téli-rege

A filmekben is, mikor a főhős valami bitang-eszelős helyzetben, amikor minden normál halandó ereiben megfagyna a vér és minimum megkukulna, nem, ő benyög valami marha vicces hasonlatot, vagy szentségel a vásznon. De mint tudjuk az csak játék, az életben nem így megy.
Ma is, mikor rohantam a jeges lejtőn elszabadult idióta, egyébként betépett kézifékkel otthagyott autóm után, csak az villant át az agyamon, hogy ez most mindjárt recseg és ropog, és jó ég, a D. mit fog ehhez szólni, hogy összetörtem az autót... pláne így.
Szóval nem, ilyenkor nem humorizál az ember, próbál túlélni és helyzetet-oldani.

lecseréltük

Nem, még mindig nem az autót, noha már nagyon ránk férne - maholnap a kuplung is beadja a kulcsot és akkor már csak kőkorszaki módra a lábhajtás marad, de nem, mi még mindig vacillálunk. (zokogok)

Az úrfiak is a régiek, mondjuk amikor nem kamaszodnak, mert olyankor nehéz ráismerni a kedves, kékszemű, szőke angyalokra akik voltak. Ördögfiak ezek, hatalmas egóval, még nagyobb hanggal és meggyőződéssel. Igyekszünk időnként túladni rajtuk, olyankor a nagy Tatára megy (ment) osztálykirándulni egy teljes hétre (nosztalgiával gondolok vissza), a kicsinek lesz sítábor, míg a nagy újfent megy majd Bécsbe, mert az apja kerített neki rendezői segédposztot pár napra, ha már ez érdekli. (A sítábornak most sem örülök. Nagy pofont kaptam egy hete, mikoris elémállt nagy vigyorogva A., hogy eddigi óhaja homlokegyenest megváltozott: mégis menne. )


Az összes égőt cseréltük le a házban, most már csak a sütőben és a hűtőben ég hagyományos égő, az összes többi LEDes. Környezetvédünk. Meglátjuk volt-e értelme a több hetes utánajárásnak és a beruházásnak.

maradunk a bönzinesnél

Minél tovább nézzük, minél inkább a dolog mélyére ásunk, annál világosabb a kép: nehem lesz sem e, sem pedig hibrid járgányunk.
Hogy ez most, még ebben a felállásban mekkora egy átcseszés!

züm-züm

D. tajtékzik a dühtől és mára már úgy utálja az autónkat, hogy az szavakkal leírhatatlan.
Az egész a részecskeszűrő gyors halálával kezdődött, már több, mint két éve - lehet meg van az már három is. Emez kilehelte a lekét, pillanatok alatt kiderült, hogy iszonyat drága alkatrészek halmazából áll, amit végül meghekkelt az autószerelő. Azóta már többször. ( Bent van, nem vette ki, de cserélt részalkatrészeket, érzékelőket és mosott szűrőt is, amivel csak időt nyertünk, de legalább valagnyi pénzeket vesztettünk...
Az autó időről időre füstöl mint a háborodás, D. nem kevésbé, de úgy tűnik, megleltük a megoldást, vagy, hogy pontosan fogalmazzak: a vállalható megoldás karnyújtásnyira került, ami nem más, mint egy elektronyos autó, esetleg - az igényeink szem előtt tartása mellett -, egy hibrid.
Már lankad az újdonság varázsa, a használt e-autók egészen vállaható összegekért kerülnek értékesítésre, így remélem, mire újra felmerülne a füstölgő csotrogány és a gyerekeink jövője- kérdéskör, addigra már egy zöld rendszámú* négykerekűvel zümmöghetünk.

Ezeket az autókat irreálisan magas összegért kezdték el árulni, tudjuk, mindemellet az is rém makacs visszatartó erő volt, hogy az akkumulátorok nem igazán válta be, annak cseréje érvágás, élettartama meg siralmas.
Mostanság viszont már úgy is vehetsz ilyen járgányt, hogy a lekét képező akkumulátorokat bérled. Egy fix havi összegért, ha tönkre is megy, azonnal cserélik, neked csak az utalására van gondod. Vállható.

A Tesla továbbra is csak habos-babos rózsaszín álom, de környezetbarátabbak leszünk. Ha.



*Ausztriában zöld rendszámot kapnak az e-autók, amivel, több előny mellett, sok helyen ingyen parkolhatnak a városokban is. Egyelőre.

megvagyunk

Még kedden ment el Frankfurtba. A húga elköltözött, ennek folyományaként segítségre volt szüksége, hát ment. Autóval, szerszámokkal és az apjával szekrényeket, lámpákat felszerelni, meg minden egyebet elintézni az albérletben, amit egy egyedülálló nő maga nem tud megoldani.
Hogy ehhez 9 órát volt úton és megtett 850km-t? - Nem kell mindig mindennek az értelmét keresni.
Szükség volt rá, hát ment. Pont.

