komment helyett

A Sorstársak című, Anyus bejegyzésére

Olvasni könnyű és igen, némi megkönnyebbülést hoz: nem vagyok egyedül, a többi kamasszal is nehéz, túlélhető / majd lesz valahogy - semmi szívroham, csak ősz hajszálak.
Megszólalni pedig a bűntudat nem enged, hát hiszen biztos én szúrtam el valamit, azt meg nem szívesen teszem ki az ablakba. A tavaly még kedves, mosolygós, beszélgetős kamasz zárt ajtók mögött merül a net színes, villódzó világába és jó, ha egy-egy közös étkezésre visszalép a valóságba a maga flegma, nyegle, posztó modorában. ( Többnyire este nyolc előtt elszedem a kütyüket attól, aki önként nem hozza és késő délutánig ügyesen elbliccelem az időt, míg a könyörgő megkapja. )
A durva talán mégis az, hogy nem is a nagy, a közel 13 éves akiről a panasz szólhat, merthát a hatalmam erejével egyszerűen elveszem az eszközt - miről beszélek? eszközöket -, hanem a 10 éves.
Ő határtalanul elviselhetetlen stílusban, üveghangon visít, ha valami nem tetszik és neki hetek óta nem tetszik.
Nem, ha starnadra mennénk, mert autóba kell ülni és ott úúúgyis hányingere lesz.
Utálja a kaját, mert gomba, paprika,... van benne és mi ez a zöld a sóskában?
Mikor lesz már szeptember, iskolába akar menni... egy hete meg azon kesereg, hogy már csak pár nap és fúj, kezdődik az edzésre járás.
A fürdőszobájukban minden nap lehet sikálni, mert nem normális amit maguk után hagynak, pedig pár hónapja még tudták hogyan húzzák le a wc-t, hogyan a zuhanyzó üvegét, hogy a mosdót nem szép fogkrémmel és köpetekkel száradni hagyni, korábban még a porszívót is megtalálták, mert a szobájuk az ő dolguk, elvileg és gyakorlatban is, ezért isten őrizz attól, hogy oda bárki benyisson...

Azt hiszem ezért hallgatok. Csúnya panaszáradat, amiről nem szerettem volna emléket, hátha csak egy szösszenetnyi epizód, holnap reggel két angyal kel fel az ágyból türelmesen, mosolygósan, szófogadóan... és vidáman énekelve, kart, karba fonva szökellünk Jokischberg lankáin, míg világ a világ és még egy nap.
És azért nem a helyére írtam, a bejegyzésed alá, mert itt ha úri kedvem úgy tartja, egy mozdulattal eltüntethetem és akár le is tagadhatom ( nyilván nem ).

még egy hét

a sulikezdésig. Próbálom még kiélvezni a fiúkkal. Mivel nem lesz a héten autónk, biciklivel, ráérősen mászkálunk majd és igyekszem kiemelni őket a net posványából, a későnkelés puhányságából ( M., ha ébresztem sem kel fel kilenc előtt, magától tán délig sem ébredne, pedig este nyolc előtt lehozza a telefonját, az A.-ét és le a laptopot is, kövezzetek meg érte, de ebből nem engedek ), mégis még éjfélben matat, rajzol, fiókokat huzigál ( még sincs rend ). ((( Megint zárójelbe, de véresen komolyan: ha akkor tudtam volna, amit ma tudok, nem lett volna telefonja, legalábbis nem érintőképernyős, amire szántam tökéletes lett volna egy nyomógombos. Hány vitát ( M.-és köztem ), sértett duzzogást ( M. ), hangos szót ( M. ), durrogást ( én ), spórolhattam volna meg...)))

A fennálló időben
...a következetesség játszik újra - voltak gyengébb napjaim.  Felvihetik, netezhetnek - a rábólintott időtartamban ( amit mindig ők mondanak ki, én meg bólogatok, ha elfogadható ).
...kitakarítjuk a szobáikat ( ők ).
...scons-t fogunk sütni, meg kűrtőskalácsot, mert eddig elmaradt ( a nyáron M. megtanulta a konyhai eszközök helyét, döbbentemre nevét is, az ételek, alapanyagok nevét is tudja. Viszlát hosszú zöld, az A. szereti - uborka - és agyament társai )

Szeretem, amikor itthon vannak. Nincs buszos mizéria, ijesztő telefoncsörgés. Ugyanakkor végre lesz idő a brossaimra, karkötőimre és az új ötleteimre.

