brrr

Folyamatosan vakarózunk, engem ráz a hideg és folyton libabőrös vagyok, pedig csak levelet kaptunk, állatkánk nincs.
Komolyan! Hatodik évfolyam ez már, a kutya sem várt, ill. számított ilyen hírekre.
Méghogy tetvesek a gyerekek az ötödik és a hatodik évfolyamban! Eszem megáll!

Az enyémek nem, de este felügyelett mellett mosnak, megelőző samponnal hajat és eddig kétszer fésültem át őket - meg fogom őríteni a két fiút, még ma, azt hiszem.

elég!

Csak részinformációk jutottak el hozzám az utóbbi hetekben. A fene sem akar mindenféle családi cirkuszokról, a közelben elkövetett gyilkosságokról tudni. A távoliakról sem. A híreket is csak csukott szemmel olvasom, az autóban lalázva hallgatom - olyan sok borzalmat követnek el az emberek, rettenet.

Tegnap este morgott valamit D. egy fickóról, akit már napok óta nem találnak, itt, nem messze, Grazban ölt meg több embert (kettőt), tegnap is valami hajtóvadászat volt egy régi munkahelyét fésülték át - egy falumúzeumot, ahol korábban önkénteskedett(!!!).
Persze az autóban is hallottam lalázás közben, hogy napok óta keresnek valakit, de már annyira elegem van a gyomorforgató szörnyűségekből, hogy épp csak átszűrődött valami, de nem realizáltam, hogy ez ilyen közel és most történik.

Pénteken A.-ék színházba mennek Grazba. Előtte belvárosi séta a program.
Nyilván az egész városban résen vannak a rendőrök és keresnek, meg minden sarkon áll egy hivatásos, különben is, mit pánikolsz már Thea!, de megint zaklatott vagyok. Szeretnék egy meleg szobába elbújni családostul, magamra húzni egy tucat pihepuha takarót és napestig lalázni, míg világ a világ és még egy nap.

maradunk a bönzinesnél

Minél tovább nézzük, minél inkább a dolog mélyére ásunk, annál világosabb a kép: nehem lesz sem e, sem pedig hibrid járgányunk.
Hogy ez most, még ebben a felállásban mekkora egy átcseszés!

Nyüssz

Íme itt a huszonegyedik században, hajnali fél kettőkor azért kell vinnyognom, valaki végre kegyelmezzen meg nekem és üssön agyon, mert nem bírom, sem a görcsöket, sem hogy kijön minden, még az is, amit csak ittam és nem, nincs semmi gyógymód, csak ami a hormonjaimat cseszi szét. Működésképtelen vagyok két napig, szűkölő veszett kutya és igen, vessek magamra mert nem vagyok hajlandó fogamzásgátlót szedni. Nem, mert az sem segít.
Így lesz a következő éjszaka, így egy hónap múlva és aztán, minden egyes ciklusban, értelmetlenül, mert már egészen biztosan nem lesz több gyerekem. Akkor meg mindek?
Néztem már mivel járna, de gyáva vagyok, nem merem megműttetni magam.

Fél karomat A megoldásért!

balul

Reggel a sokadik próbálkozásra sem indult az autó. Mire kész volt a vészterv ( M. nem megy suliba, kit kell hívni, mikor, honnan jön az órák anyaga, a házi ), csak megadta magát és köhögve bár, de beindult. M. azt mondta ő is összehozott egy vésztervet, kitől milyen tantárgy anyagát kérheti majd el és látta magát angolozni a szobájában.

8:23-kor hívott, úton vannak Stájerországba kosarazni a sulicsapattal - jól jön majd délután, a hajnalban átgondolt névsor.



Apropó, átgondolt: múlt héten a nagy bevásárlóközpont női mellékhelyiségébe vittem magammal a 9 évest, a mosdók mellett lesz szíves megvárni, mert nem szívesen hagynám odakint a forgatagban. Egy tetőtől talpig padlizsánlilát viselő élemedett korú asszonyság nekiesett a fiamnak, hogy itt semmi keresnivalója, azonnal húzzon kifelé, ide nem kellenek férfiak, az ajtót is becsapta volna ha nem szerelnek rá fel fékezőkart.

