elég!

Csak részinformációk jutottak el hozzám az utóbbi hetekben. A fene sem akar mindenféle családi cirkuszokról, a közelben elkövetett gyilkosságokról tudni. A távoliakról sem. A híreket is csak csukott szemmel olvasom, az autóban lalázva hallgatom - olyan sok borzalmat követnek el az emberek, rettenet.

Tegnap este morgott valamit D. egy fickóról, akit már napok óta nem találnak, itt, nem messze, Grazban ölt meg több embert (kettőt), tegnap is valami hajtóvadászat volt egy régi munkahelyét fésülték át - egy falumúzeumot, ahol korábban önkénteskedett(!!!).
Persze az autóban is hallottam lalázás közben, hogy napok óta keresnek valakit, de már annyira elegem van a gyomorforgató szörnyűségekből, hogy épp csak átszűrődött valami, de nem realizáltam, hogy ez ilyen közel és most történik.

Pénteken A.-ék színházba mennek Grazba. Előtte belvárosi séta a program.
Nyilván az egész városban résen vannak a rendőrök és keresnek, meg minden sarkon áll egy hivatásos, különben is, mit pánikolsz már Thea!, de megint zaklatott vagyok. Szeretnék egy meleg szobába elbújni családostul, magamra húzni egy tucat pihepuha takarót és napestig lalázni, míg világ a világ és még egy nap.

mosás

A nagymosás kellős közepén, elképesztő robajjal ment tönkre a mosógép. D. nagy szerencsémre épp itthon volt, azonmód szét is kapta, lássuk mi a rákfenéje.

A felső ellensúly, ami beton - ugye, tört apró darabokra. Igen meglepő csoda, hogy nem csapta miszlikekre az egész gépet, vele engem, míg ilyedten fogtam el ne szálljon, mire nagy nehezen megállt a lekapcsolás és konnektorból kirángatás után.Vitte tovább a lendület egy örökkévalóságig.
Újat venni nem szeretnénk, kis nyomja meg a... gombot szorozva tucattal után kiderült honnan érdemes, így megrendeltem a betontömböt / az alkatrészt. Küldték a visszaigazolást egy számomra ismeretlen - de az semmi, a fájlkezelőnk által sem támogatott formátumban. D. felhívta őket, hogy PDF-ben please! 
Mire elküldték ugyanúgy.
Rájukírtam, csak azt írják meg mire várható és mennyiért.
Válaszoltak, 2-4 munkanap.
Visszaírtam, szeretném írásban látni azt is, mennyiért...

Bár olyan egyszerűen gondolkodhatnánk, hogy vállrándítás után veszünk másikat - nem számítana a pénz, és nem érdekelne bennünket, megint mennyi szemetet termeltünk.

Már mostam azóta. Nem sokat, csak fontosakat. Segített feleleveníteni pár emléket, pl. mikor gyerekkoromban a fürdőkádba hajolva mostuk a ruhákat, hogy miután megtisztultak, anyám bepakolja a csöpögő göncöket az elöltöltős, automata ( Hajdú? ) mosógépbe. Teljes mosásra, a végén centrifugázással.
Igen.
A mosóporallergiámra pedig már nem is emlékeztem.
Tissszta öröm.

Döbbenetes,

hogy még mindig meglepődnek*, mikor nem fogadom el a műanyag táskát az üzletekben. Pedig olyan hangosan kiabálnak róla milyen terhes a sok ilyen-olyan és műanyag szemét, hogy a mi tv mentes othonunkba is elhallatszik! Mondom ezt cinikusan.
Múltkor míg eljutottam az autóig, ketten néztek rám elképedve, ahogy a vásárolt ruha a karomon lógott bilétástól, tán azt gondolták, loptam**.

Nem vagyok okos ügyes vásárló, még mindig nem tudok olyan helyen vásárolni, ahol nincs agyoncsomagolva a zöldség és a gyümölcs, pláne a hús, de igyekszem. Nagyon igyekszem jól vásárolni.




*Össz-vissz két üzletben köszönik meg, mikor előveszem a szövettáskát, de ott mindig.
**Biztosan kipirult volt az arcom, de csak az örömtől, nem a szégyentől.

Kis színesek

Észrevettem, ha a férjem nincs itthon, márpedig a héten egyetlen éjszakát sem töltött itt, nagyobb valószínűséggel húzom le zuhanyzás előtt a fürdőszobai rolót, mint mikor itt van.


Lakik egy fekete gólya a völgyben. Sikerült ugyan lefotózni, de a kép a silánynál is rosszabb, ez persze nem tartana vissza attól, hogy megmutassam, csak ne felejteném el folyton D. telefonáról letölteni.


