MÉG megvagyunk

A fürdőkádunkba reggelre beleesett egy pók. Egy gigantikus farkaspók. (Nem mértem meg, mert félek, hogy rám ugrik, de nyugalmi állapotban van vagy 5cm.)
Ezzel két baj van.

Az egyik, ami általában az élettel kapcsolatban is baj, az időzítés*. A másfél hete tomboló kíméletlenül perzselő nyarat ma reggelre felváltotta a húsz fokkal hűvösebb tél ősz. Gondolom mindenkit rosszul érint.
Általában zuhanyzom, de ilyenkor előszeretettel engedem fel a kádat, hogy legalább estére felmelegedjek. Ez innentől csak akkor működhet, ha az úrfiak valamelyike megszán, és valami módon kitessékeli a kádból és hamár: a házból a dögöt. Reggel M. nagyon örült a nyolclábúnak, mondván lehet forgatni vele egy filmet. (???)

És itt a másik baj, bár jelét nem mutatta félelemnek, de gondolom olyan közelre mégsem merészkedne a nyolclábúhoz, hogy meg is fogja. El nem pusztítjuk, azt nem hagyom (hogyisne, majd jönnek a többiek), de egyikünk sem olyan talpraesett éspervagy vagány, hogy kivigye. (Majd referálok. Talán.)
D. szokás szerint Bécsben, igen.


*Négy éve (mínusz nyár), hogy M. elkezdte a nyolcosztályost és a kérdésemre, miszerint mire lehet számítani, milyen a tanár-helyzet? azt a választ kaptam a már pár éve itt tapasztalatokat gyűjtő szülőktől, hogy minden okay, az egyetlen rettegett tanár, valamilyen számunkra kegyes okból távozott az iskolából. Bár innentől érdektelen volt, azért jól megjegyeztem a nevét.
Két éve, mikor A. kezdte az iskolát, meglepetésnek ott volt az angol mellett a név.
Mondom, mindig az időzítés a gond.

Nagyon

rövid idő alatt négy ilyenhez volt szerencsénk.
Nem kint, bent.

BaNYeK!

BÜSZKE
...amikor hazaérvén azt meséli a nagy, hogy csak ő készítette el a szünidei mappa összes feladatát és ihhajja-csuhajja, milyen jó az iskola, ej de hiányzott és milyen jó tanulni! Majd fejestugrik a hétre feladott öt lapnyi stencilbe és seperc alatt kivégzi, mer az milyen jó, ha a szabad napokon a házi helyett olvashat inkább.
...amikor hazaérvén a kicsi csak száll és repdes, milyen szuper a suli, milyen remek dolgot talált ki a tanítónéni, hogy minden elsős egy másodikas diákkal dolgozik, és a kissebbem, már az oviban is favorizált hosszúhajúnak lett a "mentora"... és mert az iskolából nem kapott, kért tőlem feladatot: tanulnom kell anya, hogy a S. tanulhasson tőlem! (Jézusmáriaszentjózsef! -Bár a motiváció édesmindegy honnan jön, csak érkezzen.)

NYÚZOTT
...bár a fene tudja miért, no meg kedvetlen is, bár már kevésbé, a fentiek, meg a holnap délután miatt, mert két lyányka jön, itt lesznek velünk egy kicsit és kicsit izgulok, szeretném, ha jól éreznék magukat, no meg, hogy legyen kegyes a véletlen és elkerüli a ház táját is, ne legyen már összefejeléses móka, se hasonló...

KOPOTT
...hogy az ember színe két hónap után hova vész? Ma ki kellett volna feküdnöm a napra. (höhöhö)

Zavar - nem zavar

Mert az, hogy jön játszani, részemről rendben. A hogyan zavar és a mikor.

Mert nem köszön, mikor bejön a házba. Máskor sem. Pedig rém hasznos lenne .
Mondjuk nem kapnék a mellékhelyiségből kilépve gyors és markáns vizelési ingert, mert ott találom magammal szemben, bambán nézegetve, némán... (Igen, azóta feszt zárom a bejáratit.)

Elsős ő is, mint A., így gyorsan végez a házival és túl hamar érkezik. Olyankorra még M. nem mindig kész az övével, de ő is szalad a kissebbek után, mert félti a trambulint. A kisfiútól. Mert kicsit furcsa a srác. Szándékosan írom röviden.

Már kétszer is, az anyukája határozott tiltása ellenére jött hozzánk, ennek ellenére egyszer sem szól ide a szomszédasszony, hogy jön a kisfiú. A múlt heti utolsó felbukkanássáig én hívtam, hogy tud-e róla, hogy itt van? (Nem)
Ma nem szóltam. Ha őt nem érdekli, nem izgatom magam én sem.