A nagy svunggal távozó harapósról meg az e heti próbálkozásom jut eszembe, hogy farmert vegyek a szintén a kilencévesnek.  128-ast hord pillanatnyilag, amit a héten karikacsapásra kinőtt. Találtam 134-est a boltban, de mert egy nadrág nem nadrág, kerestem másikat, összemérve azonos méret volt  a címke szerint 128-as második, de gondoltam ha nem jó, visszaviszem, és talán csak elcímkézték a 128-ast.
Nehem, mindkettő 128-as.
Vissza az üzletbe: kerestem 140-est, az egész üzletben egy darab akadt, a hupikék és a neonzöld nem játszik, bármennyire meggyőző is az eladó.
A kasszánál összemértem az első két gatyát, mert a hölgy kérdezett, mutattam, aztán, mert résen kell lenni, hozzájuk mértem az újonnan választott 140-est is.
Maradjunk annyiban, hogy az is 128-as. Az eladó csapkodott egy picit, de az aláírásom ellenében visszaadta a két gatya árát.
Viszont a gyerkőcnek továbbra sincs nadrágja.

kint tavasz

Sarkig tárt teraszajtó mellett pucolom a hagymát, a sárgarépát, mosom a húst, teszem amit kell, hogy ebéd legyen.
Tavaszi illatok csalják az érzékeket, rozsdás erdők segítenek az orientálódásban, bizonyosan nem fogok elveszni. Bár most nem bánnám, ragyogó napsütés ide vagy oda, akár a föld is megnyílhatna alattam.
Ott nem fáj semmi.

Még:
Ugyanakkor nagy örömmel veszek minden holnapi ebédre való javaslatot.

Az erősen őszülő halántékomról szóló keserű monológom már nekem is sok lenne, így arról bölcsen hallgatok.

csak pár szó

Eggyel több regisztrált Olvasó van? Üdv Itt!

Apropó regisztrált.
Láttam este azt a tegnap rögzített videót magam is ahogy talán mindenki - egy rettenetesen kétségbeesett férfi a kisbabájukkal együtt löki, rántja a sínekre a feleségét, majd a teljesen ledöbbent rendőrök a pár másodperces rövidzárlat után, a közben már öklében markolt kővel a saját fejét ütő férfit próbálják megfékezni, nehogy bárkiben is kárt tegyen.
Egyetlen cikket olvastam végig a bekezdések között ezekkel a képsorokkal, és a videóval, benne Mo. töketlenkedéséről, szívtelenségéről és ezek következményéről, a káoszról. és a német oldal dicséretéről. Szerencsétlenségemre leragadtam a hozzászólásoknál. A java fröcsög az utálattól, ugyanúgy, mint a magyarajkú véleményformálók, akik azt skandálják, hogy minek engedik be?, fegyverrel kiállni a határra!, stb. förtelem -olvastuk mind...
Azok a kommentek németajkúak véleménye, generell, rólunk.
Gyerekek!
Eddig nem féltem.

 Esetleg nem lehetne ott a Keletinél felállítani egy, urambocsá több led kijelzőt, amin informálják azokat az elcsigázott embereket arról, hogy pontosan mi vár rájuk, hogy a magyarok csak azon igyekeznek, hogy maguk is betartsák az EU-s törvényeket, és miért van szükség a táborokban való elszállásolásokra... és így tovább? Tudom, katasztrtofálisak a körülmények, más alapvetőbb, emberibb kellékek is hiányoznak, de talán meg kellene nyugtatni őket némi információmaggal, hogy a kétségbeesésből ne mindjárt gyűlöletbe essenek.
...hogy ne olyan hírek, jelenetek kerüljenek tőlünk nyugatabbra élők szeme elé, ami miatt mindjárt SS-t, meg gázkamrát vizionizáljon a médiákból magát informálni vágyó német, meg osztrák, ill ne induljon dühödten, felháborodva és konvojjal Mo-ra ez utóbbi, menekülteket illegálisan menekíteni ( vajon a sokból ez a hír igaz? melyik az? maradék nélkül az? ).

.

A pénzéhségnek tényleg nincsenek határai?
...milyen világ ez? 

