Ezzel két baj van.
Az egyik, ami általában az élettel kapcsolatban is baj, az időzítés*. A másfél hete tomboló kíméletlenül perzselő nyarat ma reggelre felváltotta a húsz fokkal hűvösebb
Általában zuhanyzom, de ilyenkor előszeretettel engedem fel a kádat, hogy legalább estére felmelegedjek. Ez innentől csak akkor működhet, ha az úrfiak valamelyike megszán, és valami módon kitessékeli a kádból és hamár: a házból a dögöt. Reggel M. nagyon örült a nyolclábúnak, mondván lehet forgatni vele egy filmet. (???)
És itt a másik baj, bár jelét nem mutatta félelemnek, de gondolom olyan közelre mégsem merészkedne a nyolclábúhoz, hogy meg is fogja. El nem pusztítjuk, azt nem hagyom (hogyisne, majd jönnek a többiek), de egyikünk sem olyan talpraesett éspervagy vagány, hogy kivigye. (Majd referálok. Talán.)
D. szokás szerint Bécsben, igen.
*Négy éve (mínusz nyár), hogy M. elkezdte a nyolcosztályost és a kérdésemre, miszerint mire lehet számítani, milyen a tanár-helyzet? azt a választ kaptam a már pár éve itt tapasztalatokat gyűjtő szülőktől, hogy minden okay, az egyetlen rettegett tanár, valamilyen
Két éve, mikor A. kezdte az iskolát, meglepetésnek ott volt az angol mellett a név.
Mondom, mindig az időzítés a gond.
úgy kell pókot fogni, hogy az ember ráborít egy befőttesüveget, aztn pedig alá csúsztat egy kartonlapot - így ki lehet vinni a szabadba messzire és az üveggel együtt szabadon engedni (majd összeszedni az üveget néhány órával később)
AntwortenLöschenElőször az általad említet módszerrel szerettem volna, de a pók iszonyat nagy volt, a legagyobb befőttesüvegem a pók méretéhez képest kicsi. Végül rávettem (én, igen) a nyolclábút, hogy másszon bele egy vödörbe. Aztán A. elment vele sétálni, majd a telkünk háztól legtávolabbi pontján elengedte a rémet. Még most is libabőrös leszek, ha rá gondolok.
Löschen