A kétségbeesés szól belőlem

Reggel az este elindítani elfelejtett mosogatógéppel jártam rosszul, nem nagy ügy, csak mint kiderült a m.tabletta a csomagolásával nem mosogat, a tabletta meg nem a műínyagos szemétbe való.
Aztán a maradékot a kissebb edénybe lapátolás közben jöttem rá, hogy a mennyiség egyszeri étkezésnek felel meg, de így már, az elmosogatandó lábasok száma az egy helyett kettő.

A mai elmeroggyantságomnak is van gyökere.
Egy éve, hogy regisztráltam és megváltottam a kézműves bigyóimnak egy domaint. Az oroszlánrészét, a felelősséget Á. (Á., aki nem azonos a nyolcévesemmel ), vitte a vállán, ő a szakértő nálunk, meg ő tud úgy angolul, ahogy kell. Akkor átbeszéltük mit kaptam az éves díjért, aztán nekiestem, farigcsáltam és jópár hét után kész is volt a design, vele a honlap. Elégedetten hátradőltem.
Kicsit több mint két hete újra megváltottam a domain-nevet, a boldogságom, vele az elégedettségem határtalan. Aztán jött a levél, 31-éig marad a felület, de ha a felületkezelőt nem váltom meg, törlik, némi haladék után, de attól még sz.rban vagyok, mert 10-éig van időm. A díj, közel 80p€ták. Egy évre.

Most sürgősen keresnem kell egy kezelőfelületet, ahol működtethetem az oldalt, ahova vihetem a két évre megváltott domainemet, ami kevesebb, jóval kevesebb mint a fent megnevezett összeg és ha még kívánhatok: valahogy a farigcsálás után, még normálisan is nézhet ki.
Van B terv. Megváltom közel nyolc p€tákért egy hónapra a felületet és addig csak találok megfelelőt. Ugye.

Minden javaslat, tapasztalat jól jön. Kicsit segítsen legyen szíves, aki tud!
Köszönöm!

Milyen könnyű

leírnunk, mondanunk: megszületünk és meghalunk.
A kettő között ünnepeljük az elsőt és nem hisszük, hogy megélhetjük a másodikat. Még akkor sem, mikor közben, mások elmennek. Nem, nem hisszük igazán. Hiszen ott az a különös érzés: ha.
Ha újra belépnék azon a kapun és végigsétálnék a járdán, el a rózsabokrok mellett, majd fel, azon a négy lépcsőfokon -hiszen most is ott az az üveges, kétszárnyú bejáratiajtó- lenyomnám a kilincset és egészen kicsit, de megnyikordulna az ajtópánt, hatalmas az előszoba: ünnepeken három asztalt toltak ott egybe, hogy a vakítóan fehér abroszok körül helyet kapjon a hat lányunoka is..., bal kéz felől ott találnám a konyha ajtaját -üveges az is-, láthatnám a ráfeszített csipkeföggönyön át nagyapát, ahogy az asztalnál erőspaprikát tör a levesébe, feje fölött a szegre akasztott zsebórát és ha kihúznám az asztalfiókott ott találnám az olvasószemüveg mellett a pakli magyarkártyát; vagy nagyanyát, ahogy a körülöttünk szorgoskodik, ill., ahogy már később tette, csendben üldögél a háttámla nélküli széken, a mosogatónál.
Nem, nem mennék, a házat már mások lakják. A rózsabokrok még illatoznak - időnként megnézem, de nem jó már látni.
Néha mennék, mert mintha még várnának.


A héten elkelt még egy ház. Öröm és bánat.