Ha én

vész-hortenzia-öntözésbe kezdek, még aznap kinyittatnak az égi csapok.

MÉG megvagyunk

A fürdőkádunkba reggelre beleesett egy pók. Egy gigantikus farkaspók. (Nem mértem meg, mert félek, hogy rám ugrik, de nyugalmi állapotban van vagy 5cm.)
Ezzel két baj van.

Az egyik, ami általában az élettel kapcsolatban is baj, az időzítés*. A másfél hete tomboló kíméletlenül perzselő nyarat ma reggelre felváltotta a húsz fokkal hűvösebb tél ősz. Gondolom mindenkit rosszul érint.
Általában zuhanyzom, de ilyenkor előszeretettel engedem fel a kádat, hogy legalább estére felmelegedjek. Ez innentől csak akkor működhet, ha az úrfiak valamelyike megszán, és valami módon kitessékeli a kádból és hamár: a házból a dögöt. Reggel M. nagyon örült a nyolclábúnak, mondván lehet forgatni vele egy filmet. (???)

És itt a másik baj, bár jelét nem mutatta félelemnek, de gondolom olyan közelre mégsem merészkedne a nyolclábúhoz, hogy meg is fogja. El nem pusztítjuk, azt nem hagyom (hogyisne, majd jönnek a többiek), de egyikünk sem olyan talpraesett éspervagy vagány, hogy kivigye. (Majd referálok. Talán.)
D. szokás szerint Bécsben, igen.


*Négy éve (mínusz nyár), hogy M. elkezdte a nyolcosztályost és a kérdésemre, miszerint mire lehet számítani, milyen a tanár-helyzet? azt a választ kaptam a már pár éve itt tapasztalatokat gyűjtő szülőktől, hogy minden okay, az egyetlen rettegett tanár, valamilyen számunkra kegyes okból távozott az iskolából. Bár innentől érdektelen volt, azért jól megjegyeztem a nevét.
Két éve, mikor A. kezdte az iskolát, meglepetésnek ott volt az angol mellett a név.
Mondom, mindig az időzítés a gond.

Ma

azért nem porszívóztam, mert a tartály tele, ki kellett volna vinni a hóban, fagyban, ordító szélben a kukához, de az messze van, vagy 100 méter oda, ugyanannyi vissza, ami ilyen körülmények között több, mint messze. Kitartás! Péntektől jobb lesz, már csak azért is, mert a napokban sielő* kissebb fiam aznap jön haza. Meglehet poros szobába érkezik, de itt lesz.


*Ott reggelente -20 fokra ébrednek.

lecseréltük

Nem, még mindig nem az autót, noha már nagyon ránk férne - maholnap a kuplung is beadja a kulcsot és akkor már csak kőkorszaki módra a lábhajtás marad, de nem, mi még mindig vacillálunk. (zokogok)

Az úrfiak is a régiek, mondjuk amikor nem kamaszodnak, mert olyankor nehéz ráismerni a kedves, kékszemű, szőke angyalokra akik voltak. Ördögfiak ezek, hatalmas egóval, még nagyobb hanggal és meggyőződéssel. Igyekszünk időnként túladni rajtuk, olyankor a nagy Tatára megy (ment) osztálykirándulni egy teljes hétre (nosztalgiával gondolok vissza), a kicsinek lesz sítábor, míg a nagy újfent megy majd Bécsbe, mert az apja kerített neki rendezői segédposztot pár napra, ha már ez érdekli. (A sítábornak most sem örülök. Nagy pofont kaptam egy hete, mikoris elémállt nagy vigyorogva A., hogy eddigi óhaja homlokegyenest megváltozott: mégis menne. )


Az összes égőt cseréltük le a házban, most már csak a sütőben és a hűtőben ég hagyományos égő, az összes többi LEDes. Környezetvédünk. Meglátjuk volt-e értelme a több hetes utánajárásnak és a beruházásnak.

maradunk a bönzinesnél

Minél tovább nézzük, minél inkább a dolog mélyére ásunk, annál világosabb a kép: nehem lesz sem e, sem pedig hibrid járgányunk.
Hogy ez most, még ebben a felállásban mekkora egy átcseszés!

