Kabátért, nadrágért és cipőért mentünk tegnap.
Cipőt kaptunk, M.-nek.
Még emésztem a többit.
Az előnyeinek örülök (megmaradt címletek -ugye), egyébként esz a kétségbeesés, mi a csudát adjak M.-re, aki egyik pillanatról a másikra nőtte ki a kabátját, a nadrágait. Lefagy a feneke, a bokája és a csuklója a régiekben.
Természetesen nem érezték át a helyzet súlyát, ők körhintára ültek volna, meg mentek volna az aktuális csecsebecséért a párápápápám-ba (nem, nem eszik, azt meghagynák nekem...), vagy forrócsokiért, Maronit is ettek volna, tudjátok, szokásos semmiségekért könyörögtek, amikről úgyis tudják a szikra pillanatában holt ötlet, akkor is próbálkoznak.
De most, de most, van egy új!
Felesleges lenne találgatni, nem menne, mondom: nyakkendőt szeretnének.
Bocsánat, akarnak!
Mert nyakkendő nélkül nem élet az élet, csak krokodilkönnyek vannak, sehol egy boldog gyermekmosoly!
Rosszul vagyok, tényleg.
A legjobbkor akarják :) karácsonykor a szülők által cseppet sem támogatott ajándékok tárháza nyílik ki a gyerekek előtt :) (persze, hogy a szülők által :))) - úgyhogy vegyél csak nyakkendőt nekik :))) )
AntwortenLöschenPersze, vegyek!
LöschenAz még a történethez tartozik, hogy a hívő fiam kezdte, a hitetlen tette alá a lovat, meg a bocitekintet mellé még szempillát is rebegtetett... Gaz ördögfiók!
Majd adok én neki nyakkendőt, meg még mit nem! ;D
A kalapmánia mellé már csak pont ez hiányzott!
LöschenA kalaphoz illik a nyakkendő :D
LöschenÓ, hát én ne tudnám!?
Löschen(Nem is légből jött az ötlet, épp csak korábbról... de az ajánlat "akkor"-ra szólt. -Azóta láttam mennyit kóstál. Jaj.)
Nyakkendő. :D
AntwortenLöschenMost mondd, micsoda ficsúrokkal élek együtt!
Löschen