Másfél beteg

mellől kérdezem a kedves idetévedőt, birtokol-e teljes HP sorozatot kindle-re. Most jön a nehézség: németül.
A formátum lehet PDF, vagy bármi más, azt már megoldom.
Nagyon hálás lenne egy 10 éves. Meg az anyja.

jokischbergiregek kukac gmail pont com

Tízéves tűkön ül.
Ha nincs meg és nem tudsz segíteni, annak is örül, ha mondjuk azt írod: "passz".  Kommenteket vár, egyellőre azzal is beéri.
Igazából könyvet akar. De most. Megőrít!

Nem sértődött lelépésről van szó,

csak óvatos visszahúzódásról. Nem hagyom abba, csak meg kívánom válogatni a közönségemet.
Eztán is örülök annak, akinek eddig is. Aki nem szólt hozzám, de olvasott, annak is. Hajaj!
Ha üzenetet hagysz, vagy e-mailt küldesz, megosztom veled az új felület címét.

Most

igen jólesne a lelkemnek ha mesélnétek kicsit Magatokról, ha beszélgetnétek kicsit velem. Bármiről, ami Benneteket foglalkoztat, Veletek történik éppen.
Örülnék.

First time

Ma vágtam le először a haját úgy, hogy nem nyávogta végig. Még csevegett is - majd' eldobtam a hajnyírót, hogy aszongya: az elmúlt években mi jó sokat megspóroltunk azzal, hogy te vágod a hajunkat. Büszke vagyok rád anya!

Ravasz, nagyon ravasz!

Szeretem és becsülöm

ezt az időszakot. Odakint fogcsikorgató hideg, idebenn pattog a tűz és D. is többet van velünk, mint az év bármely más szakaszában. Ma leutazott Magyarhonba megbeszélni. Találkozón megbeszélni és ha már ott van a műhelyben, a múltkor otthagyott anyagból álmot teljesít. Az enyémet.
A kézműveskedésem kellékei, szerszámai jobb híján dobozokban, és a ruhásszekrényünkben (az odavalókat kiszorítva) tornyosulnak, meg dülöngélnek, de főként bújócskáznak. De ha a tervezett szekrényke elkészül, ki és bepakolás, pláne hosszadalmas keresgetés nélkül tudok bárminek ripsz-ropsz nekiállni.
Szeretem.

Királyságomat...

Kettő is van. Mert ismerem magamat.
Tökéletesen ül az ujjamon. Nem szorít, nem is csúszik le, így nem is tudok enélkül dolgozni.
Szóval kettő van belőle, de mikor kellene, egyet sem találok és ha mégis, a lehető leglehetetlenebb helyen.
Szóval királyságomat a gyűszűmért, vagy egy olyan gyűszűért!
... és ha már így, nem hoznál, kérlek, egy csomag tarhonyát is? Köszönöm.

Számos

Alig több mint 5 hete, hogy végetért a tanév. (1 nagy bejelentéssel, de 1-2 nap és talán azt is elmesélem, ha minden igaz.)
1 napon belül elutaztunk hatan (6) 2 autóval, egy alig 5 órányira fekvő kedves, tengerparti városkába, hogy 2 hetet töltsünk ott.
Mi D.-vel már 13 éve nem jártunk ott, míg anyu közel 20 éve.
A. az ott töltött 14 nap 10.napján (ha jól számolom) betöltötte a 8. életévét, de 1 gyertyát fújt el, számosat.
Ennek is már 3 hete, de anyuék fiatalos lendülettel egy újabb utat foglaltak, tegnap (1napja) 1 hétre, amire 3 nap múlva utaznak ketten (2), nem pont ugyanoda ahonnan 18 napja jöttünk haza, hanem 20km-rel délebbre. Abba a városba, ahol gyerekként már 2x töltöttem 1-1 hónapot és 4 hete is jártunk és 1 teljes napot töltöttünk.

Anyumék alig 1 hónap alatt, másodszor (2) mennek nyaralni!
Nagyon ász! (10)


No, eldugulok végre.