Ennek lehetetlen címet adni

Nyugodt voltam, mígnem a fiúk nekemestek. A meggyes, csokis, tejszínhabos piskótatekercs születésnapra már csak azért sem jó, mert a gyertyákat arra hogy?, pláne annyit. Szóval hogy is gondolhattam, hogy csupán ilyen-olyan tekerccsel szúrnám ki az apa szemét, a legeslegebb napon?
Így lett a kellemesen meleg, pihepuha nyugalomból, háromnegyed négyes jobb- és baloldali tüdőgyengeség, szúró szegedés, meg kínzó fejfájás.
No nem azért, sütöttem már tortát, példának okáért tavaly is összehoztam egyet, igaz telefonos fb-os segítséggel, de ehető is volt, meg ahogy az ünnepelt mondta egészen helyre süti lett, ha az ember tudta, melyik oldalát mutogassa - így még vállalható kép is készült.

Dicsért, mert ha nekem egyszer elmegy a kedvem, kalap kabát, csengettek*.

Erőt vettem magamon, csak a kakós tortalapokra koncentráltam, mer az megy. Mikor már sült az első, a felismeréstől tikkelni kezdett a jobb szemem: mivel töltöm meg?
A korábbi tervekhez felkészített hűtő tartalmát áttekintve ( nem lett több, át sem alakult ) csakis a Feketeerdő jöhetett szóba. Emlékeim szerint valami lekvár állagú, vagy szerű izé réteg piroslik ebben a tortában. Itthon csak, noha nemes és finom, de eper a lekvár, még véletlenül se meggy. Már a bal oldalam is szúr, a második lap meg sül, míg az első csendben hűl. Istenemnehagyjel! Közben kérdik, hogy mikor lesz már kész. 
énmárteljesen. 
demondjammeg. 
nemtudomkisfiam - nyitsdkiazablakot mert nemkapoklevegőt...
Találok receptet, ami emlékeim szerint lekvár az puding, közelebbről meggypuding, ami a kompót leve felfőzve és besűrűsítve pár kanál keményítővel, vagy pudinggal, szerencsére előző van, villámgyorsan megy a művelet, csak hűlni nem akar, de hideg víz akad, meg másik edény, és kavarom is - legalább nem az órára figyelek. A cucc baromi gusztusos, a harmadik tortalap is kihűlt, sínen vagyunk, a srácok sorbanállnak a fürdőnél - addig sem engem kérdezgetnek. A laktózmentes tejszín felverődik - itt már tök nyugodt vagyok, az állítható tortagyűrű terveit minden bizonnyal egy angyal vetette le, ezer hála és köszönet érte.

Mire a Kerekévfordulós nyolckor hazaért, illatosak voltunk, kisimultak, a torta tortaformájú, ami fontosabb majdnem hideg, de legalább csupasz. Míg az ünnepelt tisztálkodott, addig a pucér, szép rusztikus gúnyát öltött, díszítés a nagy gonddal számolt gyertyarengeteg lett, hogy D. kívánni és fújni is tudjon.

*Ki tudja mennyi lehettem, mikor terveztem magamnak egy aljat. Harang formájút, ami deréktől  a csípőn át tetsresimuló, hogy aztán egy ravasz kannyarral, finoman, még a comb fele felett kibővüljön - ne kelljen lépéshasíték, meg a harang legyen igazi harang. Kaptam szövetet, szerszámokat, az általam szerkesztett szabásminta alapján, figyelve a kényelmi bőségre kiszabtam, letisztáztam, és összeállítottam első próbára. No itt derült ki, hogy nem jön rám...     mire rámtaláltak bedagadt, meggypiros arccal bömböltem a gép mellett.

- 1044 -

A tavalyi lábatlanság* szülte bezártságunkban nem mentünk sehova, csak hétvégeken, akkor is csak ha D. nem futott másfelé, így alig párszor. Akkor megígértem az úrfiaknak ha kitartanak, idén viszem őket mindenfelé. Hősök voltak.
A héten csak edzéseken voltunk, kifáradtak, kitikkadtak, nem is vágytak semerre, ahogy jómagam sem.
Ma délutánra nem fáradtak el semmiben, megyünk strandolni.
Hurrá.




