elég!

Csak részinformációk jutottak el hozzám az utóbbi hetekben. A fene sem akar mindenféle családi cirkuszokról, a közelben elkövetett gyilkosságokról tudni. A távoliakról sem. A híreket is csak csukott szemmel olvasom, az autóban lalázva hallgatom - olyan sok borzalmat követnek el az emberek, rettenet.

Tegnap este morgott valamit D. egy fickóról, akit már napok óta nem találnak, itt, nem messze, Grazban ölt meg több embert (kettőt), tegnap is valami hajtóvadászat volt egy régi munkahelyét fésülték át - egy falumúzeumot, ahol korábban önkénteskedett(!!!).
Persze az autóban is hallottam lalázás közben, hogy napok óta keresnek valakit, de már annyira elegem van a gyomorforgató szörnyűségekből, hogy épp csak átszűrődött valami, de nem realizáltam, hogy ez ilyen közel és most történik.

Pénteken A.-ék színházba mennek Grazba. Előtte belvárosi séta a program.
Nyilván az egész városban résen vannak a rendőrök és keresnek, meg minden sarkon áll egy hivatásos, különben is, mit pánikolsz már Thea!, de megint zaklatott vagyok. Szeretnék egy meleg szobába elbújni családostul, magamra húzni egy tucat pihepuha takarót és napestig lalázni, míg világ a világ és még egy nap.

züm-züm

D. tajtékzik a dühtől és mára már úgy utálja az autónkat, hogy az szavakkal leírhatatlan.
Az egész a részecskeszűrő gyors halálával kezdődött, már több, mint két éve - lehet meg van az már három is. Emez kilehelte a lekét, pillanatok alatt kiderült, hogy iszonyat drága alkatrészek halmazából áll, amit végül meghekkelt az autószerelő. Azóta már többször. ( Bent van, nem vette ki, de cserélt részalkatrészeket, érzékelőket és mosott szűrőt is, amivel csak időt nyertünk, de legalább valagnyi pénzeket vesztettünk...
Az autó időről időre füstöl mint a háborodás, D. nem kevésbé, de úgy tűnik, megleltük a megoldást, vagy, hogy pontosan fogalmazzak: a vállalható megoldás karnyújtásnyira került, ami nem más, mint egy elektronyos autó, esetleg - az igényeink szem előtt tartása mellett -, egy hibrid.
Már lankad az újdonság varázsa, a használt e-autók egészen vállaható összegekért kerülnek értékesítésre, így remélem, mire újra felmerülne a füstölgő csotrogány és a gyerekeink jövője- kérdéskör, addigra már egy zöld rendszámú* négykerekűvel zümmöghetünk.

Ezeket az autókat irreálisan magas összegért kezdték el árulni, tudjuk, mindemellet az is rém makacs visszatartó erő volt, hogy az akkumulátorok nem igazán válta be, annak cseréje érvágás, élettartama meg siralmas.
Mostanság viszont már úgy is vehetsz ilyen járgányt, hogy a lekét képező akkumulátorokat bérled. Egy fix havi összegért, ha tönkre is megy, azonnal cserélik, neked csak az utalására van gondod. Vállható.

A Tesla továbbra is csak habos-babos rózsaszín álom, de környezetbarátabbak leszünk. Ha.



*Ausztriában zöld rendszámot kapnak az e-autók, amivel, több előny mellett, sok helyen ingyen parkolhatnak a városokban is. Egyelőre.

milyen

kitekert nyakú világban élünk?

Nők köszöntenek nőket nőnapon.

Sok mindent írnak, de ami a legtöbbször szembe jön, az ez a frázis: "nem vagyok érintett, de...". Nem, nem én sem, de mégis. Két kiskamasz anyjaként az vagyok. könnyes szemmel kelőként és fekvőként is.
Tavaly, még a sítábor befizetése előtt meghalt itt Ausztriában egy ( nem emlékszem pontosan ) 7-8 éves kislány. Szintén sítáborban. Belázasodott, egy felnőtt vele maradt a szobában míg a többiek síeltek a hegyen, ő meg a délelőtt folyamán meghalt. A továbbiakról nem tudok. Nem tudom kit terhelt a felelősség, sem hogy pontosan mi történt. Képtelen voltam követni a híreket, mert így is nehezen engedtem el a történetet.
Meghagytam a táborozónak, ha belázasodik, bárki belázasodik, vegyék komolyan. Hogy figyeljen mit mond a kísérőtanár, nincs kivétel, nincs pardon, szigorúan szófogadás van, amit mond az maga a szentírás, a hegyen hatványozottan. Jó fizikumú, izmos, esni is tud és tudtam, hogy szót fogad.
Ezzel megtettem amit lehetett, másra nincs, akkor sem volt befolyásom. Mégis ott volt a gombócz a gyomromban és az a nyomasztó gondolat minden órában, míg haza nem ért.
Ha idén nem engedem el, mert félek, megfosztom egy jó dologtól, ugyanakkor kétségtelen, a síelés veszélyes üzem.