...és ne akarjon nálunk tévét nézni. Az úrfiak pénteken néznek. (Akkor sem tévét, dvd-t.) Ha ő ma szeretne, nézzen otthon.
A nem pedig nem. Ha toporzékol mosolygok közben, akkor is.

Zavar.
De lehet, csak mert nyűgös vagyok.

Díjat

kaptam és valóban meglepődtem.
...és ahogy a nevemet megemlíted (Ginkóéval együtt, akit még nem ismerek, de a gondolat biztosan vele kapcsolatban jutott eszedbe), azon lepődtem csak meg igazán.
Köszönöm Flóra!

Ezt a szöveges szívecskéset kaptam, aminek igazán örülök, mert -bónuszként- ezt végre értem is, nem úgy, mint a macifenekes.cirilbetűset, ugye.

Hogy átvehessem, a szabályok értelmében el kell mesélnem magamról öt dolgot. Remélem nem titkokat várt, aki ezt kitalálta, ill. végül nekem is továbbjuttatta, mert az nincs.

1. Az ötödikig vért fogok izzadni.
2. Ha nagy öröm ér, vagy felháborít valami, megjelennek rajtam ilyen utálatos, nagy és piros foltok. A felmenőm azt mondta, idővel elnövöm. A fejlődésben már rég megálltam, a foltok viszont még az enyémek. Bah!
3. Azért hosszú a hajam, mert az egytelen fodrász akiben megbízom, nem fogad el tőlem pénzt a munkájáért, én meg utálok tartozni. Főleg neki. Egyébként ő az unokanővérem és valóban mestere a szakmájának. (Igen, privátban örömmel megadom, de többnyire egész máshol éltek, mint ahol ő dolgozik.)
4. Folyton megvétózom az úrfiak kisállattartási kezdeményezéseit. Merő önzésből, igen. Mielőtt felhördülnétek: D. vasárnap beterelte őket egy boltocskába és ígéretet tett, hogy hamarosan ilyen (...és megmutatta) nyulat kapnak tőle. Meglepődtem. Mondjuk, hogy csak meglepődtem!
5. Utálom a sántakutyázást a jópofizással együtt. Egyébként külön-külön is ugyanazt váltja ki, de ha karöltve a kettőt nyomják a képembe, azt csak kevés ideig bírom szó nélkül. Nyilván sokan vagyunk ezzel így, de másokat nem ver ki tőle a második pontban említett piros.

Jó szokás szerint, illik továbbadnom és nem kérek elnézést, mert nyilván olyanoknak adom, akikhez örömmel megyek olvasni  (további kitétel, hogy nem lehet több olvasója 200-nál).
Azt nem nézem meg hány bloggernek lehet továbbadni, mert úgysem tartanám be. Ezt a kihágást nyilván és megérdemelten véghez is vihetem, hiszen olyan szépen betartottam eddig a szabályokat...

Martine -nagyszoba
MuciFoci
Chipmunk
Pé Kalib - Petrezselyem sziget
Julcsi -Családom
Kovtama -EZISAZIS
Vaskalap
Molly Bloom -némaüzem


Akinél pityókás karaktereket kell bizonyítás okán beírni, azoknak a kedves bloggereknek innen vagyok kénytelen üzenni, mert náluk sajnos nem tudok. Elnézést.
Ismételten/még mindig vacakol a gugli.

Sokakat azért nem vettem be a felsorolásba, mert biztosan tudom, hogy nem kedvelik az ilyen kör-mizériákat. Aztán vannak olyanok, akikről biztosra veszem, hogy Martine által úgyis megkapják. Ugye.





Szabályt szegni ér! Köszönöm!

Mert

neki vannak ilyen ötletei: D. kifundálta, milyen jó lenne egy bográcspörköltet összehozni. P.-ékkel és mindjárt P.-éknél. Igen. Mert nálunk, nem lehetne kivitelezni.

(((Mert itt, még háborús övezet van nem volt tereprendezés, a majdani udvar és azon belül a tűzrakóhely helyén, földhalmok tornyosulnak. A leendő udvar, leginkább egy tyúkudvarra hajaz, merthogy még nem nő fű, bizony, a kereső szemek egy fia fűszálat sem találnának.
Ezért, meghívatta magát úgy, hogy mi viszünk minden ételt, nekik "csak" a helyet kellene biztosítaniuk...    Jó nem?)))