*A járgányügy megoldódott, szó sincs már rá mennyire. Van a kiindulási szűrke, 14 éves öreghaver, ami a tavalyi lábatlanságunk oka, a hosszú nyár után októberben éledt újjá ( talált emberem adagolót ), hogy kora tavasszal egy semmiből jött hattyú halálával újabb kihívások elé állítson ( motorkár ), mire eladtuk volna, lett másik motor, ahogy ezzel egyidőben újabb ( 12 éves ) járgány is, egy transit. A kettő egy rendszámot kapott, amit csvarhúzóval váltogatunk meg szédült fejjel. Sokszor azt sem tudom melyik autóval vagyok úton, melyikbe kellene tankolni, melyikben ellenőriztem a vizet, melyikben az olajat, vagy épp a guminyomást...
A zavarhoz körforgáshoz hozzájárul még a kék villámhaver, ami már majdnem nyolc. A gépparkunk meglehetősen öreg, de ennek ellenére akár nyugodt is lehetnék és hátradőlve várhatnám a telet, de D. a szabadidejében megint autókat hasonlítgat össze - ennek soha nem lesz vége.

P-a-k-o-l-u-n-k!

Az idő előrehaladtával a szobájuk egyre gyalázatosabb lett. Mindenütt rajzok, jegyzetek, füzetek, papírgalacsinok, ami a legdurvább: még könyvek is. Talán csak azért voltam elnézőbb, mint lehetne, mert ebben az őrült fejetlenségben is megtaláltak bármit a halmok alatt. Teszteltem.
De mára már elértük a működésképtelent, a vállahatatlant, ami már nem feltétlen ez én tűréshatáromat lépte túl ( francokat nem ), de már tűzvédelmi szempontból is elfogadhatatlan. Komolyan.
Miután kértem, sokadszor is kértem, majd számtalanszor kértem, meg már emlegettem kukászsákot, kegyelem nélküli kandallóban égetést és már lassan a hitelemet is elvesztettem közben, tegnap bementem és vérben forgó szemekkel rámutattam mindkét szobában egy-egy kupacra, amivel azonnal kezdeni kell valamit. Mire a kiválasztott kiválogattatott ( nem engedtek hozzányúlni ), mutattam egy másikat...

Ma jönnek a fiókok.

Sátáni kacajjal jobbra el.

Már, mikor

sétálsz az utcán is bizalmi kérdés - elütnek, vagy nem.

Őrült világban élünk, őrült világban én mondom. Borzasztó.

Tegnapi

A csarnok előtt vártam az autóban a nagyot, hogy jöjjön az edzésről.

Az anyuka nem látott, míg csavarta az öt körüli kisfia fülét - ő még visszament volna nézni az edzést -, akkor sem, mikor a már üvöltő gyereket nyakonvágta...
A megoldás végül az lett, hogy a jó anya meggondolta, visszaindult, de csórikám ekkor már nem akart oda menni. Erre megragadta a csuklójánál és azonmód becipelte a már teljesen reményvesztett gyereket.

...és basszus, nem szóltam. Hányingerem volt az idegességtől.

Jóságos ( ? )

Eddig négy pályázatot adott le M., persze többségében az iskolán keresztül, de mindig nyert valamit. Nem országos szinten első és idén nem az iskola legjobbja lett a rajza, de értékelhetőnek ítéltetett az eddigi összes.

A.-ék péntekre* aranyos műsorral készültek a népiskolai ünnepségre, modern elemekkel átszőtt, de dialektusban előadott meserészletekkel. A mi kis szöszkénk a betanulás kezdetén lobogtatott itthon egy lapot, hogy a "Császár új ruhájának" ő a mesélője, ímhol a szövege, egyszer felolvasta és később, mikor közelgett a péntek kérdeztem mi újság, azt mondta ő tudja, de el nem mondja, legyen mégiscsak, legalább részben meglepetés az előadáson.
Mikor felsorakoztak cetli nélkül, akkor azért nyeltem nagyokat és az egyetlen támogatóm, M. szemében kerestem a megváltást: most mi lesz, nincs a kezében a szöveg.
Az úrfi kiállt és gyönyörű némettel, magabiztosan, minden hanggal a helyén alőadta amit kellett.
A műsor végén az igazgatónő többek között a szülők közreműködését is megköszönte, hogy felkészítették a gyerekeket, mert lám, milyen szépen megtanulták.
Lapítottam.