Én is csak az a szülő vagyok, aki elengedi és hazavárja a fiát. Mint a többiek.

Lassan illene utalni az összeget.

amazon dash button

Vicces, új dolog, amivel telehányták az e-mail fiókomat.
4,99-ért megveszed ezt a wlan-nal összeköttetésben álló ovális szerkezetet, ami a kényelmedet hivatott szolgálni.
Megrendeled, megérkeztével beregisztrálod és a folyton fogyó háztartási szereket gombnyomásra rendelheted.
Mosószer, mosogatószer, sampon, borotva, szőrtelenítő, sőt kutyakaja, ...  amit rendelhetsz ( minden termékhez külön lófütty gomb), csettintésre gombnyomásra repül hozzád.*

Próbálom elképzelni az élethelyzetet, amiben indokolt lenne egy - két, sok ilyen beszerzése.



*Ezzel hogy spórolsz? Mert én például csak akkor veszek mosóport, hajsampont és a többi felsoroltat, ha akciós.
És ha többször nyomod meg? Mert a férj is felfedezi, megcsappant a készlet, a gyerekek ( kisgyerekek ) meg játszanak? **

Mosópor. Amiből használok ilyet és olyat, meg folyékonyat. Ez három gomb? Nyilván.
Na, hagyjanak most már békén!

**Végigolvasva a rendelkezésre álló információkat: módodban áll egy úgynevezett biztosított rendelést beállítani, de ez esetben a gomb már nem más, mint egy emlékeztető. Mert az amazon oldalára belépve még jóvá kell hagynod a rendelést.

Részemről, maradok a post it-nél.

kicsi, nagy

Tegnap megjött a nagy eső is hálisten. Van minek örülni, mert az eddigi kétkedésünk, félelmeink ellenére nem ázik be a pince, így már tényleg jöhet a munkagép, betemetheti a drenázst.

Szintén aggodalomra adott okot anyu őrült ötlete M. szülinapi meglepetésére. Mikor előállt a farbával, azt gondoltam, ilyen nincs. Ezt a legfelkapottabb, legdrágább, legronygyrázósabb telefont nézte ki és azonmód lendületet is vett, hogy megveszi, az alig 13 éves válassza ki a színt és már az övé is.
Ezen a ponton álltam a sarkamra, hogy azt már nem, a lelki nyugalmamért,- hogy elérjem suli után ha kell és a mindennapos vitákra, - hogy mennyit bögyözi éppen, bőven megfelel egy mezei, alap, lehetőleg minél kissebb tárhellyel, egy ilyen csillivilli luxusketyere túlzás arra, hogy hétköznap délutánonként a párnám alatt, a szekrény tetején, a fürdőszobaszekrényben, vagy a fantáziám szabta határokon belül v.a.l.a.h.o.l lapuljon lehallkítva.
Erre a jóakaratú, grandiózó terveket dédelgető anyám megkerülve engem, félrevonva a nagyfiamat, és elhúzta a mézesmadzagot: válassz, mindegy, megveszem.
Esküszöm már arra gondoltam, hogy a nyár elejei kivizsgálások után elhallgatott valamit, és tán azért szórja amije van - merhogy már mindegy.
Közben M. kiötlötte, hogy nem akar céltábla lenni, neki olyan nem kell, pláne mert mindenkinek az van.
De mert A.-nak is jó lenne egy telefon, amin elérhetem, megkapja ő a M. két éves telegrácsát, ami smart, alap és alig van rajta tárhely -hálisten, de ezt még én választottam ügyesen- ő továbbra is választhat egyet.
Én továbbra is rosszul vagyok az egésztől, noha tényleg megfontolt volt - anyuval ellentétben- M. mikor válaszott, de a ketyere már úton van felénk, holnapután itt lesz, ami azt ist jelenti egyben, hogy innentől minden gyerekem kezében ott lesz a világ kulcsa* és én hányok tőle, következetesség ide, vagy oda.