Már elindultak haza. Ahogy egyre közeledik én egyre nyugtalanabb vagyok. Míg odavolt, egyik este elkezdett zörögni a hűtő, másnap reggel az autó.
A hűtőt amennyire lehetett megmozgattam, gondolván akkor jobb lesz. Olyan hangja volt, mintha valami forgó (?) alkatrész elért volna valamit. Ez el is hallgatott, viszont az autó ijesztő hangokat hallat, amiről emberemet szintén nem tájékoztattam, mert szeretném ha stresszmentes lenne az útja, így is fagyon és havas utakon kell átverekednie magát.
Nem fog örülni, az biztos.
Bár már fél éve be akarja lökni egy szakadékba el akarja adni ezt a "sz.rt".


BÚÉK!

36 óra

Tejfölállagú ködben kellett hajnalban boldogulni, de legalább az autó nem volt mozdíthatatlan kockára fagyva, mint alig egy hete, mikor az ajtókat is fagyállóval kellett lespriccolni, hogy egyeltalán bejussak a volán mögé.
Szóval sűrű köd. Meglepetésszerűen előlépő különböző vadakkal, azon a reggelen csak két őz és a szembejövő villámhaver, de ő vitte a visszapillantótükröt is, és ez volt az ő megjelenésében a meglepő. Pláne, hogy aztán meggondolta és végül mégis megállt.
D. kiszállva nem kiabált ugyan, de mondta a magáét a lehúzódásról, hogy több, mint két éve minden reggel és délben ugyanaz a stressz, mert az emberek ^˘°˛&@ -nak lehúzódni...
Míg kitöltöttük a betétlapot, fazon sikeresen fel is ébredt, szépen aláírta és békével elment dolgozni, mi meg haza. ( Ha tehetjük kísérgetjük egymást. Közös, hasznos idő, ugye. Múlt héten is így mentünk egy délelőtt alatt kétszer Grazba és még autót is vettünk. )
Hazaérve sem bírtunk elengedni a témát.
D. a betétlapot nézte épp, miközben a biztosítós ügyintézőt hívta, majd a hívást megszakítva kupaktanácsra hívott: a srác '99 januárjában született, próbajogsival törte le a tükrömet, érted?, nagyobb szarban van mint gondoltuk és mint a délelőtt alatt kiderült, neki sejtelme sem volt. ( Emelkedő biztosításon túl, még a jogosítványa is veszélybe kerülhet. )

D. SMS-t küldött: megnézte mennyi a kár, esetleg megoldhatnánk biztosító nélkül is.
A srác rugózott azon kicsit, hogy őt is kár érte, aztán egy sokadik üzenet után egészen más hangnemben találkát ajánlott estére.
Jött, fizetett, beszélgettünk is kicsit és mielőtt elköszönt, aznap először még bocsánatot is kért.

Onnan hazaérve D. ismét autóba ült, a faluban épülő házhoz ment ablakokat beszerelni, este hatra. Hajnalban laposkúszásban érkezett és hulla fáradtan.
Nem volt szívem felébreszteni, igaz csak sejtettem, mennyit alhatott.
Reggel déjà-vu: oltári nagy köd, arrafelé ugyanott a két őz, és a srác is jött szembe, de ma a helyén, lehúzódva.

Délelőtt árajánlatokat írt emberem, én a babámat öltöztettem, majd ő egy telefonbeszélgetés után elporzott Bécsbe.
A fiúk megjöttek a busszal, ebéd után nem sokkal kissebbem edzésre el ( két bazi szarvastehenet tülköltem le az útról ), közben bevásároltam, a nagyom lemondta a saját edzését, mert holnap németből írnak és most tele a hócipője tanul.

Hazafelé az úton egy hatalmas tetem feküdt a felezővonalon. Talán őz lehetett.
Miért is ne újra köd, a mindent eltakaró átkozott köd.

És még D. el sem indult haza.

holnap helyett

ma jön haza. Nem végeztek még a betervezettekkel, de muszáj az autóval haza jönni -most figyelj!- mert nem lehet vele közlekedni.
Reggel, úton az építkezésre, szerencsére igen közel onnan, elhagyta az egyik kerék a fékpofákat. Hallottál már ilyet? Mi sem.
Elhagyta. D. azzal nyugtatott, hogy megy érte az autószerelő trélerrel és hazahozza őket. Az autót szerszámostól és őt. Igen.
De nem tudott menni - előttem ismeretlen, ezért érthetetlen okból, de nyugi, mellékutakon jön, betartva a féktávolságot, lassan és a szóban forgó kerékről lekötötte a tönkrement féket, értsd: ő megoldotta a szitut.
Összenyomott fékcsövet említett azt hiszem, de erről igazán csak emlékmaradványaim vannak, csak képek villództak előttem míg mesélt, az autó alatt fekvő emberemről, ahogy az asztalos/építész kezeivel, csőfogóval, laposfogóval, vagy mittudomén mivel laposra sajtolja a csövet, onnan felugorva, elégedett vigyorral a képén, a szakállán* végigsimítva rábólint a műveletre és elindul egy olyan autóval, aminek három kereke képes fékezni, a negyedik kedvére forog, ha lassítani kell.
És azt meri mondani, hogy nyugi.



