Donnerstag

Nincs cím.

Nem szeretnék magyarázkodni miért csak most írok és ha már most, egyeltalán minek? De írok és csak most. Jobb híján.


Az iskola, vele az oktás, szépen kezd beindulni. M. nagyon lelkes, figyelmes, emlékszik és mesél. A tanárokkal szimpatizál, a szigorúbbakkal is, őróluk is csak áradozik, élvezi, hogy néhányan magázzák, ehhez mérten is viselkedik és végre kezdi elhinni, hogy ugyanannyit ér mint mások, folyton mosolyog és vidám! 
Borzasztóan örülünk, mert abszolút érezhető a fiunkkon, hogy ott van, ahol lennie kell. Végre.
Tudom, korai még, meg nyugtával a napot! De belül, tudjátok ott gyomortájékon? nincs az a buta, feszítő érzés. Ott. Az. Igen. Na az, nincs.

Ez az, ami tartja bennem a a leket, emiatt nem omlottam még össze, ill. a mélypontok után ez ad erőt feltérdelniállni. Nem vizccelek.



Mesélek.

A tanévnek egy autóval vágtunk neki. D. hol itthon maradt, hol mással ment, de olyan is volt egyszer, hogy M.-ért házhoz kellett jönni.

M. egy ismerős kislánnyal együtt utazik fel és jár ugyanabba az osztályba és mert kikerülhetetlen lesz őt a jövőben nem emlegetni, be is mutaom, ő S. (hehehe)

Hétfőn mindkét családban a kissebb gyerkőket az apukák vitték tanévnyitóra, míg mi nők, a nagyokat az új iskolába, északra. Különösebb hacacáré nem volt,a gyerekek a napot az osztályfőnökkel töltötték, az iskolakezdők szüleinek pedig, egy órácskát beszélt az igazgató iskoláról, annak múltjáról, jelenéről, terveiről. Jól is van így, nem hiányzott a ceremónia.
Távozóban még rákérdeztem, hogy a korábban mebeszéltek alapján, akceptálják-e pár perces késést reggelente, hogy ne kelljen a gyerekeknek egy órával korábban kelniük, igen, persze, semmi gond, jól van, akkor már másnap reggel (kedd.02.09.) azzal is érkeznének, ok, rendben.
Az osztályfőnököt is megkerestük ugyanezzel, tudjon róla, ill. legyen szíves értekezni az első órákat tartó tanárokkal, ok-ok.
Reggel a gyerekeket fel a buszra (autóval oda), S.-apuka az iskolánál várta őket mikor érnek be, beérnek-e?
Noha előző nap jártunk fenn a buszpályaudvaron, a gyerekek ellenkező irányba indultak lóhalálában (hogy keveset késsenek), de szerencsére M. rájött a hibára (mondtam neki, hogy a jobb oldali járdán mennek majd lefelé, de ők az úttest bal oldalán futottak), egy idősebb nőt megkérdezett merre?, az útbaigazítás után nyargaltak le az iskolába, orbitális késéssel, de nem szidta őket senki... Rövid telefonbeszélgetés után akkor reggel, csak annyit tudtam meg, hogy piszkosul elkéstek, azt már csak a hazaérkező M. mesélte, hogy hogy futottak el, majd vissza...

Telefonáltam, hogy megtudjam gyakran előfordul-e a késés, mégis mivel számolhat az ember. (Mert pár percet azért késett a busz is)
A járat helyi központját hívtam, azt mondták ez bécsi illetőségű busz, az ottani számmal próbálkozzak. A megadott számon azt mondták, nem tudják garantálni a menetrendben leírtakat. Akkor, gondoltam megkérdem mi a helyzet egy másik busszal, ami ugyan más vonalon jár, de a két város között ,ugyanazon társaság neve alatt, mire megkért a nő, hogy a helyi központot hívjam. Így alig 5 perccel az előző beszélgetésünk után, újra hívtam a kiindulási pontot, de balszerencsémre (?) felismerte a nő a hangom és elkezdett velem ordítani, hogy  most adta meg a számot, miért nem értem már meg, hogy a már lediktált telefonszámon tudnak nekem infot adni ----------  D. másnap hívta ugyanezt a számot. Őt, tájékoztatták. (Az a busz ideális, szuper, meg van mentve a haza!)

