Ma felhívott a férjem.
Ami önmagában is kuriózum, de azt kérdezte, hogy hallom-e.
Hallom-e a dalt, ami éppen a rádióból szól.
Merhogy nekünk van dalunk. Tényleg, mi egy romantikus lélek két fele vagyunk és ebből egyenesen következik, hogy van dalunk. ☺️ 💟
Amit mikor meghallott és felismert, azonnal hívott.
No, ezt körberágtam becsülettel, sziasztok!
Posts mit dem Label játék werden angezeigt. Alle Posts anzeigen
Posts mit dem Label játék werden angezeigt. Alle Posts anzeigen
Montag
Mittwoch
Játék
aminek szabályai szerint mesélnem kell magamról hét dolgot, hét olyat, amit eddig még nem.
Két kedves bloggertől is megkaptam, Flórától és Martinetől, így aligha mismásolhatom el. Megtenném, ha rajtam múlna, mert kedvem az nincs. Sem játékhoz, sem semmihez igazán. Pedig bizony jó érzés, ha rólam is szeretne valaki, valami újat hallani, enélkül unalmas is lennék, hiszen mostanság többet hallgatok, mint mesélek. Na, de most:
Lassan három hete nyitottam egy online boltot a bigyóimnak (egy), de halódik, akarom mondani rá sem bagózik senki és még nem jöttem rá, hogy lehetne nagy dobra verni a hírét, mert például a fb-on szerteszét harsoghatnám, hogy itt vagyok, nézzétek mit csináltam, de apimaszság rámenősség nem kenyerem (kettő), így a sikertelenség miatt most magam is, épp mint a boltocska, halódom.
Erről jut eszembe: a teljes megsemmisülésről, a kontroll teljes elvesztéséről van már fogalmam, igaz, eddig életemben nem sokszor, csak egyszer volt benne részem.
Emlékezetes nap lett volna, D. épp bejelentette a szüleinek, hogy megkérte a kezem (három). Arra emlékszem, hogy az örömapa nekiesett a fiának, hogy hogy képzelte ezt, nekik erre nincs pénzük, milyen hülyeség ez, méghogy a mai időkben házasodni?... blablabla... Miután kellően belelovalta magát, az örömanya is rákezdett, de arról már csak ködösek az emlékeim, mik is hangzottak el pontosan. A lényeg az volt, hogy tisztességes német, minimum osztrák lányt szántak volna D.-ek, nem ilyen dologtalan magyart... aztán teátrálisan és sikoltozva feltépte az ötödik emeleti erkélyajtót, hogy akkor ő most kiveti magát.
Itt álltam fel a kanapéról és kérdeztem, hogy D. akkor most jön, vagy marad, mert én megyek és mert a döbbenettől se köpni, sem nyelni nem tudott, csak lefagyva, némán ült és várta az egyébként már bekövetkezett katarzist (nem, nem ugrott), vettem a táskámat, húztam a cipőmet és becsuktam magam után az ajtót.
Aztán már csak arra emlékszem, hogy az unokanővéremék nappalijában, ketten próbálnak életet lehelni belém, nekem meg dől a könnyem és mindem porcikám remeg...
Kimerültségtől máskor is remegtem, évekkel korábban volt, hogy beugrottam D.-hez az asztalosműhelybe, segíteni. (négy) Piszok nehéz (fizikai) munka volt, de imádtam. Magával ragadott D. végtelen, fa iránti tisztelete és ahogy dolgozott vele. No meg bónuszként, vele is lehettem ugye. Nem egyszer 12-16 órát is dolgoztunk (határidős munka), de megunhatatlan volt, sajnálom is, hogy ma már mással foglalkozik. Az akkor volt főnöke még mindig emlegeti az egyik éjszakába nyúló napunk éjjelén történt gyilkosságot, amiben szerencsétlen személyem volt a vétkes. (öt) Úgy kettő körül, mikor már nem bírtam a kiképzést, ledőltem a főnök asztalára kicsit pihenni. Arra riadtam, hogy az alsó és a felső réteg nadrágom között, valami ugyancsak igyekszik felfelé, amit hirtelen mozdulattal leütöttem, majd undoromban és félelmemben halálra tapostam. A kis póruljárt, szürke kisegér nyomban elpusztult, még a kimeríthetetlen könnyeim és mérhetetlen szomorúságom sem hozhatták vissza. Viszont a sztoritól és az akkor vágot arckifejezésem leírásától, azóta is könnyesre röhögik magukat az akkori tanúk.
