mikor is?

Talán úgy egy hónapja lehetett, mikor az iskolai kosárlabdabajnokságról fekete kisujjal jöt haza.
No, most a változatosság kedvéért orrba gyűrték.

Edződöm.
Meglehet eljön az az idő is, mikor a délelőtti telefonhívásoktól már nem rándul mogyorónyira a gyomrom.

Biztos időjárásváltozás lesz,

mert megint kóválygok itt reggel óta mint az a bizonyos gólyaf.s a levegőben. Fiatalabb már nem leszek.

Délután másfél órát vártunk az ügyeleten, mire fogadta a fekete-virsliujjút  egy orvos. ( M. szemében láttam a kívánságot, hogy azonnal húzzunk innen, mikor egy férfi félig lógó, a sebéből több egység vért eregető ujjal és falfehér arccal jelent meg a váróban. ) Bár azért mentünk, röntgenről szós em lehetett: szégyenlős mosollyal célozgattak rá, hogy jah, a röntgen az sajnos még nem működik, majd a csendes, egyébként magyar doki megtette azt, amit előző nap már magam is, végigtapogatta és mozgatta az összes szóbajöhető csontocskát az egyébként ezt rém fegyelmezetten tűrő úrfi kezén és eljutottunk addig, hogy kötést azt azért kap és másnap ( ma ) azért és a biztonság kedvéért leszünk szívesek visszafáradni a talán működő röntgenhez.
Szépen sínbe tették, mire felkerült volna az í-re a pont, a kötésre a ragasztó, beesett egy félig zavart nővérke, hogy időnként már hajlandó lőni a röntgen, esetleg elkészülhetne mégis az a felvétel.
Kötés, sínestől le, a nővér az elképedt feketeujjúval balra el...
Még repedés sincs, hálisten, de a sínt egy hétig méltóztatik az úrfi viselni, aztán finoman, kíméletesen lehet újra használatba venni, de legalább kettő, vagy három hétig mellőzni a tesiórákat, pláne az edzést.
Beugrottunk az edzőhöz, kesergett, hogy nem az ő felügyelete alatt történt a dolog. ( Biztos hatalmában áll az ilyen gikszerek kivédése, no jól van, hiszen viccelt, látszott, hogy aggódik a játékosáért. )

Az este, ill az inokolatlanul nagynak tűnő sín megannyi kacagtató szitut szült. Potyogtak a könnyek míg vetkőzött, míg fűrdőt vett, majd öltözött és kitalálta mit vegyen fel ( mibe fér el a bumszli ), a táskapakolásnál nem kacagott, viszont jó volt látni a már majd elfeledett jóhavert, az összeszorított ajkai közül kikandikáló koncentrálós nyelvcsücsköt.

ha egyszer elkezdek mesélni

Hazaért. Jó előre szólt már telefonon, hogy a kulacsát elhagyta ( nincs új a nap alatt, múlt héten A. hagyta el az övét ) és hogy kétszer is rosszul nyúlt bele a labdába, a bal keze kicsit sz.rul néz ki, de nem fáj.  ( ... )


A kisujja a duplája a másiknak, a színe valahol félúton a haragos kék és a lila között, de mozgatja és állítja nem lesz baj, tutibiztos nem törött el ( = angolt akar tanulni, nem a balesetin ülni órákig de abba nagy kegyesen beleegyezett, ha holnap is ilyen randa lesz, elvihetem - ha olyanabb randa akkor is? ).
A hüvelykjét még nem említettem: a körömágya nem látszott az odaolvadt vértől. De az legalább nem fáj. Nem annyira mint a kisujja.

Ez is "először"

A csapattal elutaztak északra egy kosárlabda-tornára. Eddig valamennyien ott voltunk mind. Vittük, szurkoltunk, hoztuk.
Fura.

Majd valamikor érkeznek - van nála telefon, majd szól.
Az edző reméljük vigyázz rájuk, különben szét lesz rúgva a ...

