1301

...szabad ötletek gondolatok jegyzéke...

Ma megint borzasztó magányosnak érzem magam. Iszonyat rég még boltban sem jártam, nem járok sehova, a cég, ahol dolgozom télen zárva és a hajamat is magam vágom így még egy fodrászom sincs aki havonta, hathetente végigszántaná fésűjével és jószándékával a fejbőrömet, vagy akaratom ellenére többet vágna vagy más frizurát, mint amit szeretnék, hogy legyen min bosszankodni a következő alkalomig, amikor önként és dalolva ismét beáldozom a bizalmamat, vagy a bizalmam által a leki békémet, de legalább lenne egy, illetve még egy arc ami az életem része. De nincs. A fiúk innen több széz kilométerre vizsgaidőszakoznak, M. még egyebekkel is nyúzza magát, dolgozik, készül az utolsó félévére - őrület, mindjárt végez, ki hitte volna, hogy ilyen gyorsan eljő ez is!...és ahogy a dolgok állnak - a háború még mindig tart, kiírtanak bűntetlenül egy, lassan-több generációnyi fiatalt, és Trump, meg Kickl, ... - lehet nem is magányos vagyok, csak borzasztó szorongással a nyakamban nem kapok levegőt.

.

 Ma 14 éves a blog.

Még ha nem is írtam folyamatosan (khm), az évforduló az évforduló, megemlítésre érdemes.

az év kezdete

óta házon kívül is dolgozom.

Változatos munka, többnyire határozottan szerethető. Kihívást néha a regisztrációs kassza jelentett és jelenidőben a rendezvényeink. Valamiért a legkarakánabb kolléganőnk és a beosztásunkat felügyelő főnökünk meggyőződése, hogy az egész estés, gyakran 50-70-120 fős rendezvényeinket egyetlen személy képes lebonyolítani*. Jövő hétre egy közel ötven fős szülinapot nyertem meg, amitől mióta tudom rám vár, nyugtalan vagyok kicsit.

A határozott munkatársam férje a héten koronás lett, mára ő is, így az eheti 70+ fős, az ő neve alatt futó rendezvény is az enyém lett. 

Isteni ez a játék. 

*hogy mit jelet ez. 

- az ünnepi termünket feltölteni italokkal, teríteni, asztalneműket előkészíteni 

- a rendezvény során itallal fogadni az érkező vendégeket, édességeket felszolgálni, majd vacsorát, italokkal ellátni az ünneplőket, kívánság szerint kávéval és teljesíteni minden egyéb felmerülő óhajt

- közben elmosogatni az összes poharat, egyéb asztalneműt... és miután távosztak, el is pakolni. 

Minden nap nyitva vagyunk, ezért nyitás előttig a helyiséget rendbe kell vágni, ha lehet még éjjel, mert ez nappal kiállítóteremként funkcionál.

70+ emberre, egyedül. 

Minden

egyes szökőévben terveztem, hogy ezen a napon, február 29-én itthon maradunk családilag. A srácokat nem ébresztem reggel, és lettlégyen hétköznap, vagy hétvége, tartunk egy vasárnapot a szökőnapon. Olyan ritkák ezek - nem kell magyarázni, ritkábbak mint az ünnepnapok, miért ne lehetne az amúgy is ritka, kedves nap csak a miénk.

Egyszer sem tettem meg. Ma is ébresztettem A.-t, felöltözött ős is, elpakolta a tízóraiját, el a kulacsot és elvittem a buszmegállóba. Amikor becsapta maga után az autóajtót, torkon ragadott a sírás és szorongatott egész délelőtt.

Ezek a kihagyott alkalmak ugyanúgy elszálltak, mint a fél szülinapok. Igazán mókás és szép napok lehettek volna. A francba.

bús eset

A tegnapi dühöm ugyan már alább hagyott, de még a csalódás lesújtó érzése itt ül a vállamon.