züm-züm

D. tajtékzik a dühtől és mára már úgy utálja az autónkat, hogy az szavakkal leírhatatlan.
Az egész a részecskeszűrő gyors halálával kezdődött, már több, mint két éve - lehet meg van az már három is. Emez kilehelte a lekét, pillanatok alatt kiderült, hogy iszonyat drága alkatrészek halmazából áll, amit végül meghekkelt az autószerelő. Azóta már többször. ( Bent van, nem vette ki, de cserélt részalkatrészeket, érzékelőket és mosott szűrőt is, amivel csak időt nyertünk, de legalább valagnyi pénzeket vesztettünk...
Az autó időről időre füstöl mint a háborodás, D. nem kevésbé, de úgy tűnik, megleltük a megoldást, vagy, hogy pontosan fogalmazzak: a vállalható megoldás karnyújtásnyira került, ami nem más, mint egy elektronyos autó, esetleg - az igényeink szem előtt tartása mellett -, egy hibrid.
Már lankad az újdonság varázsa, a használt e-autók egészen vállaható összegekért kerülnek értékesítésre, így remélem, mire újra felmerülne a füstölgő csotrogány és a gyerekeink jövője- kérdéskör, addigra már egy zöld rendszámú* négykerekűvel zümmöghetünk.

Ezeket az autókat irreálisan magas összegért kezdték el árulni, tudjuk, mindemellet az is rém makacs visszatartó erő volt, hogy az akkumulátorok nem igazán válta be, annak cseréje érvágás, élettartama meg siralmas.
Mostanság viszont már úgy is vehetsz ilyen járgányt, hogy a lekét képező akkumulátorokat bérled. Egy fix havi összegért, ha tönkre is megy, azonnal cserélik, neked csak az utalására van gondod. Vállható.

A Tesla továbbra is csak habos-babos rózsaszín álom, de környezetbarátabbak leszünk. Ha.



*Ausztriában zöld rendszámot kapnak az e-autók, amivel, több előny mellett, sok helyen ingyen parkolhatnak a városokban is. Egyelőre.

...ilyenek...

Ha fentről fehér szöszök szállingóznak, akkor ez már tél?

mosás

A nagymosás kellős közepén, elképesztő robajjal ment tönkre a mosógép. D. nagy szerencsémre épp itthon volt, azonmód szét is kapta, lássuk mi a rákfenéje.

A felső ellensúly, ami beton - ugye, tört apró darabokra. Igen meglepő csoda, hogy nem csapta miszlikekre az egész gépet, vele engem, míg ilyedten fogtam el ne szálljon, mire nagy nehezen megállt a lekapcsolás és konnektorból kirángatás után.Vitte tovább a lendület egy örökkévalóságig.
Újat venni nem szeretnénk, kis nyomja meg a... gombot szorozva tucattal után kiderült honnan érdemes, így megrendeltem a betontömböt / az alkatrészt. Küldték a visszaigazolást egy számomra ismeretlen - de az semmi, a fájlkezelőnk által sem támogatott formátumban. D. felhívta őket, hogy PDF-ben please! 
Mire elküldték ugyanúgy.
Rájukírtam, csak azt írják meg mire várható és mennyiért.
Válaszoltak, 2-4 munkanap.
Visszaírtam, szeretném írásban látni azt is, mennyiért...

Bár olyan egyszerűen gondolkodhatnánk, hogy vállrándítás után veszünk másikat - nem számítana a pénz, és nem érdekelne bennünket, megint mennyi szemetet termeltünk.

Már mostam azóta. Nem sokat, csak fontosakat. Segített feleleveníteni pár emléket, pl. mikor gyerekkoromban a fürdőkádba hajolva mostuk a ruhákat, hogy miután megtisztultak, anyám bepakolja a csöpögő göncöket az elöltöltős, automata ( Hajdú? ) mosógépbe. Teljes mosásra, a végén centrifugázással.
Igen.
A mosóporallergiámra pedig már nem is emlékeztem.
Tissszta öröm.

Döbbenetes,

hogy még mindig meglepődnek*, mikor nem fogadom el a műanyag táskát az üzletekben. Pedig olyan hangosan kiabálnak róla milyen terhes a sok ilyen-olyan és műanyag szemét, hogy a mi tv mentes othonunkba is elhallatszik! Mondom ezt cinikusan.
Múltkor míg eljutottam az autóig, ketten néztek rám elképedve, ahogy a vásárolt ruha a karomon lógott bilétástól, tán azt gondolták, loptam**.