Számos

Alig több mint 5 hete, hogy végetért a tanév. (1 nagy bejelentéssel, de 1-2 nap és talán azt is elmesélem, ha minden igaz.)
1 napon belül elutaztunk hatan (6) 2 autóval, egy alig 5 órányira fekvő kedves, tengerparti városkába, hogy 2 hetet töltsünk ott.
Mi D.-vel már 13 éve nem jártunk ott, míg anyu közel 20 éve.
A. az ott töltött 14 nap 10.napján (ha jól számolom) betöltötte a 8. életévét, de 1 gyertyát fújt el, számosat.
Ennek is már 3 hete, de anyuék fiatalos lendülettel egy újabb utat foglaltak, tegnap (1napja) 1 hétre, amire 3 nap múlva utaznak ketten (2), nem pont ugyanoda ahonnan 18 napja jöttünk haza, hanem 20km-rel délebbre. Abba a városba, ahol gyerekként már 2x töltöttem 1-1 hónapot és 4 hete is jártunk és 1 teljes napot töltöttünk.

Anyumék alig 1 hónap alatt, másodszor (2) mennek nyaralni!
Nagyon ász! (10)


No, eldugulok végre.

Házat épít

ma, ill. mától.

A karácsony szép volt, meghitt. De persze kellett a kerekhez egyéb is: az ünnep elmúltával drámáztak D.-vel a szülei. 
Dünnyögött, rágódott rajta egy darabig, aztán ez is elmúlt -egyre könnyebben megy a bajok hátrahagyása. 
Nyilván a gyakorlat teszi.

Az ünnepi hét szombatján (12.28) meccs volt, nem is akármilyen, az első igazi a nagyfiúnk életében, két csapatot vertek puhára és csak azért nem hármat, vagy négyet, urambocsá többet, mert nem volt, csak kettő.
Igaz, az első meccs alatt jól berezeltem, mert a két ellenfél küzdelme ugyancsak harcias volt, ilyennek a mieinket soha nem láttam, de a mérkőzések során kiderült, az agresszió feléleszthető, sőt jön magával és nem is minden: ha a csapatnak van remek taktikája és még remekebb összjátéka. Izgalmas volt, szépen nyertek a Lovagok, másodszor igazán szoros küzdelemben.
D. méltán volt büszke a fiára: M. is határozott volt és ügyes.

Szilveszterkor itthon ünnepeltünk tüzijátékkal, beszélgetésekkel, kitartó tízévessel, nyaralástervezéssel és némi majdnembőgéssel dünnyögéssel (pár nappal korábban vettem észre, hogy a külső vincsit nem lehet olvasni, nem lehet rá menteni, kvázi halott, emígyen, lehet elveszett hét évnyi fénykép, A. hét életévének összes képe...), éjféli Himnusszal.

Már ebben az évben jártunk, amikor M. nyílt napra ment másodmagával a kiszemelt iskolába. A reakciók meggyőztek: nincs miről gondolkodni, oda megy, ősztől gimis lesz és piszok korán fog kelni (5:45-kor legkésőbb) bah.

Az utolsó beszámolóm óta még írt egy-egy német és matematika dolgozatot is, ez utóbbit majd ezen a héten kapja kézhez. 
Az eddigi mérleg jó: a négy dolgozatból három egyes lett.

A szomorú, gyászos kedvem dacára kitartok: tán mégsem lesz sütőcsere, ha előkerül a számla (nem az én saram, de hosszú lenne elmesélni), megszerelik. Ha lehet. Lévén garancia van rá, összesen öt év, éljen a kéksárga!

Mesélni meg nincs kedvem. Pedig lenne mit, de mire idekerülök elszáll a gondolat, bármilyen jó is volt, ha volt.

De vissza a mához:
Hajnalban beszéltünk, a daru már állt, épp a falakra kamionokra vártak, amik a KRESZ miatt, annak betartása végett lementek a térképről.
Talán magassági kormány nélkül is bejutottak abba az utzába, majd este elmeséli.

Új cipő, kontra hideg

Felajánlottam az úrfiaknak, hogy esetleg ma délután* elmehetnénk télies cipőt venni, de azt mondták nem fáznak még reggelente annyira, hogy még délután is ki kelljen menniük a hidegbe.





*A csütörtök egyébként a kosárlabdáé, de ma Krampustag** miatt ugrott.
**Ok, az osztrákok nagyon szeretnek ünnepelni,meg összeröffeni, meg száraz sütit enni habossal, na de ez? Ezért kihagyni az edzést? Komolyan?
Komolyan.