Tegnap míg megmérettetett az autó ( műszaki ), a rámszakadt 45perces szabadidő behajtott pár cipőboltba ( azért vettem könyvet is, hármat, darabonként 1 petákért ), és ahogy egy vászoncipővel a lábamon azon morfondíroztam velem jöjjön-e a leárazott, bár csinosnak jóindulattal sem mondható, ellenben kényelmes és hófehér vászon, akkorát sóhajtottam, hogy a szomszéd sorban rámoló eladó odalépett mi a gond. Elmondtam, azon kesereg a szívem, hogy nem vagyok-e már ehhez túl öreg, majd odacsődített a hahotájával egy másik, nála fiatalabb eladót aki azzal próbált vígasztalni, hogy ugyan már, a vászoncipőhöz sincs korhatár, meg különben is, ő még harminc évesen is hordott ilyet!
Így közelebb a negyvenhez, azért jólesett, vagy a fene se tudja, de végül velem is jött -már a vászon-, mert a 23 peták nem 45 és ennek lehet örülni. Meghát fehér, hófehér! Igaz, a pántos, meg nem pántos, rövid, meg a hosszú ruháimhoz még mindig nincs cipőm, de nyaralásig hátha lesz.
Különben is, divat mezítlábazni. De ha így, akkor a 23 is csak pénzkidobás volt.





*A tanítás után fancsali képpel érkezett, véres pólóban, sebes térdekkel, bőr nélküli tenyerekkel, mert mindkettőt lenyúzta, és a tenyérnyi horzsolással a mellkasán. A mécses, csak a zuhany alatt törött el, hát még mikor lefújtam a sebkezelővel, mert elesett a suliban. Persze az ünnepségre nem akart elmenni, mert ciki sebesen megjelenni...

Meglepő

Amikor a felső konyhaszekrénybe pakolod a poharakat, közben a könyököd elakad a szekrényajtóban és míg odakapsz dajkálni a sajgót, a gellert kapott, visszapattanó üveges az arcodba csap.
No, erre utal a cím.

Lestem D. méljeit.

Van ez így.
Míg nem érkezett meg amit vártam, nézegettem a beérkezetteket. Az egyik beszállító levelének tárgyánál láttam, hogy néhány konyhai eszközt leáraztak. Ha nem is létszükséglet ( pillanatnyilag mindenünk működik - kivétel ez alól a már vadonatúj korában is vacakoló nyomtató, ami tegnap új műsorszámmal örvendeztetett: kávét őrölt nyomtatás helyett -a hangja alapján-, de elkalandoztam, szóval: ), az ember járjon nyitott szemmel, hát kattintottam az akciósért.

Szóval az akciós.

Pároló és mikró egyben. Valami meglepi biztos van még benne. 

broáf

M. a tükör előtt áll, kezével könyékig a szájában, A. szakért.
fogat bányásznak, mert az lötyög, csálén áll, meg zavar.
D. Bécsben.

én ugyan oda nem megyek!    de közbe tudok lépni, ha elvérzik eldurvul a helyzet.
rosszul vagyok, de hallgatom mit művelnek: M. sziszeg, meg ááá-zik és nyög, A. szó szerint gurul a nevetéstől, közben harsogva tesz javaslatokat csavarásra, feszítésre...
nevetnek.     kitalálták a hogyant.     papírzsepivel kell rászorítani és úgy csavarni
M. már folyamatosan sziszeg.
puffanások ( ??? )
locsogó víz hangja
...most reccsenést emlegetnek...

mindjárt bemegyek és beállítom őket a zuhany alá

Már holtbiztos,

hogy elő kell szedjem a soha nem volt különleges képességeimet, ha mindkét fiam kedvében szeretnék járni, mert szeretnék, de...

Mozi

Az egész iskola megy a moziba a jövő hónapban.
Az osztályok eldönthették, hogy a Jurassic World-öt, vagy a 300 Worte-'t ( nem találtam magyar előzetest) nézik.
Melyik ujjamat harapjam meg - ugye.
Az osztály a dínókat választotta. ( M. osztályáról van szó, javarészt 10, és pár 11 éves kissrácról )
Hurrá.
...és fizettem is érte ( 6,50 ).