Nem vagyok okos ügyes vásárló, még mindig nem tudok olyan helyen vásárolni, ahol nincs agyoncsomagolva a zöldség és a gyümölcs, pláne a hús, de igyekszem. Nagyon igyekszem jól vásárolni.




*Össz-vissz két üzletben köszönik meg, mikor előveszem a szövettáskát, de ott mindig.
**Biztosan kipirult volt az arcom, de csak az örömtől, nem a szégyentől.

...

Elfagytak a diófák, a környéken az összes. A frissen hajtott, dióillatú, sok szép, még narancsos színű és friss levél most összetöpörödve, feketén lóg az ágakon.
A hétfőre és keddre virradó reggelre -2 fokos fagyot hozott a bolond április.

Szökő

tavaszi

Ma hajnalban, mint a héten eddig D. vitte a buszhoz az úrfit.
Még utánuk szóltam az ajtóból, figyeljék a tavaszi csivitelést, ne kerülje el a figyelmüket minden szépséges részlet...
D. huncut mosollyal a frissen borotvált bajsza alatt : - Mi férfiak érzéketlen disznók vagyunk.
M. kuncogva fülel, aztán: - én már korábban hallottam.
T.: - M. figyel, látod, ő finom.
D. hahotázva: Iiigen, ő fiiinom... érzéketlen disznó.

igen

Vakarózik. Mert már másodszor látom, keresem a okát, azt mondja nem nagy ügy, csak egy szúnyogcsípés. Teljesen elképed, mikor felrántom a pólóját... és nahát! tényleg szúnyogcsípés.

Tök friss szúnyogcsípés, december 22-én.

ha már kint nincs...

Visszaszámlálás*

Már csak két hét.

Mert egyébként unatkoznánk, három autót árulunk és fogjuk a fejünket, mert csak egyre van érdeklődő, arra viszont rengeteg, ugyanakkor csak az ország másik feléről sokan, a többi sok Magyarhonból, ezen utóbbiak jönnének is és vinnék azonnal, ami a héten nem volt opció, D. szerszámok nélkül sem, de a több száz kilóra rúgó felszereléssel pláne nem tud repülni

Úrfi, a nagyobb, a héten Bécsben járt mindjárt két Christkindlmarkton is, meg az időutazás címen futó látványosságon, jól érezték magukat, ahogy mondja. Egy centet sem költött, azt mondta mindenütt csekmetek voltak csak, semmi érdemleges.
A. is csavarog, bár ő beéri a szomszédos dombbal, a barátja vendégszeretetével, ha ő nem épp ő jön hozzánk.

...és meleg van, aggasztóan meleg, csak a naplózás kedvéért: december 10-et írunk, alig volt fagy, hó egyszer és csak plusszok, plusszok reggelente.


Mindenki izgatott, várja nagyon a karácsonyt, a gyertyafényes puha nyugalmat, a nem kell menni sehova reggeleket.
Jó lesz.



*önmagában milyen vészjósló bír lenni ez a cím

Élő bolygónk kampány

•  

Tudom,

a világ legunalmasabb témája, hogy az egyén épp fázik ( meg esik az eső, egyébként nem, ma még nem, ill., hogy most aztán igazán beköszöntött az ősz ), de reggel olyan meglepően k.* hideg volt mikor kiléptünk a házból, amit muszáj megemlítenem. Bocs.




*kegyetlen, természetesen.

Hőségjárat

Ezen a nyáron még, ilyen nehezen nem keltem fel, és tán még életemben soha ennyiszer nem nyomtam meg a szundi gombot. A ketyere sajnálata miatt és csakis azért, szánalomból vettem erőt magamon, igaz az éjjel még egykor is mászkáltak az úrfiak, sóhajtoztak, nyöszörögteg, szenvedtek a melegtől, míg újabb innivalót adtam, puhább és vékonyabb takarót, legvégül már csak hófehér, ezer éve -még gyerekkoromban- használt lepedőt, pedig a házban 24 fok volt, náluk az emeleten talán ha kettővel több. A tengerparton a rekkenő hőségben, a leéget hegyoldal lábánál, légkondival örültünk a 28-nak, ők meg az éjjel félig belehaltak az önsajnálatba.

Jut eszembe, a nyaralásról még nem is írtam.