Minden frankó

Jah, igen, kiderült, hogy fizet a biztosító, nem is keveset, mert közben az is kiderült, hogy nagyobb kárt okozott az öreg kalapos mint azt gondoltuk, aki, miután összetörte a parkoló autónkat, becsülettel elhajtott... (Az éppen az udvaron cigiző fia látta, ő rongyolt be a vendéglátómhoz feleségéhez, hogy a frászt hozza ránk, idegesen és remek burgenlandi tájszólással hebegett valamit, valamilyen autóról, majd a gesztusai nyilvánvalóvá tették, hogy a miénk a téma tárgya és hogy gáz van. Míg a kulcsot kerestem, a járgányt a felhajtójuk végén, az út túloldalán, a patak habos tarajai között véltem látni, de a lábaim végül nem hagytak cserben, valahogy csak kibotorkáltam, csak a térdem remegett meg majd bepisiltem, mire megláttam a helyén, de ugye törve a villámhavert... hát így)

M. is jobban lesz, minden bizonnyal, csak napok kérdése, mint máskor is -de nem arról volt szó, hogy a krupp kinőhető?
A matekdolgozata is egyes lett egyébként.

A. pedig tényleg nagyon ügyes -képes rendet tartani a szobájában. Tegnap is, már rendelkezésre állt egy keskeny csapás, amin baleset nélkül meg lehetett közelíteni az esti puszi színhelyét, öhm. annak környékét. De, hát rend van anya! vagy: M. nem pakolt el, neki mond, ő szórt szét mindent!
Olvas! Igazi könyveket és aztán be nem áll a szája és mesél és mesél...

Közben meg igazi csapattagok lettek a fiúk, fényképes regisztrációt követően szignózták a papírjaikat és hamarosan mezt is kapnak... Királyság.

D.-n látom, hogy fáradt, de az istenért nem ismerné be. Hallgat.
Szombaton megy fát vágni a nagymamájához... ehh.

Meglepően

sokan voltak ma kosárlabdaedzésen. Sok új arc.
A szülők közül kivált egy pár, nem annyira megjelenésben, de az errefelé szokatlan, erősen nazális akcentusukkal nagyon.
Persze, hogy engem szólított meg az anyuka.
Egész tűrhetően elcsevegtünk, mondjuk, hogy a képzelőerőmnek hála, vagy a felét is értettem annak, amit megosztott volna velem. Javarészt a helyi sportlehetőségekről (höhöhö) volt szó és az iskolai képzésről.
Közben megtudtam, hogy a fia 6, egy éve költöztek a környékre, mert a szemügyre vett bécsi és egyéb felsorolt városbéli iskolák oktatása nem nyerte el a tetszésüket...
Tudom hol laknak, tudom, hogy zenei oktatást nem feltétlen szorgalmazzák, a sportot, angol nyelvet annál inkább... Kedves, közvetlen hölgyemény, egy árva kérdés(em) nélkül megosztott velem mindent, ami a rendelkezésére álló fél órába, ill. a meglévő szókincse szabta határokba belefért.
Érdeklődött rólunk is, feltett bátran személyesebb kérdéseket is, így felhatalmazva éreztem magam, hogy egyet azért magam is kérdezzek: Franciaország melyik részéről származnak? Háromszor futottam neki, negyedikre angolul: nem, nem francia, belga.
Elnézést kértem és mielőtt leharaptam volna  a nyelvem, megsimogatott: semmi gond, a férje francia. 
Akkorjó.

Hallgatni arany. Ugye.

Kiegészítés az előzőhöz

Kell sapka még.
Esetleg egy párnázott gatyó is jól jönne.

Amúgy vadászaton vagyok. Mint kiderült, nem is olyan könnyű a kosarazó aprónépnek magasszárú csukát venni.
Nem az ár, az elérhetetlenség. Pillanatnyilag.
Mert ok, rendelhetnék online katalógusból, de próba nélkül?
(A már nevében is sportboltan a kérdéssel a szemében -mondja kedves anyuka, a csillagokat az égről tán nem óhajtja?- nevetett a képembe az eladó: nem nincs, nem is lesz, esetleg rendelje meg... ha nem passzol a méret, az pech! Persze a kedvesvevőé -enyém.)