Nekem szívbéli jóbarátom a nagy A, sok dolgot sikerült már megcsípni olcsóbban, vagy kifejezetten olcsón. Már évek óta rendelek onnan - ruházat kivételével meglepő dolgokat is. Példának okáért: sót is. Remekül működik: megbízhatóan érkezik a megrendelt áru, reklamáció esetén intézkednek, visszatérítenek és leszámítva, hogy részben extra autóúttal el kell mennem a postára, ingyenes a visszaküldés.

Tegnap egy sokat keresett, végül tényleg jó áron megcsípett, nagyon várt portéka érkezett. Ezen termék lejárti ideje november harmicadikáig szólt. Mármint 2022 novemberéig. Ebben az esetben is minden flottul ment, az árát már jóvá is írták, de amit kezdtem volna vele, arra ezen a héten lett volna csak időm.

Kiábrándulás a négyzeten: hogy lehet olyan terméket teljes lelki nyugalommal vételre kínálni, ami kerek egy éve lejárt és nagy valószínűséggel már romlott?

illúzió

Nálunk az alsó szinten a technik-helyiségben a mosógép mellett 4 szennyestartó áll, minden mosástípusnak ami nálunk szükségeltetik, egy. Időnként van szerencsém a kélyhez, amikor mind a négy tartó teljesen üres. Tegnap délben volt egy ilyen pillanat.

Hajnalban reggel mentem az emeletre ébresztenei a még itthon élő kissebb nagyfiamat, A.-t. Legnagyobb döbbenetemre a lépcső tetejénél állt a gondosan odakészített, fullra tömött és részemről rendre elfelejtett felső fürdő szennyestartója - hogy esne ki a gatyájából!

téli-rege

A filmekben is, mikor a főhős valami bitang-eszelős helyzetben, amikor minden normál halandó ereiben megfagyna a vér és minimum megkukulna, nem, ő benyög valami marha vicces hasonlatot, vagy szentségel a vásznon. De mint tudjuk az csak játék, az életben nem így megy.
Ma is, mikor rohantam a jeges lejtőn elszabadult idióta, egyébként betépett kézifékkel otthagyott autóm után, csak az villant át az agyamon, hogy ez most mindjárt recseg és ropog, és jó ég, a D. mit fog ehhez szólni, hogy összetörtem az autót... pláne így.
Szóval nem, ilyenkor nem humorizál az ember, próbál túlélni és helyzetet-oldani.

Ott, itt

Durván hamar értek ide a rózsák, ahhoz képest pláne, hogy mióta vágytam rájuk.
Londontól északnyugatra fekszik a kertészet, ami egyébként édesmindegy, csak a gondolat szép, hogy olyan távolról jöttek hajóval és autóval onnan, ahol egy távoli rokon épp most vett házat.
Azt írta kicsi a világ és milyen hajmeresztő véletlenek vannak. És tényleg.

Kis Vuk, nagy Vuk

szép sorminta szerint jönnek a rosszullétek, holtfehér, már majdnem szűrke az arca és gyenge mint a harmat.
Ezért ma A. egyedül ment iskolába.
Hogy odaért-e azt majd csak iskola után tudhatom biztosan. Többszöri kérésem ellenére sem hívott, ugyanis.

elkerülhetetlen

vagy megkerülhetetlen

A kutya kedves, maradandó barát, nevel, de elkötelez, felelősség és követel.
Bent a házban nem lehet. Neki sem lenne jó, nekünk sem. Kint szintén nem lehet, mert nincs kerítés, sem a szomszéd kutyának fegyelme.
A macsra ugyanez, meg hamár, hát kutyát szeretne.
A belső mondológom hosszú, zavaros, ráadásul soha nem kerül pont a végére, mindig akad egy de.
Csórikámnak meg maholnap nem tudok a szemébe nézni, úgy sajnálom, hogy ezt képtelen vagyok megadni neki.

