megbízható navigációs applikációt valaki?

Negyven perces agyrém-küzdelem után, mondhatni vakon indultam útnak. Az esztergályosnál már több, mint hat éve nem jártam, a környéken sem. Amikor voltam nem én vezettem és az utolsó alkalommal a tök sötét is nehezítette az orientációt. Volt pár apró részlet ( lakóházon helyes és szokatlan harangtorony, Y kereszteződésben kápolna, magtározó, helyi nevezetességet hirdető tábla - kockás liliom- ...) amik itthon még nem is rémlettek, de akkor és ott ismerősnek tűnt.

Mesélhetnék arról, hogy hogy kitolt velem a még itthon, kínkeservvel letöltött navi, ami bár szorgosan mutatta hol járok éppen, de a helyes irányt nem volt hajlandó mutatni, sem közölni, vagy a felismert objektumokról, melyek széthinett morzsaként irányt mutattak, ill. a gondviselésről, ami épp a kellő helyen szaggatta átláthatóvá az egyébként és mindenhol máshol tejszerűen tömör masszaként a tájra boruló nagy feneködöt. Mert épp ott, a célom előtt vagy 6km-rel az utolsó sorsdöntő kereszteződésnél, ha nem látom meg AZT a fasort, tán jópár félórára magába szippantott volna a ködlepte Stájerország. 

No, így lett a tömör tölgy lépcsőhöz, takarógomb.
Azt mondta már talán maga sem találna oda, ügyes vagyok.*



*Félúton jártam mikor hívott, hogy merre járok, odatalálok-e?,
montam, ne bosszantson!,
de hogy tudom-e merre van?,
mire közöltem: most nem akarok csevegni, csak mérgesebb leszek! -így bölcsen és gyorsan elköszönt.

Rozi

Mióta megnyomtam a vásárlás véglegesítését konkretizáló gombot, azóta itt visít, meg toporzékol a vállamon a kisördög, először, mióta a gyerekeknek már nem csak játékokat veszünk és hiába pironkodom ( az izgalomtól még a mellkasom is piros foltos ), nem szűnik eldugulni.

Önző Rozália, született V. T., lehajtott fejjel, jobbra el, holnapután tortalapot süt, szombaton tortát állít össze, hogy vasárnap fújhasson az ünnepelt.

Ma

egy kicsit csevegtem, kicsit engedékenyebb voltam ( néztek filmet, x-boxoztak, kétszer ), kicsit porszívóztam; kicsit elestem a lépcsőn, kicsit sajnáltam magam - mert kicsit nagyon beütöttem a lábam; kicsit pakoltam, kicsit olvastam, kicsit sem főztem és nem is sütöttem; nagy bókot kaptam - igaz vissza, de no; sokat mostam és teregettem, ill. a figyelem központjában voltam, gyertyát nem fújtam, de kívánni fogok, majd éjjel odakint a hullóktól - mint régen.

Érdekes

lehet ez a kép és nem csak azért mert mi vagyunk, hanem azért is, mert szemtelenül fiatalok rajta.
No meg a mi főnixünk ( új ketyegőt kap a szentem - magam sem hiszem, de egyelőre úgy tűnik boldogít még bennünket egy darabig ), lánykori nevén ( szűrke ) villámhaver, itt a fenekén még tojáshéj.
Ez volt az első útja Magyarhonban, olyan régen, hogy le sem merem írni.

Az apropó meg nem más, mint puszta nosztalgikus hangulat.

Ez is eljött ( ezt is megértük )

Meghozza a jó időt, virágba borítja a kerteket, kicsalogata a gyerekeket a szabadba, mosolyt csal az arcokra, végül lezárja a tanévet.

A tegnapról mesélek ( többek között )

A kis ( még ) 8 éves úrfi jól érezte magát. Részben, ahogy mondta. Mert volt sok látnivaló, érdekesség és újdonság ( hosszan mesélt ), de az első napon, közvetlen ebéd után a buszon őt ért élmény volt borzasztó, utóbb pedig iszonyat büdös. A kis V. lehányta, igen.

