brrr

Folyamatosan vakarózunk, engem ráz a hideg és folyton libabőrös vagyok, pedig csak levelet kaptunk, állatkánk nincs.
Komolyan! Hatodik évfolyam ez már, a kutya sem várt, ill. számított ilyen hírekre.
Méghogy tetvesek a gyerekek az ötödik és a hatodik évfolyamban! Eszem megáll!

Az enyémek nem, de este felügyelett mellett mosnak, megelőző samponnal hajat és eddig kétszer fésültem át őket - meg fogom őríteni a két fiút, még ma, azt hiszem.

Tegnapi

A csarnok előtt vártam az autóban a nagyot, hogy jöjjön az edzésről.

Az anyuka nem látott, míg csavarta az öt körüli kisfia fülét - ő még visszament volna nézni az edzést -, akkor sem, mikor a már üvöltő gyereket nyakonvágta...
A megoldás végül az lett, hogy a jó anya meggondolta, visszaindult, de csórikám ekkor már nem akart oda menni. Erre megragadta a csuklójánál és azonmód becipelte a már teljesen reményvesztett gyereket.

...és basszus, nem szóltam. Hányingerem volt az idegességtől.

Szóóóval

az úgy vooolt, hogy kimostam, nem is akárhogy, mert teljes egésszében végig a programot, de az még mindig semmi, mert hatvan fokon. 60!
...és mert mára (ma hajnalra) már kellett és már amúgy is későn került a mosógépbe, meg is kellett száradni annak a munkásnadrágnak, hát jól meg is szárítottam a szárítóban, igaz azt már nem kellett végig kibírnia, a program lejárta előtt 10 perccel kérdezte D., kivettem-é a pénzt a térdzsebből?

Mondták ugyan, hogy az euró bírja a mosást, de azt már én (hülye) mondom, hogy 60 fokon is bírja. Szerencsére, mert nem volt kevés (zöld is volt közte), fájdalmas lett volna, ha nem.

Aszongya: "ELKAPLAK TE ÁLLAT"

Neves nap, vagy sem, ő dolgozott és nem mellesleg este beszerzett egy életmentő alkatrészt a szűrke villámhaver számára, míg mi itthon a délutánt, az előző posztban említett torta elkészítésével töltöttük. (Számomra érthetetlen, hogy az eddig nyilatkozott olvasók száz százaléka nem ismeri - hogy lehet nem ismerni a Zalakockát? Gyerekkorom egyik meghatározó édessége - csak mesélem.)
Persze ez így olyan laza, leírva, miközben agyonizgultam magam, még egy pofakönyves csoportból is verbúváltam magam köré szurkolókat, akik nélkül el sem készült volna...

Este megérkezett, kicsit korábban mint ígérte, de később, mint gondoltam. Fújt, gratuláltunk, én meg beleindultam az éjszakába a beszerzett alkatrésszel a hónom alatt* (az ülés előtt egy festékes vödörben) és ledöngettem az autószerelőhöz, hogy ott átemeljem a már békésen hortyogó házigazda kerítésén a dög nehéz, ejteni nem tanácsos és ha lehet állva maradjon alkatrészt.

Ma reggel olyan infó jött, hogy a cikkszám nem stimmel, így emberünk beszerelni nem mer...

Az út egyébiránt nem volt haszontalan, ha figyelembe veszem a sok vad csodálásának lehetőségét (számtalan brekusz és macs, hét róka, nyolc és többségében az árokparton békésen legelésző őz és egy gigantikus szarvashátsó a mérleg -és csak ez utóbbi okozott riadalmat), ill az egyik magánház kerítésének sarkára kifüggesztett, fehér festékkel mázolt tábla szövege, aminek teljes egésze a címben olvasható. Ennek a hátterére kíváncsi lennék.




* Ma hajnalban kellett kelnie, a szokásosnál is korábban, ezért volt az enyém a feladat: éjszaka levinni amit kell az autószerelőhöz, hogy jövő hétfőig meglegyen annak a lehetősége, hogy két autóval két felé menjünk - míly naív az ember! Ah!

itthon

van végre.

sokat láttak, hallottak, tanultak, futottak, késtek és költöttek (M. nem)

egyeltalán nem veszekedtek, rosszalkodtak és fürödtek.

hát így.

Csapás, csapás hátán

A gépünk oda. (nemrég jelezte a szaki)
...noha a biztosító fizet, mindenki felmérheti maga, mekkora kár ért ezzel minket. Persze a külső vincsin megvan aminek meg kell lennie, de a programok, meg az utóbbi árajánlatok... ahhh



Gyerkő érkezése 17:00-ra várható, és az esti, röpke beszélgetésre alapozva állíthatom, csak jómagam leszek felhőtlenül boldog, ő szomorkás lesz, hogy máris a múlté.

címke majd, ha gép is lesz

Ez

a nap is felvirradt.

A nélkülözöttség, a "ciki anya, most ne adj puszit" napja. 

Így esett meg, hogy puszi nélkül húzott el,  mint a vadlibák.

Kép is lesz.
Majd.

meg címke.

Híradás

A csütörtöki nagy villogásos, áztatásos és csinnadrattás égi áldás hazavágta a PC-nket ( többek között). Nem tudom mikor áll majd klaviatúrás eszköz s rendelkezésemre, pedig most úgy, de ùgy mesélnék!

Az osztálykirándulás holnap veszi kezdetét. A gyomrom tegnap óta kihajtogathatatlanra gyűrve, az össze vissza kalimpáló szívem mellé szorulva.

Ráadásul, türelmem ( és gépem-ugye) teljes hiányában, erről a mütyűr mifenéről kell utalásokat intéznem.

Hű de nem szívesen lennék most a bőrömben!

nincs címke sem.