Az elmúlt években addig lavíroztunk az érvek és ellenérvek útvesztőjében, mígnem és talán, úgy tűnik boldog, sugárzóan boldog lenne egy aranyhörcsöggel.

D. még édes tudatlanságban.

megőrjít ez a gyerek

mert mégis inkább ide járna, a másik suli nehezebb, meg ez olyan szééép nagy, helyes az igazgató, persze a kérdésre válaszolva kiderül hogy az is szééép és nagy és a tanárok is, nem csak az igazgató aki helyes, talán mégis oda jár majd.
Persze kilenc évesen, senki nem mondta, hogy könnyű a döntés.

Ide is jöhetne egy ilyen helyes fiatalember. De mert a spriccelés a végén nálunk nem opció, maradhat is. Tán el sem enged(em)jük

https://www.youtube.com/watch?v=LHizW4PLw2Q

Hazaút

M. hívott az előbb kacagva, hogy milyen humoros sofőr van ma a buszon - még soha nem látta - folyamatosan ugratja a gyerekeket.

???

Már kétszer rossz felé akart kanyarodni, úgy tűnik nem ismeri az utat.

!!!

aljas disznó vagyok egyébként

azt persze tudják, hogy valamelyik kedden viszem őket orvoshoz, mert az a nap a héten, amelyik délutánjába belefér a látogatás, de azt nem mondtam, hogy ma lesz az a kedd. nem hiszem, hogy félnének, de örülni nem szoktak az oltásoknak, most minek nehezítsem a napjukat ezzel, de már látom az arcukat, mikor rögtön ebéd után felkérem őket mosdásra, fogmosásra meg öltözésre, készüljenek, jelenésünk van.




hallgatok Párizsról. mit mondhatnék, amit előttem még senki?
öklömnyi a gyomrom, toporzékolnék, de minek? és dühös vagyok.
most sem gyűlölök, viszont mérhetetlenül dühös vagyok.

kint tavasz

Sarkig tárt teraszajtó mellett pucolom a hagymát, a sárgarépát, mosom a húst, teszem amit kell, hogy ebéd legyen.
Tavaszi illatok csalják az érzékeket, rozsdás erdők segítenek az orientálódásban, bizonyosan nem fogok elveszni. Bár most nem bánnám, ragyogó napsütés ide vagy oda, akár a föld is megnyílhatna alattam.
Ott nem fáj semmi.

Még:
Ugyanakkor nagy örömmel veszek minden holnapi ebédre való javaslatot.

Az erősen őszülő halántékomról szóló keserű monológom már nekem is sok lenne, így arról bölcsen hallgatok.

megbízható navigációs applikációt valaki?

Negyven perces agyrém-küzdelem után, mondhatni vakon indultam útnak. Az esztergályosnál már több, mint hat éve nem jártam, a környéken sem. Amikor voltam nem én vezettem és az utolsó alkalommal a tök sötét is nehezítette az orientációt. Volt pár apró részlet ( lakóházon helyes és szokatlan harangtorony, Y kereszteződésben kápolna, magtározó, helyi nevezetességet hirdető tábla - kockás liliom- ...) amik itthon még nem is rémlettek, de akkor és ott ismerősnek tűnt.

Mesélhetnék arról, hogy hogy kitolt velem a még itthon, kínkeservvel letöltött navi, ami bár szorgosan mutatta hol járok éppen, de a helyes irányt nem volt hajlandó mutatni, sem közölni, vagy a felismert objektumokról, melyek széthinett morzsaként irányt mutattak, ill. a gondviselésről, ami épp a kellő helyen szaggatta átláthatóvá az egyébként és mindenhol máshol tejszerűen tömör masszaként a tájra boruló nagy feneködöt. Mert épp ott, a célom előtt vagy 6km-rel az utolsó sorsdöntő kereszteződésnél, ha nem látom meg AZT a fasort, tán jópár félórára magába szippantott volna a ködlepte Stájerország. 