A következő napokban S. apukája vitte fel őket, majd szerdára tettük a napot, amikor egyedül jönnek majd haza, egy kedves barátnőm kísérte ki őket a pályaudvarra, hogy a szájukba rágja pontosan honnan, melyik...
A kinézett busz nem érkezett meg, mert csak pénteken jár, egy tíz perccel korábbit meg elengedtek, nem merte őket arra feltenni, mert mi előzőleg nem azt beszéltük meg.
Autóba vágtam magam és hazahoztam a gyerekeket.
Másnap elmaradt az utolsó óra, hát ismét elmentem értük, de az addig a napig felgyülemlett feszültség valahol az út elején nyakon ragadott és frankón képencsapdosott és mert nem akarlak benneteket ezzel terhelni - hát nem írom, hogy végighánytam az utat, de legalább az árokpartot az út mentén -  , csak annyit mesélek, hogy a szerevzetem hevesen tiltakozni kezdett az idegesség és a már több napja tartó nem alvás miatt. A gyerekeért annak ellenére is időben érkeztem, hogy a gyorsakájlda mellékhelyiségében tetemes időbe telt kimosakodnom magam.---------------

Pénteken hiba nélkül vették az akadályt a gyerekek és felecsillani látszott a remény: a busztársaság sem reménytlen eset: a hazatartó buszhoz toronyórát lehetett volna igazítani - ennek folyománnyaként a hétvége szépen, békésen telt, bizakodással telve néztem a hétfő elé és sok-sok nap után, végre átaludtam az éjszakákat. Vasárnap még a szűrke villámhaver is hazatért (hat hét után és igaz nem teljes az öröm, de az autó jár, akárhogy is, de jár), így minden feltétel adott volt a lelki békénkhez.

Hétfőn, S. a busz indulási pontjánál az anyukájával, mi pár faluval arrébb vártuk a járművet, közben telefonos kapcsolatot tartva, de nem jött (ez az, amiről D. kért és kapott tájékoztatást), csak 13 (tizenhárom!) perccel később, 7:18-kor. (7:05-kor kellene a M.-nek felszállnia., 7:40 előtt pedig leszállnia a buszról és akkor késne 8 percet ahhoz, amit még ig.engedéllyel elnéznének neki/nekünk)
Kegyetlenül elkéstek. Őket nem, de engem ledorongoltak, hogy többet nem késhetnek a gyerekek. Az én hibám, a francnak telefonáltam, de különben honnan tudtam volna meg, hogy legalább beértek-é? (Nem telefonálhatnak a gyerekek szünetben sem, csak ig. engedéllyel.)

A hét többi napján már ismét S. apukájával mentek és mennek (Ő arra és akkor utazik munkába - de nem mindig, ugye.)

Ma este szülői. Mivel a busztársaságoknál garanciát nem vállalnak a menetrendekre (késik? jár egyeltalán? ...és mijafranccért nem adnak ki pontos infókat, titkos tán a valós menetrend?), erről is beszélni kell. 
Holnap már okosabbak leszünk.



A.-ról is mesélek. Csak: majd.


Kommentare:

  1. Csak azt tudnám írni, hogy fel a fejjel. Ha a fiad mosolyog és tetszik neki, akkor meg kell találni a legjobb megoldást.
    Mi történik a reggeli kb. 8perc késésben az iskolában? Elkezdődik már a tanítás?

    AntwortenLöschen
    Antworten
    1. Ahogy mondod, DE nyolc évig ki bírná ezt az állandó stersszt? Meg késést, mert a nyüves busz, nem indul időben. Mert HA elindulna időben, akkor késne nyolc percet és már akkor is elkezdődött a tanítás.
      7:35-kor csengetnek be. 7:40-kor ér be a busz, lerongyol, cipőt cserél, akkor talán csak nyolc percet késik...

      Löschen
  2. Hű, bakker! Csak ennyit mondanék...

    AntwortenLöschen
  3. Hát, hosszú távon lehet, hogy muszáj lesz bevállalnotok az eggyel korábbi buszt - Á. is korábbi vonattal jár, mint ahogy elvileg muszáj - de gyakorlatilag mindig késnek a vonatok - viszont Á. így alig néhányszor késett a két év alatt idáig. Nem éri meg a folytonos idegeskedést, neki sem jó, ha mindennap ezen görcsöl - és mindennap nem fogja az iskola sem tolerálni, akkor sem, ha iszonyú jófejek. De a késés a gyerekeknek sem jó, inkább legyenek ott korábban, még ha durván hangzik is.

    AntwortenLöschen
    Antworten
    1. Ahogy mondod, nem éri meg!

      Ugayanakkor, kedvező fejlemény az ügyben: a csütörtöki szülőin D. (mert ő ment), felvetette a problémát, mint témát, mire az igazgató megnyugtatta, a busztársaság feje az ő barátja, megbeszélik, lerendezik a dolgot. (Érdeklődéssel várom, hogy mi lesz, hogy lesz - azt mondta rég ismert a probléma, akkor mijacsudáért nem beszélték ezt már meg rég? Csak én érzem ezt csúnya ellentmondásnak?)

      Löschen

Szabad a véleményezés, de kérlek légy kedves! Itt nem bántott senki.

A régebbi bejegyzésekhez írt hozzászólásod, csak engedélyezés után jelenik meg.