panasz

Miért van az, ha nem szereti a töltöttpaprika paprikáját, akkor is azt a gombóczot meríti ki, amin van paprika?

Megmondom: már szereti, de továbbra is lelkesen tagadja. 

Ettől még szeretem őket.

Sok mindent írnak, de ami a legtöbbször szembe jön, az ez a frázis: "nem vagyok érintett, de...". Nem, nem én sem, de mégis. Két kiskamasz anyjaként az vagyok. könnyes szemmel kelőként és fekvőként is.
Tavaly, még a sítábor befizetése előtt meghalt itt Ausztriában egy ( nem emlékszem pontosan ) 7-8 éves kislány. Szintén sítáborban. Belázasodott, egy felnőtt vele maradt a szobában míg a többiek síeltek a hegyen, ő meg a délelőtt folyamán meghalt. A továbbiakról nem tudok. Nem tudom kit terhelt a felelősség, sem hogy pontosan mi történt. Képtelen voltam követni a híreket, mert így is nehezen engedtem el a történetet.
Meghagytam a táborozónak, ha belázasodik, bárki belázasodik, vegyék komolyan. Hogy figyeljen mit mond a kísérőtanár, nincs kivétel, nincs pardon, szigorúan szófogadás van, amit mond az maga a szentírás, a hegyen hatványozottan. Jó fizikumú, izmos, esni is tud és tudtam, hogy szót fogad.
Ezzel megtettem amit lehetett, másra nincs, akkor sem volt befolyásom. Mégis ott volt a gombócz a gyomromban és az a nyomasztó gondolat minden órában, míg haza nem ért.
Ha idén nem engedem el, mert félek, megfosztom egy jó dologtól, ugyanakkor kétségtelen, a síelés veszélyes üzem.

Én is csak az a szülő vagyok, aki elengedi és hazavárja a fiát. Mint a többiek.

Lassan illene utalni az összeget.

Hova a bánatos túróba tüntette a blogger a bloglistámat?

Mi a mennydörgős, sistergős bánatért kell hozzányúlni a már ismert, könnyen kezelt felülethez?

nyafogós gyereknevelés

A fiúk alapvetően vidám, mosolygós gyerekek. Voltak. Nem is tudom hogy fogalmazzak, talán még csak gondolati szinten állt ez bennem össze, viszont sokszor aludni sem tudok, annyira nyomaszt. Felébredek az éjszaka közepén, és azon tördelem a kezeimet, min tudnék úgy változtatni, amivel a srácaim is elégedettebbek lennének. Merthogy ez baj. Elégedetlenek.
Sokat vannak úton, egy órát reggel és délután az iskola és az otthonunk között. Délután a tízéves hetente kétszer megy edzésre a tizenhárom háromszor ésegyszer a nyolcadik órája miatt négy után ér haza. Fáradtak, és még gyerekek, nagyon gyerekek. Lógnának, bambulnának időnként, ha lehetne. De vagy az említett köreiket futják, vagy tanulniuk kell és leckét írni...
Mindketten gyorsan tanulnak, csak: nehezen állnak neki, noszogatni kell őket és a telefonokat elszedni mikor hazaérnek, kizárva ezzel a zavaró, időfaló cseteléseket, játékokat. Persze nyafognak, hosszú képet vágnak, meg puffognak. Én meg már elvárnék ezt-azt.
Nem szeretném azt lesni letették e az időrabló ketyeréket, valóban nekiálltak-e a dolguknak. Nagyok már, de nem látom bennük a tennivágyást, a kötelességtudatot. Ill. nem este nyolckor, mikor rádöbbennek: elfeltekztek a két hete feladott prezentációról, a négy oldalnyi matekfeladatról, vagy a tengernyi angol szóról, amit meg kellett volna tanulni... Az meg, hogy hajnali hatkor jelennek meg riadt tekintettel, fogkrémtől habzó szájjal, kifittyenő fogkefével kisgatyában azzal, hogy húsz lapos A4-es vonalas kellene margóval, mert betelt a német iskolai füzet, az már nem billent ki a nyugalmamból. Írószert megszégyenítő készleteim vannak épp ezen helyzetek épeszű túlélésére.