No, így lett a tömör tölgy lépcsőhöz, takarógomb.
Azt mondta már talán maga sem találna oda, ügyes vagyok.*



*Félúton jártam mikor hívott, hogy merre járok, odatalálok-e?,
montam, ne bosszantson!,
de hogy tudom-e merre van?,
mire közöltem: most nem akarok csevegni, csak mérgesebb leszek! -így bölcsen és gyorsan elköszönt.

mostanság

Két kamaszom van, noha egyszerre csak egyre hitelesítettek számítottam.
Az egyik - akivel számoltam, egész fegyelmezetten mond ellent, egy cseppet sem kiborító, nem csapkod ajtót, sem a lábait a lépcsőfokokhoz, megköszön, kér, néha duzzog, vagy kiszalad a száján egy hülye, esetenként marha, de talán még igaza is van, mégis szólok érte, a tesót ne degradáljuk kérem! és csendben örülök, hogy a gondolatait nem hallom. Még.
Viszont a kilenc évesnek nem jó a mindenkori ebéd/vacsora, nem jó ha menni kell, sem ha maradni, legtöbbször utál engem, de leginkább saját magát, mindannyiunkat az akadó-lemez monológjaival fáraszt -még ha csak fárasztana, ill. gurgulászó szemekkel, plafont néző flemgasággal gyilkolja az idegeinket.

Sajnáljatok! Nekem nincs időm, sem energiám már hozzá.

Ez úton megkövetem Martinet és Anyust mert kételkedtem. Nyilván most ezért vezeklek.

Brrr.

Eddigi tapasztalataim alapján kijelenthetem, a legembertelenebb, legkegyetlenebb üzenet, ami az iskolából jöhet, az az újfent a fejét délcegen felcsapó tetűjárványról érkező.

Megint ész nélkül vakarózom, meg ráz a hideg, pedig nálunk semmi nyoma.

Minden évben, ha szerencsés volt a közösség csak egyszer, de volt, hogy háromszor ( 3x! ) voltunk harci készültségben.
A gyerekek piszkosul szeretik: két héten át minden másnap sk mosom a hajukat - hátraarc, kis törölköző az érzékeny lelkűek intim részei elé és habzó sikamika, amit végignyávognak, mert szerintük ilyenkor durva vagyok.


Tavaly, a katyvasz ( megelőző sampon ) leárazásakor két flakonnal is vettem - a  hír utáni következő szélütést a kasszánál kaptam, majd mikor kinyitottam az egyik tetejét: A. sikítva menekült a büdös lötyi elől. Az sem zavarta, hogy pucér, sem az, hogy vizes.

lyukat a hasamba. lyukat?

...mert ha ezt kitöltöm, nem ám akármilyen, holmi szokványos hűségkártyát kapok, amit aztán a pénztárcámba tehetek ezzel tovább dagasztva azt, nehem! Ennél ezerszer praktikusabbat, három kulcstartót küldenek, ami beszkennelhető, bárkinek örökbe odaadható -miközben egy név alá gyűlnek a pontok, például a lányomnak...

broáf

M. a tükör előtt áll, kezével könyékig a szájában, A. szakért.
fogat bányásznak, mert az lötyög, csálén áll, meg zavar.
D. Bécsben.

én ugyan oda nem megyek!    de közbe tudok lépni, ha elvérzik eldurvul a helyzet.
rosszul vagyok, de hallgatom mit művelnek: M. sziszeg, meg ááá-zik és nyög, A. szó szerint gurul a nevetéstől, közben harsogva tesz javaslatokat csavarásra, feszítésre...
nevetnek.     kitalálták a hogyant.     papírzsepivel kell rászorítani és úgy csavarni
M. már folyamatosan sziszeg.
puffanások ( ??? )
locsogó víz hangja
...most reccsenést emlegetnek...

mindjárt bemegyek és beállítom őket a zuhany alá