Autómizéria

A két villámhaver, csórikám, folyamatosan böki D. szemét. Egyik, a szűrke szegény olyan öreg mint a postaút, másik, a kék, meg kevésbé öreg, mint partikalfilteres, és a szeptemberben bekövetkező életmódváltásunk miatt, ami M. távolra utaztatása -tanulás céljából, magával vonja a reggeli rövid szakaszokat a buszmegállóig, ami a fentebb említett nemíromlemégegyszer -hülyefilter gyors gyilkosa lenne. Így még mindig autót keresünk, úgyismint megoldást és lehetőleg minél kissebb költséggel. Hö.
Ugye dízel, viszonylag új dízel pláne nem lehet, a fent megnevezett hülyefilter miatt, ami nélkül manapság nem jön ki gyártósorról négykerekű. Négykerekű dízelmeghajtásos.
Szóval dízel kilőve. A kék villámhaver meg elkezdett hámlani (két apró pitty-putty), úgymond, emiatt D. fejébe vette, hogy rohad, ettől utálja a márkát is. (A villám nem feltétlen a sebességünkre, hanem a márkára utal -opel, igen.)
Valahol itt tartottunk döntésügyileg úgy két hete: tudtuk mit nem akarunk. Ill. D. tudta, miattam jöhetne a körbenvillámos.
Aztán elkezdett márkahonlapokat böngészni. A volvónál még csak nevettem bár örülnék, majd a ladánál (az eredeti, ciril betűs honlap böngészésénél) álltam fel és mondtam, majd szóljon, ha döntött.
Az utat nem ismerem, de eljutott a daciáig. DACIA!
Gondoltam kisseb sérülésekkel úszom meg, ha közreműködöm.
Jó, hát tudom, ha nincs keret, miből válogathatsz?
De, dacia?
...és mindjárt kettő? Mert egy neki, egy nekem, annyiért a kettő, amennyiért az egy villám hozható el, és vadiúj és hét üléses...
Tegnap elmentünk megnézni. Beleültünk, nyitogattuk, ki nem próbáltuk, mert bönzines nincs kipróbálásra, csak dízel. De ha megrendeled, három hónap múlva megjön és akkor úgyis meglátod milyen...
Szóval bele is ültünk.





De találtunk bömbölőt kétezerér. Meg omegát. Meg óóódit.

szomorkás

Még nem tudja, holnap velünk lesz-e, vagy dolgozik.
Ahogy a jövő heti (k)rémes, gyertyafújós napomról ugyanígy nem, ami nem tragédia, csak engem szomorít el kicsit.
Pedig kerek lesz a szám, olyan közepesen kerek, okot is adhatna akár, egy rendkívüli együttlétre is...
A tervem vágyam egy összejövetel lett volna, grillezős, barátos, vicces, meg ilyes. Nem lesz, mert a fenéken-lesz-billentve-muki még mindig nem járt itt, így nem lesz ejj-be-rogyásig-emlegetett-terasz.
Szóval kicsit azért szomorkás vagyok, vagy csalódott asszem.

Mindeközben pedig: soha ennél nagyobb tragédiát! -Tudom.

Vigyázz mit kívánsz... meg... Minden rosszban...

Már rég vágytam ilyen félbehajtható, hordozható PC-re, ami miénk is lett a villám hathatós segítségére, majd a biztossító bosszantó tétovázásának köszönhetően*.
Mondjuk tartottam a német billentyűzet kezelésének elsajátításában, de olybá tűnik, az ujjaim már tudják hol, melyik karaktert kell keresni, megtalálják. (Bár igen nehezen látom be, miért cserélt helyet a nagyra becsült "z" és "y" karakter...)
A nézegetés korábbi szakaszában már felmerült, ha mobil a gép, legyen igazán az, kellene egy wlan-os modem, mert az élvezetek halmozva jók. A szolgáltatónak jeleztük a hétvégén, hogy a doboz is odalett, küldtek hát másikat, ami, a kívánt jót teszi lehetővé: az ágyban ülve, net-kábel nélkül küldök üzenetet mindazoknak, akik idelátogatnak. Mondjuk összehangolni a géppel nem volt piskóta, elírtam a kért kódot és csak sokadjára jöttem rá, mi a baja velem.




*az említett (biztosító) csoda pofa! Muszájból és nagy naívitásunkból fakadóan vettük eme ketyerét, gondolván: még majd örülni is fognak a költségkímélő megoldásnak, amit választottunk, remek! Dehogy, makacsul, de előíráshűen ragaszkodnak azon álláspontjukhoz, miszerint a javítást fizetik, az olcsóbb (300petákkal) vásárlásos verziót nem..

Csuriban az ujjunk

Lehet, csere lesz. A kék-renitenskedő és szürke-öreg helyett, tán pár napon belűl nekünkúj járgány állhat a ház előtt.
Nem lesz könnyes a búcsú, hacsak nem, örömtől.