A két edzésre két edző dukál*

A csütörtökiről már meséltem, ő a nagy fekete bácsi.
A hétfői se semmi: első alkalommal a gyerekeimmel egyetemben magam is meglepődtem a hangerőtől, a gesztusoktól, aztán a felismeréstől -az edzőbá nem csak az eddig említettekkel idéz múltat, a nevével is.
Laci.

*itt így van, no.

A

Nem szeret kosárlabdázni.
Egy ideje húzza a száját, mikor úton vagyunk az edzésre, de nem mert a többiek sokkal, sokkal nagyobbak mint ő és még csak nem is azért, mert olykor orbitális erővel találja el a labda, nem. Hanem, mint tegnap azt megtudtam azért, mert utána fürödni kell.
Először azt gondoltam ugrat. De nem.

Pechére pár hete kétszer megyünk egy héten, így kétszer kell emiatt fürödni menni. (Eddig is hétszer zuhanyoztak egy héten, szóval a problémát, ahogy van, nem értem.)

Laszti II.

A.-nak is tetszik, ügyes és lekes (alig hiszem), így itt béke, vidám kacagás, boldogság honol!

D. nem ért haza, nekem meg nem volt szívem az erősen verejtékben úszó, felspanolt fiakat elrángatni a fogadóórára...     tökéletes kifogásom is van, fizikai képtelenség lenne hogy vezessek, lesérültem ugyanis, a nyakam beállt, pillanatnyilag azt sem tudom a felsőm hogy fog lekerülni rólam, de már előkerítettem a szabászollót, így-valahogy-majdcsak...
Sebaj, éljen a kosár!

Laszti

Lehet, hogy megtaláltuk az igazit. Megjegyzem: végre!

Ha azt mondod nálunk: sport, mindenki a labdarúgásról kezd el beszélni, vagy ha nem, hát arra gondol. Nem is igen van más csapat, klub, vagy egyesület, csak ez.
(-itt, ebben a városban, ami annyit tesz, 27km-es körzetben alig néhány egyesületet lelhetsz ebben a korosztályban - ill. röplabda, az is csak lányoknak... nekem meg spec, olyanom nincs.)
M. próbálta, de ahogy az edzések követték egymást,. egyre jobban lógott az orra.
A kedv, talán sosem volt meg igazán, sikerélmény nagyon kevés, a labdérzéke meg egyenesen kiábrándító volt, így mire a szaglószerve elérte volna a béka seggét, döntöttem és nem vittem többet.

Aztán kerestem. Ugye, ott a foci. Küzdősportok közül dzsúdó, ami a városban elérhető. ...és ...a foci, aztán az aranyár/órába számított teniszedzés magánoktatótól, no meg persze ki ne felejtsem a focit. A kézilabdáról azt sem tudják eszik-é vagy isszák. Foci? Esetleg lehet falat mászni (innen az említett 27km-es távolságra), bár ha úgy vontatnám fel csörlővel, talán akkor lenne reális esélye úgy egy méteres magasságig feljutni, aztán nyilván lerágná magát, lévén enyhe tériszonnyal küzd...

Múlt héten megneszeltem, hogy kosárlabdaedzést, már nem csak 11 éves kortól, hanem már a 9 éveseknek is tartanak és a csiripelő madárka szerint igen játékosan, átgondoltan zajlanak ezek az összeröffenések. Ők már négyszer voltak, nem légből beszélt.
Hétvégén kapott edzőcsukát az úrfi, ma a madárka fiát kölcsönkapva, négyesben mentünk el megnézni az edzőt, a társaságot, magát az edzést.
A. lehidalt a naaagy, fekete bácsitól, pláne, hogy mosolyogva bólogatott a kérdésre, mehetne-e ő is? M. pedig nagyot alakított: valamennyiszer elkapta a labdát, pontosan a társai kezébe is dobta és ha nem is a kosárba, de a fekete-szegélyes-négyszögbe* talált. Hamar felvette a ritmust és végig fülig ért a szája!

Úgy tűnik a mi sportunk, a kosárlabda lesz.  
M.-é...

A kép kicsi és pocsék minőségű. Szándékosan ez és így.  
A kék gatyás lazagatya a háttérben és az edző előtt, M. .

*Kosárnyelven tutifix nem négyszög...