A telefonok kiirtásánál kellene kezdenem - ha már ők nem bírnak egyensúlyra lelni- és az edzővel is beszélnem kellene. De mit?
Mozogni kell, edzés nélkül még lomhábbak lennének, elpuhulnának.
Ha teljesen kiveszem a kezükből a technikát, lemaradnak és kiesnek a véráramból.
Bár tudnám mi a helyes, működőképes megoldás!

ha már disznó

Disznóság azon kuncogni, milye van a másiknak. tudom jól, mert igazán semmi közöm hozzá, de ez lila!
Hupilila talicska.

Jól van, ha lila, de milyen okból választ valaki ilyet? Pláne: ugyan mivégre festették erre a színre? Megmaradt? De kérem, miből maradt meg? Előzőleg traktort festettek vele? Tyúkhálót?
Ásót? Mert Volvót biztos nem.

Fontos kiegészítés: A kuncogó szereti a szomszédot. A kutyáját nem. Kedves a szomszéd, barátságos, figyelmes, jóra való, csak a talicskája lila.
A kuncogásért ezennel megkövetem!

balul

Reggel a sokadik próbálkozásra sem indult az autó. Mire kész volt a vészterv ( M. nem megy suliba, kit kell hívni, mikor, honnan jön az órák anyaga, a házi ), csak megadta magát és köhögve bár, de beindult. M. azt mondta ő is összehozott egy vésztervet, kitől milyen tantárgy anyagát kérheti majd el és látta magát angolozni a szobájában.

8:23-kor hívott, úton vannak Stájerországba kosarazni a sulicsapattal - jól jön majd délután, a hajnalban átgondolt névsor.



Apropó, átgondolt: múlt héten a nagy bevásárlóközpont női mellékhelyiségébe vittem magammal a 9 évest, a mosdók mellett lesz szíves megvárni, mert nem szívesen hagynám odakint a forgatagban. Egy tetőtől talpig padlizsánlilát viselő élemedett korú asszonyság nekiesett a fiamnak, hogy itt semmi keresnivalója, azonnal húzzon kifelé, ide nem kellenek férfiak, az ajtót is becsapta volna ha nem szerelnek rá fel fékezőkart.

A nagy svunggal távozó harapósról meg az e heti próbálkozásom jut eszembe, hogy farmert vegyek a szintén a kilencévesnek.  128-ast hord pillanatnyilag, amit a héten karikacsapásra kinőtt. Találtam 134-est a boltban, de mert egy nadrág nem nadrág, kerestem másikat, összemérve azonos méret volt  a címke szerint 128-as második, de gondoltam ha nem jó, visszaviszem, és talán csak elcímkézték a 128-ast.
Nehem, mindkettő 128-as.
Vissza az üzletbe: kerestem 140-est, az egész üzletben egy darab akadt, a hupikék és a neonzöld nem játszik, bármennyire meggyőző is az eladó.
A kasszánál összemértem az első két gatyát, mert a hölgy kérdezett, mutattam, aztán, mert résen kell lenni, hozzájuk mértem az újonnan választott 140-est is.
Maradjunk annyiban, hogy az is 128-as. Az eladó csapkodott egy picit, de az aláírásom ellenében visszaadta a két gatya árát.
Viszont a gyerkőcnek továbbra sincs nadrágja.

Áll az ajtó előtt,

még az ő kezében a csomag, míg én aláírok - a nevemet (hö) ami a csomagon is áll, két másodperccel korábban ugyanazon is szólított - üvölt, hogy a név magyar, de még bizonytalanul megkérdi: magyar? 


Pár éve egy nagy Magyarországot ábrázoló póló villant ki egy szállító inge alól, neki azonnal nyújtottam a kezem, hogy szevasz! 

De a mai srác úgy csodálkozott és úgy kérdezett, mintha az Amundsen-Skott ( déli-sarki ) kutatóállomás küszöbén álltunk volna.

Hiányzom?

Jössz, olvasol - látom.
Persze, tégy kedvedre, csak fura.

A karalábé

levelét fel szoktad használni? Ez most olyan nagyon szép.
Rákereshetnék, de ha kérdezhetem.