Szóval

van nálunk ez az őrült autómizéria. Nem, nem őrült, őrjítő. Igen. Már kétszer jártam úgy a vásárlás végeztével, a bevásárlókocsit tolva, hogy csak a slusszkulcshoz párosítva találtam meg melyik autóval érkeztem. Nem , nem a régi az ami vacakol, az új. Vagyis dehogy új, csak nekünk az: a kék. Dízel és mint ilyen, van egy ilyen új fejléesztésű, de sz.r alkatrésze, részecskeszűrőnek hívják egyébként, hogy valaki rogyasztaná rá az eget és folyton teljesítménycsökkenéssel járó hiba lép fel. Mit sem sejtve vezetsz, majd a semmiből felvillan a szervízkulcsjel -lámpa és az autó megtorpan, majd hiába nyomod a gázt, a járgány nem megy. December óta vagy féltucadnyiszor (+5-6 alkalom, mert nem számoljuk) vittük emiatt szerelőhöz, olyankor nálam volt a régi. Ezt hetes, kéthetes turnusokban játszottuk/játszuk és már a gyerekek is, mikor épp az aktuális haverben ülünk kérdezik, most ez melyik autó is, a szűrke vagy a kék...?

Év eleje óta, ha kis ideje van, emberem autót keres, engem meg kérdez, mégis mit szólok?
Mit?
Hogy unom..de nagyon.

Nekem mindig szörnyen tetszettek a volvók. Ne nevess! Tetszik, kész.
Egyébként ehhez egészen nagy tehetségem van: ha bármit is keresünk, tutifix, hogy a legdrágábbhoz nyúlok először, légyen az nadrág, cipő, csillár, vagy egyéb lakberendezési tárgy, tapéta, vagy épp autó.
D. mérges, mert nem lel kedvére valót én meg nem tudom átadni magam a lelkesedésének: nem is értek hozzá, meg különben is.
A hétvégén is remekül elszórakozott a kereséssel és a volvózásomra ugyanazzal válaszolt, talált egyet ugyanis.
Mint korábban említettem, nem hatott meg az Alkonyat sorozat, de az a járgány! Szóval ő talált egyet, potom 34.000 p€tákért! Hát nem nagyszerű!?
Kedden azzal ment el reggel, hogy keres nekem egyet. Talál egyet elfogadható árért és megveszi. Nekem.

Három napja ezzel kábít. Imádom ezt a pasit, mert megvenné, tényleg megvenné! Nekem. A kedvemért.

Ha tehetné.

Bevásároltunk -akartunk -ill. szerettem volna, no.

Kabátért, nadrágért és cipőért mentünk tegnap.
Cipőt kaptunk, M.-nek.

Még emésztem a többit.
 
Az előnyeinek örülök (megmaradt címletek -ugye), egyébként esz a kétségbeesés, mi a csudát adjak M.-re, aki egyik pillanatról a másikra nőtte ki a kabátját, a nadrágait. Lefagy a feneke, a bokája és a csuklója a régiekben.

Természetesen nem érezték át a helyzet súlyát, ők körhintára ültek volna, meg mentek volna az aktuális csecsebecséért a párápápápám-ba (nem, nem eszik, azt meghagynák nekem...), vagy forrócsokiért, Maronit is ettek volna, tudjátok, szokásos semmiségekért könyörögtek, amikről úgyis tudják a szikra pillanatában holt ötlet, akkor is próbálkoznak.

De most, de most, van egy új!
Felesleges lenne találgatni, nem menne, mondom: nyakkendőt szeretnének.
Bocsánat, akarnak!

Mert nyakkendő nélkül nem élet az élet, csak krokodilkönnyek vannak, sehol egy boldog gyermekmosoly!
Rosszul vagyok, tényleg.

Agyrém

Ez a cipővásárlás dolog, mint fent.
Feketét keresek.
Bőrt.
A méretemben.

A három dolog, egyszerűen nem jön össze.
Tegnap találtam egy fekete, hasítottbőr bokacsizmát, mega-giga sarokkal, a méretemben.
Nem vettem meg. Egy alkalomra, kétségbeesésből, nem adok 50 petákot egy lábbeliért.

Alig

két hét és kezdődik. M.-nek a harmadik, A.-nak az iskola.





Viszont a Goldenblogon már tart a szavazás.
Sokakat megtalálhattok, pl az egyéb kategóriában MuciFocit [nem láttam, hányadik most...],
a gasztroblogok között Az élet napos oldalát [perpill: a kilencedik],
kult-szórakozásnál a Ha Érdekel Blog -ot [?]
és az életmód blogok közt az Ágy-asztal-tv   [ hatodik]

a többi kategóriában még nem szavaztam, de szeptember 6-ig még lehet...
Hallassátok a hangotokat Ti is!