*messenger, google, youtube, játékok...

számokban

ilyen már volt 1szer
nézzük csak,

1 torta
10 gyertya, ami 10 év, ugye
1 tál grillezett borda, 1 kazal sültkrumplival, mert az ünnepelt így kívánta
aztán van itt 16 évnyi házasságban töltött közös kenyerezés, ami hihetetlen ( 16! )
és 19 év, azóta vagyunk MI, mi ( mi? )
talán volt veszekedés is, de ezt nem számoltam
ahogy a jó dolgokat sem, ami biztos: hogy sok volt és van is, mert ennyi év után is jó
4 mosolygós, kedves arc, de együtt csak napnyugtával, mert az 1-ik még közel 200km-re innen

neked pedig, kedves olvasó, 1 nagy ölelés, mert vagy és mert olyan határtalanul szentimentálisboldog vagyok ma

kezdődik

Magyarország felől jött, mert egyik emberének az autója beadta a kulcsot, nem tudott hétfőn  kijönni dolgozni, így ő is hozta, meg vitte.
Ahogy mondtam onnan jött, a határon megállította az osztrák rendőr, aki bekukkantva az autóba, a szerszámok felé bökve megkérdezte, hogy ez mind saját, vagy úgy lopta.

Hogy lopta-e a szerszámokat.  

Mindezt arrogáns, lekezelő stílusban kérdezte, az osztrák autót vezető, német útlevelet nyújtó férjemtől azután, hogy előzőleg már udvariasan válaszolt a foghegyről odaköpött kérdésre: hol lakik. 

v-é-g-e

Holnap évzárók, egy itt a faluban, egy 40km-re innen.
Ezzel lezárjuk végleg a népiskolai szakaszt, hálisten. Nem, nem lesz több gyerekünk, én ezt nem csinálom még egszer végig, Sem óvodát, sem népiskolát nem óhajtok többet még közelről látni sem. Talán, majd a következő generációs családtagjaimat hajlandó leszek oda vinni, vagy hozni, biztosan szívesen megyek majd ünnepségekre meghatódni, addig talán felejtek, de hogy saját csemetét nem viszek, hozok, az biztos. Az isten szeret engem, ennyire nem büntethet többet.
Ugye nem?

?

Az utolsó dolgozatát írja ebben a tanévben, ami élete első nyelvtani számonkérése is egyben. Felkészült, bár ha nem tette volna sem izgulnék különösebben, mert tudja.


Míg ők írnak, a tanárnő FB-ozik.

2 : 0

Teljes eufória.


Basszus, pedig én nem is szeretem a focit!

visszatérők

Ésszel, ne erővel!

Drágáim, ne az én kötelességem legyen!

Ne siess, csak gyere haza!

Mindjárt viszem! ( a szobájából le a kezembe )

Már hogyne aranyom.





Megpróbáljátok kitalálni ki, kinek, milyen élethelyzetben?

ma láttam

számtalan magyarajkú vásárlót a város üzleteiben. Fergeteges élmény hallgatni az embert, aki nem hiszi, mert nem feltételezi, hogy a körülötte válogató többi vásárló, értheti mit mond.  Mindig is tudni akartam mivégre vesz az ember két karton sört, ha nem huszonéves és nem akar házibulit szervezni. khm.

a szomszéd kutyáját a mi területünkön rosszban sántikálni. Ami nem zavarna, hiszen az őt megelőző néhai eb sem zavart, csakhát emez még a gazdáinak sem fogad szót neveletlen, buta négylábú, amihez azt a tanácsot kaptuk, hogy vágjuk oldalba, esetleg pofán, ha alkalmatlankodik. Ha nem tudnám, hogy az övé az állat, azt gondolnám, még életében nem látott, csak képeken kutyát.
A bundás igen szép, de maflasága okán, bevallom félek tőle, így nem szeretem.
( Férj már háromszor kérte a gazdát, vigyázzon, a jószág ne kujtoroghasson egyedül... ne láthasson el nálunk örző-védő szolgálatot, mert még a saját területünkön sem tudunk így létezni, a fiúk nem mernek a kis szomszédokhoz átugrani, ill. ők sem hozzánk. )

és még láttam reggel törődött arcomat, méginkább: elkeseredettségemet.
Marketingszakembert nekem izibe! Megfizetni nem tudom. Ha tudnám, nem kellene.
Ördögi.

szükségállapot

itt.: Ausnahmezustand

Legszívesebben bebújnék az ágy alá, fejemre takarót húzva szűkölnék a fájdalomtól, siartva a jövőnket, pláne a gyermekeink jövőjét. Felfordul a gyomrom a fenti szavak jelentésétől, mindattól, amit takarnak, aminek következtében újra és újra szembeköpnek az újságok címlapjairól.
Ejj de utálatos egy idő ez!

most épp Brüsselben