Nálunk ha a meghökkentő dolgok épp nem párhuzamosan történnek akkor láncszerűen, hetekre ( betegségek ), időnként hónapokra ( furi emberek furi kérésekkel ), vagy épp évekre ( járgányügy ) leosztva, úgy az igazi.
Tegnap volt két hete, hogy a telefonom ( sony xperia j ), három év hibátlan működés után beadta a kulcsot. Három év és három hét - megnéztem. Vasárnapig kerestem a megoldást ( ez meg három nap - tisztára mint a mesében ), annyira szerettem, nehezen mondtam le róla. Hétfőn D. kicsit rámmorant, rendeljek már egy újat, ne lógassam az orrom - kiderült a hűségpontjaimmal mínuszba lehet menni, hát hadd szóljon.
Az új csütörtökön jött meg, órákig nem mertem hozzányúlni annyira üveg, pláne lapos, hát még nagy. Közben a régi szétszedve leledzett mindenfelé, amerre éppen jártam.
A régi kártyát érvénytelenítettem, az újjal beregeltem, e hét hétfőjétől az új mobillá is vált, a megrendelt és megérkezett páncélzattal tokkal, már magammal is mertem vinni.
Szeretem a szálakat szépen elvarrni, tegnap összeraktam a régit és rátettem a töltőre, ahogy a közben használt cserekészülékkel is tettem, hogy teli aksival rakjam el. Abban a pillanatban felvillant a logó és azóta ez a helyzet:

a kép, a remegés miatt ilyen

Ezek után senkinek nem hiszem el, hogy a szolgáltató NEM nyúl hozzá a telefonokhoz, ha nem vagy hajlandó újat venni.

b+

Ma reggel szörnyen kiborultam a felgyülemlett feszültségtől. De annyira, hogy a hajnali szürkületben még szegény D. kért tőlem bocsánatot, pedig én voltam türelmetlen, ha úgy tetszik hisztis.
Több mélypontot is megéltünk az elmúlt hetekben, egyik sem különösebb tragédia, lehet telefon nélkül élni ( ? ) és a borzasztó fájdalmas csapatösszeomlást is túl lehet élni - ezt mondom az úrfiaknak ( csődbe jutott a kosárcsapat, nem tudni mi lesz jövőre, bár az utánpótlás idén még kitart, de sok a kérdőjel, a szívünk vérzik, a gyerekek zokognak ), meg az autók - unalmas, hagyjuk!

A telefon. Tegnap délután minden előjel nélkül érte a baj. Gyanítom a kijelző ment tönkre. Hang van, rezgés is, a fényjelzés is a kis pontban ha valami érkezik rá, de a kijelző fekete. Többször szétszedtem, összeraktam, semmi. Reggel csórikám lelkesen ébresztett is, de csak az aksi kivételével tudtam elhallgattatni.
Nem gyártok összefüggéselméleteket*, most sem fogok, de érdekes. Lassan három éves a gép, nem volt vele eddig semmi gubanc, imádtam. A második év után, mikor lejárt a szerződésem, kaptam egy SMS-t, kérdezték mit szeretnék, hosszabbítottam. Év végén kaptam több üzenetet új készülékekről, szinte sürgették, cseréljem le a régit. ( A szerződés szerint 10 petákot fizettem havonta, ez magában foglalta a havidíjamat és a készülék árát. Átvételkor egy fillért sem fizettem. )
Tegnap délben kaptam egy SMS-t a számlámról, eszerint az ehavi díjam 36 p. ( Hö? )
Nem sokat gondolkodtam -még- rajta, mennem kellett M.-ért, mire hazaértünk a telegrácsnak kampeca. A számítógépről megnéztem a számlámat, ott is vérlázító az összeg, viszont csak 29 p. Az adatok nem hajlandóak lemászni róla, este míg ezzel bíbelődtem, többször a zokogás határán jártam, D. meg pirongatott, hogy ne már, nem ér annyit, meg vesz másikat... Egyrészt dehogy vesz. Mondani könnyű. Néztem a kínálatot: a pontjaimmal is, egy új, ilyen kaliberű telefon... Nem írom le, horror.
Néztem magyar oldalakon a készülék eleje újan 38.000Ft ( haszált égen,- földön sincs ). Itt ( német nyelvterületen ) ilyet nem találtam, viszont újan az egész gép 128 peták. Használtan az eleje 19. Dilemma.
Ha elküldöm szervízbe, csak ha belenéznek 60 peták. Nyilván, mert nem lehetek biztos benne, hogy csak a kijelző adta be a kulcsot, érdemes lenne megnézetni, dehát 60! Tudom, tavaly D. alig 48 órás készülékén elpattant a hátsó üveg fedlap, azt mondták cserével a munkadíj 300 peták alatt talán megáll. ( Normális? ) Megrendeltem a fedlapot, szállítási költség nem volt rá, 9,89-ért, szerelőszerszámokkal együtt, D. lemelegítette róla, mert én azt nem mertem, majd a két ügyes kezemmel leoperáltam szilánkostól, megtisztítottam, viszzaragasztottam az újat és tadááám, a fent említett alig tíz euróból szép, töretlen a telefon.
Meg nem csak a készülék ami hiányzik, hanem voltam olyan elővigyázatlan ( értsd: hülye), hogy nem mentettem le sehova a telefonszámokat. Nincs meg a WhatsApp-os, Skype-os előzményem, elveszett egy valag időpont, csevely, mittoménmi. A képek nem, mert annyi eszem azért volt, hogy vettem bele külső tárhelyet.
Pillanatnyilag a kártyám D., már-megbánt-üvegcsoda előtti telefonjában van, de annak rossz a hangszórója, csak ha kihangosítod értesz valamit, mert annyira recseg. De ne higgye senki, hogy elégedetlen vagyok, dehogy. Legalább M. elér, ha valami van, vagy nincs. De elér, ha akar.

 *Ma már a modemet úgy meg tudják nézni, bizonyos esetekben szerelni, hogy a segítő v.a.l.a.h.o.l, mindenesetre még véletlenül sem itt. 
Ugyanez igaz a smart tv-kre. Meggyőződésem, hogy a telefonokhoz ugyanígy hozzáférnek.