A Tanárnő ( szegény ) folyamatosan tudosított, többnyire képekben, ami balzsam volt az aggódó szívemre és itt is köszönném neki, de...

A lényeg, hogy a feje búbjáig piszkos és ...hát igen, savanyú szagú úrfi épségben, élményekkel telve hazaért, remek fotókat készített ( annyira nem döbbentem meg, de mégis, nyolc éves, no ), a kis pénzét, amit kapott böcsülettel el is verte, de élmény volt a két nap és ő jól érezte magát, hát legyen.

Ellenben késve érkeztek, mikor mentem érte, kértem a nagyfiamat döntsön mi legyen, ha akarja így késve is halandó vagyok az ő iskolaünnepségére is beesni, mire visszaérek a kis szurtossal döntsön: elmegyünk még, vagy maradunk... Döntött és jól: maradtunk. ( Kaptam üzenetet: tudom mikor lett vége, épp a műsor végére érkeztünk volna, M. pedig cikinek érezte, ha arról lemarad. )

Bánatában a süti jelentős részét eltüntette. ...hát így.

Már holtbiztos,

hogy elő kell szedjem a soha nem volt különleges képességeimet, ha mindkét fiam kedvében szeretnék járni, mert szeretnék, de...

Párhuzamos programok

Jövő hét csütörtökén és péntekén A. osztálykirándul. Írhatnám, hogy jaj, meg jézusmáriaszentjózsef, de most nem itt van a kutya elásva.
Kaptam listát -programpontokról, menüről, belépőkről és egyéb költségekről-, ezen is az utolsó pont az izgi és amiért most írok, mert a várható érkezést 16:00 és 17:00 óra körülre saccolják. De várjál, a szög még mindig a zsákban, mert mindeközben/után, 18:00-kor M.-nek kezdődik az iskolaünnepsége, az iskolája meg közel 40 percre tőlünk. ...és D. szokás szerint Bécsben.

Érzékelhető a probléma párhuzam?





Martine! Elmondható, hogy az úrfiakról írtam?

A mi időnkben

((( A mi időnkben? Mi van? )))
Vagyis mikor mi érettségiztünk, még május 11-e után ballagtunk és az azt követő héten voltak a vizsgák.
Mi a csudáért hozták előbbre?

Hamvaiból

Ma felraktam az öreghavert egy -itt közismert- hirdetőoldalra, hogy eladjuk.
Azóta folyamatosan hívják D.-t az érdeklődők, sokan. Ettől emberem elbizonytalanodott: tán mégsem kellene eladni. Veszünk egy motort kevesebb km-rel a vénhaver összértékének másfélszereséért és még elmehet, akár évekig is. Minden meg van hozzá, felnistől téligumik, tetőcsomagtartó, mittudoménmi. Ilyen megbízható autónk nem volt eddig, nyilván nem is lesz többet -amit az újakról hallunk mostanság, ehhh!- talán mégis meg kellene tartani.

Áááááááááááááááááááá!

Ma reggel Magyarhonban meglátogattam, kipakoltam: levettem a rendszámot, elhoztam a forgalmit, kivettem a kabalát, a plédet, a mentőmellényt, meg minden egyéb személyes vackeszt és csak azért nem bőgtem hazáig, mert félúton igazoltattak, meg megszondáztattak -bemondásos alapon nem hitték, hogy nem iszom-...

Tobzódunk a nevezetes napokban

...és egy fájdalmasan őszinte, lapozható (online)könyv a Földünkről. 
Hogy mit teszünk, mit tettünk vele.

( https://populationspeakout.org/the-book/view-book/ )

Helyesek ezek a Google megemlékezések

Ugye 81 éve, 1934-ben készült egy fotó, az előző évi észlelést megerősítendő...
Erre emlékeznek ma.

Mai jó hír

Miszerint kezdődik a szezon...

Durván megvágtam

de csak, mert olyan nagyon tetszik az a tekintet. A kép mai, Őszentsége, a Dalai Lama Japán körútján készült.

https://www.facebook.com/DalaiLama?fref=photo

Hello

Kép a netről, és én firkáltam össze.