Mélypontok

A nyaralás előtt két héttel és gyors egymásutánban tönkrement a főzőlap leghasználtabb "lángja", majd a mosogatógép és hogy szép legyen, a mosogatóm csepegtető oldali lefolyója is eldugult ( szokott ilyet, a hülye mosogatóg. valahogy visszanyomja a szennyes vizet a szifonig ).
Majd elindult a közel 700km-es menet le, Horvátországba, amit a határ utáni horvát rádió hírei menten be is aranyoztak: tűz van, miért is ne a mi célállomásunkon.
Megérkezvén füst fogadott, erőltett mosolyú házigazda és a látvány: alig 150m-re a kiégett erdő és a még füstölő, időnként lángoló maradványokat oltó hidroplánok és azok kellemetlen zaja.
Aztán a tüzet eloltották, másnapra már csak a füst maradt, még oltogattak és harmadnapra el is felejtettük volna, ha az éjszakára tenger felé fújó szél a füstszagot le nem hozta volna, de negyednapra ez is elviselhetővé vált. Mondjuk. Kínunkban a hetedik nap estéjén bekapcsoltuk a légkondit. Valamikor aludni is kell - felkiáltással.
A mélységeket elhagytuk, a fennmaradó időt élveztük, de haza kellett jönni, bezsebelni a következő orbitális pofont: a halak jelentős része és az akvárium összes, eddig nagy gonddal, sok szabadidőben nevelt növényei mind elpusztultak. D. másnap szó nélkül hordta vödörszám a koszos vizet, a hal-, meg növénytettemeket, hogy ne omoljak össze. Törni, meg zúzni támadt kedvem, de nem, ehelyett írtunk egy levélkét a biztosnak hitt halkaja gyártójának irgumburgummal, fotókkal, megemlített zokogó gyerekkel. Három levélváltás után termékkosarat kapunk, noha a hibát nem ismerték el és ha a fájdalmat, veszteséget nem is kárpótolták, a mérgetmet valamelyest csillapították. De a kedvem oda, nekem nem kell akvárium, púpot önként dehogy cipelek...
...és a felgazosodott kertről még nem is szóltam, hát még, az erre a hétre megnyert tehereutóról, amivel most mászkálhatok, lévén centíroztatni kellett a járgányt annyira rázott, így nem mehetett vele D.. Lehet ez mégis a D. mélypontja lesz, megszerettük a járgányt ugyanis.

.

A tegnapi kérdésre meg ha vártam volna is, nyilván akkor se lenne válasz.

Mozi

Az egész iskola megy a moziba a jövő hónapban.
Az osztályok eldönthették, hogy a Jurassic World-öt, vagy a 300 Worte-'t ( nem találtam magyar előzetest) nézik.
Melyik ujjamat harapjam meg - ugye.
Az osztály a dínókat választotta. ( M. osztályáról van szó, javarészt 10, és pár 11 éves kissrácról )
Hurrá.
...és fizettem is érte ( 6,50 ).

Párhuzamos programok

Jövő hét csütörtökén és péntekén A. osztálykirándul. Írhatnám, hogy jaj, meg jézusmáriaszentjózsef, de most nem itt van a kutya elásva.
Kaptam listát -programpontokról, menüről, belépőkről és egyéb költségekről-, ezen is az utolsó pont az izgi és amiért most írok, mert a várható érkezést 16:00 és 17:00 óra körülre saccolják. De várjál, a szög még mindig a zsákban, mert mindeközben/után, 18:00-kor M.-nek kezdődik az iskolaünnepsége, az iskolája meg közel 40 percre tőlünk. ...és D. szokás szerint Bécsben.

Érzékelhető a probléma párhuzam?





Martine! Elmondható, hogy az úrfiakról írtam?

A mosó

és a méretcímke a sötét és főleg fekete ruhákban mi a nyüves ménkőért fehér?

A mi időnkben

((( A mi időnkben? Mi van? )))
Vagyis mikor mi érettségiztünk, még május 11-e után ballagtunk és az azt követő héten voltak a vizsgák.
Mi a csudáért hozták előbbre?

