Még a héten

kezdetét veszi nálunk az éves gyertyásünnep-szezon.
Szeretjük.
Őszinte leszek, az ünnepeltek szeretik.

Eddig nekünk sem volt bajunk a készülődéssel, mindig tudtam mi az a meglepi, amiben a gyertyafújó örömét leli majd.
Viszont idén, a sort kezdő A. komoly fejtörést okoz. Őt, M.-el ellentéteben nem hozza lázba a torta. Eddig sem. Az érdeklődési köre bár széles, de idén rákattant egy bizonyos dologra ami pofátlanul drága és minden eddigi ötletem, ehhez képest üres lufi. Persze nem szeretnénk, ha csalódna, de mindennek van határa. Például a gyüjtemény mértéke már rég meghaladta a normálisnak mondhatót. Anélkül, hogy megszámolnám és elárulnám a készlet számozott dobozainak mennyiségét, maradjunk annyiban, hogy az annyi, az sok. Tengernyi.
Kaptak nagyitól, tőlünk - természetesen, ráadásul sok-sok dobozzal hozott haza D. olyan kuncsaftoktól, akik nem akarták otthon tárolgatni a már kamaszodó, vagy épp felnőtt gyerekeik legóit, hát egyszerűen odaadták.
Mondom, tengernyi az annyi.

Agyalunk ezerrel, mi lenne az, ami meglepetés lenne, értelmesebb és valódi örömöt okozna. Mert AZT, nem kapja meg.

Ő egy olyan kisfiú, mint amilyen kislány voltam annak idején. Minden apróságnak örül, könnyű örömöt okozni, de ő most ezt vette a fejébe. Fel nem érhetem, hogy jött ez egyeltalán képbe és miből gondolja, hogy épp ezt kaphatná.

Jajistenem, most mi lesz! (...ez még mindig nem porig égett ház, tudom...) Mert ez már nem is olyan könnyű így.

Különben meg mérges is vagyok. Kilenc éve olyan jól kitaláltuk, ünnepekre -gyertyásakra, bármilyenekre nem kapnak, csak apróságot, meg tortát, slussz-passz.
Működött is, aztán anyóspajtásék a kérésünk ellenére jöttek a tökfelesleges bazárnyi kínaival, alkalmanként tucatnyi csomagba zárva, ötpercenként szatyorból előhúzva     -ha jöttek.
Amikor meg nem, már ott volt az igény, ha nem akartunk csalódást okozni készülhettünk meglepivel, nagyobbal, de továbbra is szigorúan eggyel. Persze akkor már Anyum sem akart kimaradni a jóból, ő is hozott egy valamit, ami így, ugye már kettő... valami.

Örülnék, ha az a kettő valami, örömteli valami lenne.
De mi?