még egy hét

hülye

A tízévest megcsípte egy darázs.
A máskor felhasadt fejjel is higgadt és kacarászó tízéves üvöltött jajgatott és halálán volt még a folyó hidegvizes ellátás után is, jobb ötlet híján az anya ecetes vattát tett a csípésre, mire a halálán lévő végre megnyugodott azt állítva, hogy ez jó. Eztán már csak akkor kezdett újra gajdolni, mikor az anya el akarta dobni az ecettel átitatott vattát. A hülye anya egy másik, kevésbé ecettől csepegő vattapamacsot hozott és r.á.r.a.g.a.sz.t.o.t.t.a a tüzes bőrre azzal az intelemmel, hogy pár perc múlva le kell venni. A hülye anya magyarázatként hozzátette, hogy az ecet megégeti a bőrt, ha sokáig marad rajta. A nagyon hülye anya ment a dolgára, majd kb fél óra múlva vette észre, hogy a gyerek még mindig a pamaccsal a karján közlekedik.

Az elképesztően hülye anya most égés elleni habbal kezelgeti a gyerek karján vöröslő, közel 3cm magasságú háromszöget. Holnap reggel orvoshoz viszi a hülye szófogadatlan tízévest, hátha ő tud jobbat, meg egyeltalán.

~~~~~

kiskamasz, kontra pakolás

Szólítsd fel rendrakásra. Ismered. Töktuti, hogy nagy ívben tesz rá, esetleg rádcsapja az ajtót, vagy csak órákig morog, mert már megint nem tudod békén hagyni, meg vakáció, meg neki is kijár a nyugalom,... vastagonfüstölgő-blablabla.

De azt is mondhatod, hogy felhúzod a tojásórát tíz percre, addig pakoljon el annyit, amennyit tud.
Micsoda? Jah, hát tíz percet még fejen állva is kibír, zokszó nélkül pakol és hiába szólsz fel háromszor -nem túl hangosan- figyelmeztetni, vége a hányattatásainak, lejárt az idő, ő akkor sem hagyja abba, mert a testvére is pakol a szomszéd szobában és hallja, hogy még nem hagyta abba, ezért ő sem, mert a versenyszellem...

További tíz perc múltán mindkét szoba fiókostól, szekrénypolcostól rendben.
És állati büszke magára mindkettő.

ma láttam

számtalan magyarajkú vásárlót a város üzleteiben. Fergeteges élmény hallgatni az embert, aki nem hiszi, mert nem feltételezi, hogy a körülötte válogató többi vásárló, értheti mit mond.  Mindig is tudni akartam mivégre vesz az ember két karton sört, ha nem huszonéves és nem akar házibulit szervezni. khm.

a szomszéd kutyáját a mi területünkön rosszban sántikálni. Ami nem zavarna, hiszen az őt megelőző néhai eb sem zavart, csakhát emez még a gazdáinak sem fogad szót neveletlen, buta négylábú, amihez azt a tanácsot kaptuk, hogy vágjuk oldalba, esetleg pofán, ha alkalmatlankodik. Ha nem tudnám, hogy az övé az állat, azt gondolnám, még életében nem látott, csak képeken kutyát.
A bundás igen szép, de maflasága okán, bevallom félek tőle, így nem szeretem.
( Férj már háromszor kérte a gazdát, vigyázzon, a jószág ne kujtoroghasson egyedül... ne láthasson el nálunk örző-védő szolgálatot, mert még a saját területünkön sem tudunk így létezni, a fiúk nem mernek a kis szomszédokhoz átugrani, ill. ők sem hozzánk. )

és még láttam reggel törődött arcomat, méginkább: elkeseredettségemet.
Marketingszakembert nekem izibe! Megfizetni nem tudom. Ha tudnám, nem kellene.
Ördögi.

fárasztó,

a legfárasztóbb mind közül, a tavaszi szünet.
Edzésekre ugyanúgy járnak az úrfiak, bár mehetnének többet is mint máskor, de ésszerűbbnek tartom ilyenkor a pusztán kedv alapú mozgásformákat. Eszem ágában sincs önként autózgatni még most is, majd megyek, ha muszáj lesz. Nem megyünk időre sehová. Reggel beöltöznek, lábuk közé kapják a vasparipáikat és döngetnek a területen szlalomozva a fák körül, dombra fel, majd le, kifulladásig. Höhö.
Merő egy kerékcsapa minden, ami korábban füves terület volt. D. örül, mostanában nem lesz szükség fűnyíróra.
És még emberemlékezet óta nem ettek ennyit.