# 618

Szeszélyes vagyok.
A másik kettőt ukmukfuk bezártam, épp olyan találomra, mint ahogy belevágtam.
...és buliznék.
Igen.
Szívesen elmennék táncolni. Táncolni estétől reggelig.
De nem visz senki, egyedül meg hogyan?
...és egyetlen szóra mennék, ha hívna, akár egy napra is a tengerhez.
Fürödnénk egy nagyot és irány vissza...

Álmodozni azért még szabad nem?

Még a héten

kezdetét veszi nálunk az éves gyertyásünnep-szezon.
Szeretjük.
Őszinte leszek, az ünnepeltek szeretik.

Eddig nekünk sem volt bajunk a készülődéssel, mindig tudtam mi az a meglepi, amiben a gyertyafújó örömét leli majd.
Viszont idén, a sort kezdő A. komoly fejtörést okoz. Őt, M.-el ellentéteben nem hozza lázba a torta. Eddig sem. Az érdeklődési köre bár széles, de idén rákattant egy bizonyos dologra ami pofátlanul drága és minden eddigi ötletem, ehhez képest üres lufi. Persze nem szeretnénk, ha csalódna, de mindennek van határa. Például a gyüjtemény mértéke már rég meghaladta a normálisnak mondhatót. Anélkül, hogy megszámolnám és elárulnám a készlet számozott dobozainak mennyiségét, maradjunk annyiban, hogy az annyi, az sok. Tengernyi.
Kaptak nagyitól, tőlünk - természetesen, ráadásul sok-sok dobozzal hozott haza D. olyan kuncsaftoktól, akik nem akarták otthon tárolgatni a már kamaszodó, vagy épp felnőtt gyerekeik legóit, hát egyszerűen odaadták.
Mondom, tengernyi az annyi.

Agyalunk ezerrel, mi lenne az, ami meglepetés lenne, értelmesebb és valódi örömöt okozna. Mert AZT, nem kapja meg.

Ő egy olyan kisfiú, mint amilyen kislány voltam annak idején. Minden apróságnak örül, könnyű örömöt okozni, de ő most ezt vette a fejébe. Fel nem érhetem, hogy jött ez egyeltalán képbe és miből gondolja, hogy épp ezt kaphatná.

Jajistenem, most mi lesz! (...ez még mindig nem porig égett ház, tudom...) Mert ez már nem is olyan könnyű így.

Különben meg mérges is vagyok. Kilenc éve olyan jól kitaláltuk, ünnepekre -gyertyásakra, bármilyenekre nem kapnak, csak apróságot, meg tortát, slussz-passz.
Működött is, aztán anyóspajtásék a kérésünk ellenére jöttek a tökfelesleges bazárnyi kínaival, alkalmanként tucatnyi csomagba zárva, ötpercenként szatyorból előhúzva     -ha jöttek.
Amikor meg nem, már ott volt az igény, ha nem akartunk csalódást okozni készülhettünk meglepivel, nagyobbal, de továbbra is szigorúan eggyel. Persze akkor már Anyum sem akart kimaradni a jóból, ő is hozott egy valamit, ami így, ugye már kettő... valami.

Örülnék, ha az a kettő valami, örömteli valami lenne.
De mi?

Nem

mintha bármit változtatna D. hozzáállásán a levélben kapott ajánlat, de engedélyezek  magamnak egy kis naívitást és bízom benne, hogy az a pár százalék tán meggyőzi...*

*...erről eszembe jutott a vicc a medvéről és a nyuszika vasalójáról...

Vágy

Tények:
Rég szeretnék egy hurcibálható PC-t. Csak, mert! Mindegy.
Magyarhonban rég nem veszünk elektromos kütyüket. Csak, mert! Ez is mindegy.

Viszont most döbbentem rá, hogy az itteni PC klaviatúrája (naná!) nem magyar -ugye. Viszont nem árt, ha az. Sőt, hasznos lenne esetemben, ha egyszer mégis szert tehetnék egy ilyen mifenére.

Jól érzem a dolog ördögi kör-mivoltát?

Neveztem

egy sorsolásra.
Alaszkai síutat, illetve 5000pEtákot lehet nyerni.

Hmmm
Minek írnék többet, el lehet képzelni mit érzek.