A csütörtökiről már meséltem, ő a nagy fekete bácsi.
A hétfői se semmi: első alkalommal a gyerekeimmel egyetemben magam is meglepődtem a hangerőtől, a gesztusoktól, aztán a felismeréstől -az edzőbá nem csak az eddig említettekkel idéz múltat, a nevével is.
Laci.
*itt így van, no.
Keine Kommentare:
Kommentar veröffentlichen
Szabad a véleményezés, de kérlek légy kedves! Itt nem bántott senki.
A régebbi bejegyzésekhez írt hozzászólásod, csak engedélyezés után jelenik meg.