő hozta rád a frászt. Sokkal ijesztőbb lehet, mikor az ember nem magát riogatja, hanem a szaki mondja, hogy baj van.
OK :) örülök, hogy csak ciszta - és átéltem magam is a rettegést (hipochonder lévén folyton újra és újra) - és mindig szívesen beszélgetek, de inkább valami másról, jó?
AntwortenLöschenRendben.
LöschenÍgy is megtudtam a választ, a fel nem tett kérdésemre.
Hogy olvasunk-e még? Olvasnánk, persze hogy :)
Löschen:-)
Löschen((( Hogy volt-e hasonló és hogy élted meg. )))
(A bőszen hallgató olvasók meg nem hajlandóak mesélni, továbbra sem.)
AntwortenLöschen(Még az elején jutott eszembe.)
AntwortenLöschenKépzeld a Ded imád fogászatra járni. Ha pénteken megy, akkor már hétfőn örül neki. Besz..ás. Persze ez nem olyan fogászat, ami miatt én egy életre pánikbeteg lettem már a gondolattól is, hanem olyan játékos gyerekfogászat, de hát azért mégis van szuri meg fúrás... És alig várja h menjenek az apjával, nyilván csak azért mert közös program és ő van a középpontban, de akkor is. Irigylem :)
Szerencsés és magam is irigylem.
LöschenAz átkozott iskolafogászatnak hála, még egy egyszerű, éves kontrollra is mogyorónyi gyomorral megyek, pedig önszántamból, de mégis. Ehhh!
Az úrfiak sem rettegenek, de nem is lelkesek. Tök jó, hogy Deded lelkes! Remélhetőleg ez már így is marad!