*Szakállas, igen. 3 kerek hónapja. És mindenki tőlem kérdezi, hogy mér'?
Az én szakállam?

még egy hét

a sulikezdésig. Próbálom még kiélvezni a fiúkkal. Mivel nem lesz a héten autónk, biciklivel, ráérősen mászkálunk majd és igyekszem kiemelni őket a net posványából, a későnkelés puhányságából ( M., ha ébresztem sem kel fel kilenc előtt, magától tán délig sem ébredne, pedig este nyolc előtt lehozza a telefonját, az A.-ét és le a laptopot is, kövezzetek meg érte, de ebből nem engedek ), mégis még éjfélben matat, rajzol, fiókokat huzigál ( még sincs rend ). ((( Megint zárójelbe, de véresen komolyan: ha akkor tudtam volna, amit ma tudok, nem lett volna telefonja, legalábbis nem érintőképernyős, amire szántam tökéletes lett volna egy nyomógombos. Hány vitát ( M.-és köztem ), sértett duzzogást ( M. ), hangos szót ( M. ), durrogást ( én ), spórolhattam volna meg...)))

A fennálló időben
...a következetesség játszik újra - voltak gyengébb napjaim.  Felvihetik, netezhetnek - a rábólintott időtartamban ( amit mindig ők mondanak ki, én meg bólogatok, ha elfogadható ).
...kitakarítjuk a szobáikat ( ők ).
...scons-t fogunk sütni, meg kűrtőskalácsot, mert eddig elmaradt ( a nyáron M. megtanulta a konyhai eszközök helyét, döbbentemre nevét is, az ételek, alapanyagok nevét is tudja. Viszlát hosszú zöld, az A. szereti - uborka - és agyament társai )

Szeretem, amikor itthon vannak. Nincs buszos mizéria, ijesztő telefoncsörgés. Ugyanakkor végre lesz idő a brossaimra, karkötőimre és az új ötleteimre.

még egy hét

munka itt, munka ott

Küzdelmesek nálunk most a mindennapok.
Nem mesélek az autómizériáról, unalmas, viszont érdekes volt a nyaralásunk, amiről már az év elején lemondtunk, leginkább én nem akartam menni, D. pedig nem két hétre. Végül neki kedvezett az elmúlt pár hét.
A munkái azt mutatták, hogy jobb is, hogy nem mentünk, mindenki őt akarta és nem mellékesen a ház körüli munkáknak is nekiálltunk ( a melléképület szigetelése, tereprendezés, ezzel a hátsó udvar kialakítása, terasz, erkélyek, ősszel majd ültetés... )
Egyik héten itt a közelben ténykedett, már a pince szigetelése után, mikor felfedeztük, hogy egy helyen szivárog be a már késznek hitt pincébe a víz, teljes tanácstalanság, a gondolat, hogy vissza kell szedni az XPS-t, éberen töltött filozofálós éjszakák, miegymás. Közben egy-egy szabad délelőttjén itthon készítette elő a holnap érkező munkagépnek a terepet, amikor telefonon hívott a pincéből! -a kezemben megállt a fakanál-, féltem felvenni, biztos talált valami hibát még és talán olyan dühös, hogy egy dózeros elérhetőségét kell keresnem a neten.
Nem.
Mostazonnal keressek szállást, megyünk az Istriára, neki elege van mások hülyeségéből ( nem mesélhetem el részleteiben, a badeni építtető józan esze hagyta el a valóságot, felrúgva ezzel D. munkájának folyamatát - akkor úgy tűnt, hogy csak egy hétre, de aztán két hét lett belőle... ), találjak, foglaljak, csomagoljak, megyünk.
Másnap 11-kor már Rovinj-ban voltunk. Mindezt úgy, hogy a kedvenc stranduk felett közvetlen találtam szállást, 75petákért éjszakánként.

Hogy kisimultan hazaértünk, nekiestünk a pincének, egy délelőtt alatt megtaláltuk a gubancot, meg is oldottuk, így holnap jöhet a munkagépes temetni, szintezni, csak tudnám miért vagyok ennyire nyugtalan a ténytől, mikor örülnöm kellene, hiszen hat éve már, hogy erre várok.

Őrület, hogy annyi munkája volt az elmúlt években, hogy egyszerűen nem mert belevágni, most viszont toppantott egyet, merthát az idő közben robog, nem létezhetünk további hat, vagy ki tudja mennyi évig rendezetlen környezetben.