Ráadásul, mindent lefixált már csütörtökön, nekem szombaton reggel, mondhatni, mellékesen említette és kérdezte, hogy akkormost, milyen húst vegyen, mert fél egyre szeretettel várnak bennünket P.-ék és én ne foglalkozzak semmivel, csak süssek kenyeret, meg valami péksütit.
Príma.
A beszerzőkörútról, valamikor 9:20 körül ért haza.
Aztán sütöttem egy kenyeret, 24db kiflit, ami ugye két menetben fért csak be a sütőbe, előkészítettem a húst, lesütöttem a hagymát (tekintettel a szélre- azt gondoltam senki nem vállalná a hosszú tűz mellett-állós-kevergetést, de mint kiderült, az egyik kis copfost fosztottam meg ezzel a naaagy szenvedélyétől) és vittünk még egy, még kelő kenyeret, mert itthon megsütni már nem volt idő.

Életemben először vezényeltem le hasonlót.
Minden simán ment és jól: a pörkölt isteni lett, igaz, mire elkészült, már valahányan kóvályogtunk az éhségtől. Persze a siserehad nem. Ők teleették magukat sajtos-tejfölös (Vaskalap*-)kiflivel, minek következtében, M. kivételével, egyikük sem evett pörköltet...

...hát így...

A vendéglátó-vendégeinknél nagy sikert arattunk, bár azt nehezményezem kicsit, hogy az est végeztével is, gulásnak hívták a pörköltet (az itt ismert, agyonpaprikázott, agyonsózott förmedvényétel után -szabadon).

Íme a kiflipusztító had -a teljesség igénye nélkül...

*A kifli receptjét hamarosan megosztom a közzel. Egyrészt, mert isteni, meg másrészt is.

Ma bográcsolunk -magam leszek a séf. Hö. Izgi lesz...

Meleg/hideg

Tegnap itt ünnep volt, nemzeti. Végre mindannyian itthon!!!
Semmi nem ér fel azzal, mikor együtt ébredünk és egész nap csendben szöszmötölhetünk a házban. A gyerekek is boldogabbak, nyugodtabbak.
A nap nagy részében apán csüngnek, vagy csak figyelik. Picúrkám meg utánozza. Rém mulatságos, ahogy nemcsak a testtartását, de még a hanghordozását is lemásolja... A hétvégéken ellesett mozdulatokkal idézi meg a hétköznapokban az apját, sokszor döbbenetes aprólékossággal!



Viszont most másról szeretnék írni.
Bár lassan 3 hónapja lakunk itt, még sok dolog hiányzik. Sok apró és nagy dolog.    
A hiányosságokat pótolandó, D. a fürdőben szerelt fel lámpát, törölközőtartót, a konyhában is ezt-azt, ezzel totális káoszt teremtve, mert ilyenkor nemcsak pár szerszámot hoz a készletből, hanem az összes ládát, amiben megbújhat valami fontos (blankoló, fázisceruza, számtalan csavarhúzó, 'makítá', had ne soroljam...). Amikor már mindenen úrrá lett a káosz, telefonon keresték a vendégek, akik estére ígérték magukat.

(A történet része még: reggel hívtak, hogy beugranak. Nem kérdezték jó-e, vagy sem, csak jönnek. Gondoltuk jól van, mivel átutazóban vannak, fél órácska belefér...)

Jelezték: 10 perc és ideérnek...

Sajnos nem tudom leírni az őrült pakolást, amit kezdtünk. Űzve a gyerekeket és magunkat, vállalva a lehetetlent...                            Legyen elég, hogy még a szekrénytetőre is került ez-az.

Először jártak nálunk (ami azt illeti, remélem utoljára is), két órát maradtak, de többnek tűnt. A férfivel D. már többször is dolgozott együtt, így már korábbról voltak infóim a fickóról.    -Énközpontú, pimasz figura...
Szóval először találkoztunk, de többet tudtak meg, mint ami még normálisnak mondható, vagy annak érezném. Volt itt kérem minden...

De perszehogy én tehetek róla! Hogy van az, hogy nem tudom megvédeni magam? Miért, hogy a saját otthonomban nem mondom: tessék kérem engem békén hagyni, vagy csak simán nem foglalkozni azzal, hogy kioktatnak? Miért kell nekem kényes kérdésekre válaszolnom, vagy hamár, akkor mi a csudáért pirulok bele... ? Sokat kell még tanulnom, na.
Kezdve mindjárt azzal, hogy nemet is kell mondani! Pl.: bocsánat, de ma nem érünk rá, vagy tudomisén!
Az meg milyen már, hogy a hívatlanváratlan vendég kedvéért eszelős rohamot índítunk, hogy ne lássák a felfordulást (amin nem tudom mit kellene szégyelni, hiszen csak dolgoztunk -khm.: királyi többes)?! Ilyet biztos nem csinálunk többet. Talán a rumli előbb késztetné a kedvesvendéget távozásra. Vagy?

A szép még a történetben az, hogy a közelben lakó barátainkhoz is bekukkantottak. Nekik előzetesen nem szóltak...
Szép.