Holtfáradt

Esténként kérem a telefonját, az éppen olvasott könyvét, amit szépen lent is hagy ( kivéve, ha valahogy mégis felcsempészi ), de így is matat, hallom, hogy fiókot nyit és lök vissza, ki és betolja a székét, meg lépked, keresgél...
Este tízkor még nem alszik én meg mint a bolygó hollandi mászkálok fel, hogy mi a baj, tán nyugtalanítja valami, hát tessék aludni, istenkém, borzasztó fáradt lesz holnap... blablabla...
Nem és nem, nem alszik.
Szedjem el a ceruzáit, el a papírjait és az összes könyvét a polcairól?
Mertmostmeg rajzol esténként, vagy olvas - igen, erről nehezen mond le, de reggel olyan piszok fáradt!
Üljek mellette, míg elalszik? Pakoljam ki csont üresre a szobáját? Mozogjon többet? - Ez képtelenség.
Már számtalan hegyibeszédet tartottam, érti is, hogyne értené, legkésőbb az első nagyokat pislogó hajnalon megértette, mindannyiszor le is teszi a nagyesküt, mégis mindig van valami, ami nem hagyja nyugodni, mert még ezt, meg még azt...

A kétségbeesés szól belőlem

Reggel az este elindítani elfelejtett mosogatógéppel jártam rosszul, nem nagy ügy, csak mint kiderült a m.tabletta a csomagolásával nem mosogat, a tabletta meg nem a műínyagos szemétbe való.
Aztán a maradékot a kissebb edénybe lapátolás közben jöttem rá, hogy a mennyiség egyszeri étkezésnek felel meg, de így már, az elmosogatandó lábasok száma az egy helyett kettő.

A mai elmeroggyantságomnak is van gyökere.
Egy éve, hogy regisztráltam és megváltottam a kézműves bigyóimnak egy domaint. Az oroszlánrészét, a felelősséget Á. (Á., aki nem azonos a nyolcévesemmel ), vitte a vállán, ő a szakértő nálunk, meg ő tud úgy angolul, ahogy kell. Akkor átbeszéltük mit kaptam az éves díjért, aztán nekiestem, farigcsáltam és jópár hét után kész is volt a design, vele a honlap. Elégedetten hátradőltem.
Kicsit több mint két hete újra megváltottam a domain-nevet, a boldogságom, vele az elégedettségem határtalan. Aztán jött a levél, 31-éig marad a felület, de ha a felületkezelőt nem váltom meg, törlik, némi haladék után, de attól még sz.rban vagyok, mert 10-éig van időm. A díj, közel 80p€ták. Egy évre.

Most sürgősen keresnem kell egy kezelőfelületet, ahol működtethetem az oldalt, ahova vihetem a két évre megváltott domainemet, ami kevesebb, jóval kevesebb mint a fent megnevezett összeg és ha még kívánhatok: valahogy a farigcsálás után, még normálisan is nézhet ki.
Van B terv. Megváltom közel nyolc p€tákért egy hónapra a felületet és addig csak találok megfelelőt. Ugye.

Minden javaslat, tapasztalat jól jön. Kicsit segítsen legyen szíves, aki tud!
Köszönöm!

Éjjel 22:40-kor

mi a bibircsókos bánatot keres valaki (a szomszéd ) a fóliasátorban?
Tudom fokozni: tegnap is, tegnapelőtt is.



Arról éjjel nem meséltem, hogy előző éjjel D.-vel az ablakban állva kuncogtunk, meg görnyedtünk a nevetéstől, miközben próbáltuk kitalálni, vajon mivégre jár ki a szomszéd minden órában, vajon milyen növény kíván meg eféle gondoskodást, és az idétlen, ablakban rötyögő szomszédai riogatásást.

A kávéval ellentétben

a tea az élet vize. Kevés cukorral, ha egyeltalán és elegendő citromlével.
Ugye kinek, mi.

Teázol, vagy kávézol?

Kakaó? Tejkaramella?

Egész éjjel

töltőn volt emberem telefonja.
Most meg, ha hívom ( bár ne hívtam volna! ), a géphang azt tudatja: átmenetileg nem elérhető, próbáljam később. Igyekszem nem szabad teret engedni a pániknak és nem hívogatni.
Elvégre hív majd, ha látja kétszer kerestem lesz az húsz is. De hogy lehetnék nyugodt, nem gombos, nem úgy van mint még öt éve, hogy ráült, amitől kikapcsolódott és nem vette észre... Átkozott telefon!