Freitag

ambivalens

Reggel jött egy hívás B.-től, hogy ha és amennyiben nem érne időben haza, elmennék-e a gyerekeiért?
Persze hogy el, naná, de ugye ezt nem illik ilyen feltételek mellett kívánni.
Merthogy ebben a történetben, ez lenne a vész terv.

De mégis, milyen jó érzés ez már, hogy rám gondolt.
...hát most nem?

6 Kommentare:

  1. Nem értem :( és mentél valakiért végül?

    AntwortenLöschen
    Antworten
    1. Ha B. barátnőm nem ért volna a hosszabb útjáról időben haza, akkor az valami baleset, egyéb nem várt feltartóztatottság okán következhetett volna csak be.
      Ilyet meg nem kíván az ember senkinek, még azért se, hogy kicsit nála lehessenek a kedvelt gyerkők.
      Időben hazaért.

      Már rébuszokban sem tudok érthetően beszélni. Ejnye!

      Löschen
    2. öööö... vagy csak elhúzódik egy munka, vagy megszökik egy kávéra... ha tudja, hogy valaki ÚGYIS szívesen hazaviszi a kölyköket :D

      Löschen
    3. Ő nem furfangoskodik. Bár tenné, hozzánk meg jönnének a Lyányok! : )

      Löschen
  2. Semmi furfang, én - ha tudtam, hogy valaki szívesen hazaviszi őket, ahová szívesen is mennek - szóltam, hogy akkor bemennék egy órára könyvesboltba, ruhát turkálni, enni egy fagyit, satöbbi :)

    AntwortenLöschen
    Antworten
    1. Itt, ahol ennyire szűkreszabottak a lehetőségek, már gyerekfelügyeletileg, megszoktuk, hogy csak nagyon vészesetben, így mindenki, tényleg mindenki csak végszükségben kér ilyet. Nem, mert a másik nem vigyáz szívesen, hanem csak azért, mert eszébe sem jut megkérni.
      Itt ez nagyon más.
      Nincs elérhető távolságban nagymama, nincs késő délutánig nyitva tartó óvoda, vagy napközi, csak magunk vagyunk.

      Löschen

Szabad a véleményezés, de kérlek légy kedves! Itt nem bántott senki.

A régebbi bejegyzésekhez írt hozzászólásod, csak engedélyezés után jelenik meg.