Van még állati történetünk, amiben szintúgy főszerepet kaptam és erre sem vagyok büszke. A maga idejében, szerveződött egy legénybúcsú D.-nek. De a szervezők jófiúk, ha isznak nem vezetnek, Ki legyen hát a sofőr? Én. (hat) Hát persze. Így hívtak is, mentem értük, hogy átszállítsam őket A-ból B-be. Körülöttem 4, kissé ittas fickó egyként kiáltott, hogy nézd már, egy cica alszik az úton, menjünkrá, menjünkrá, menjünkrá... nem akartam ráhajtani, sőt ponthogy eszembe ágában sem volt, de valahogy mégis telibe trafáltam. Borzasztó volt, ők megegyre azt harsogták, hogy fúúúúúúúúj! Legszívesebben felképeltem volna valamennyit, de rázott a hideg, meg a rosszullét. (Szegény állaton nem én hajtottam át először, olyannyira, hogy épp csak sejteni lehett, hogy macsek volt valamikor.)
A rosszérzésemet félrerakva, lehet, mégiscsak felkérem a fb-os ismerőseimet, hogy tetszikeljék a boltocskát. Nem fogom, mert amennyire pimasz nem vagyok, legalább annyira félénk. (hét)
A szabályok értelmében felkérem, mert szeretném ha mesélne Ildikót, Noémit (akit ugye nem tudok belinkelni), Riellt (akinek nem vág profiljába, hogy a kedvemért meséljen, de örülnék, ha mégis), Altairt, Chansont, Julcsit, Kovtamát (Júj, remélem nem rúgsz bokán, tudom: Neked még tartozom egy hasonló játék teljesítésével!)... és igazándiból mindenkit, aki itt oldalt belinkelve megtalálható.
Lévén sokat hallgatunk mostanság, hát meséljünk kicsit.
Ha valaki úgy szeretné (gondolok itt Noémire és Riellre) kommentben is megteheti.
Nem megyek külön kommentben hívni senkit, mert csak idetaláltok! Ráadásul, emígyen mismásolhattok, ha szeretnétek.
Ilyen empatikus vagyok ma. (nyolc ?)
Köszönöm Hölgyek a figyelmet ésahogy elnézem türelmet!
Két kedves bloggertől is megkaptam, Flórától és Martinetől, így aligha mismásolhatom el. Megtenném, ha rajtam múlna, mert kedvem az nincs. Sem játékhoz, sem semmihez igazán. Pedig bizony jó érzés, ha rólam is szeretne valaki, valami újat hallani, enélkül unalmas is lennék, hiszen mostanság többet hallgatok, mint mesélek. Na, de most:
Lassan három hete nyitottam egy online boltot a bigyóimnak (egy), de halódik, akarom mondani rá sem bagózik senki és még nem jöttem rá, hogy lehetne nagy dobra verni a hírét, mert például a fb-on szerteszét harsoghatnám, hogy itt vagyok, nézzétek mit csináltam, de a
Erről jut eszembe: a teljes megsemmisülésről, a kontroll teljes elvesztéséről van már fogalmam, igaz, eddig életemben nem sokszor, csak egyszer volt benne részem.
Emlékezetes nap lett volna, D. épp bejelentette a szüleinek, hogy megkérte a kezem (három). Arra emlékszem, hogy az örömapa nekiesett a fiának, hogy hogy képzelte ezt, nekik erre nincs pénzük, milyen hülyeség ez, méghogy a mai időkben házasodni?... blablabla... Miután kellően belelovalta magát, az örömanya is rákezdett, de arról már csak ködösek az emlékeim, mik is hangzottak el pontosan. A lényeg az volt, hogy tisztességes német, minimum osztrák lányt szántak volna D.-ek, nem ilyen dologtalan magyart... aztán teátrálisan és sikoltozva feltépte az ötödik emeleti erkélyajtót, hogy akkor ő most kiveti magát.
Itt álltam fel a kanapéról és kérdeztem, hogy D. akkor most jön, vagy marad, mert én megyek és mert a döbbenettől se köpni, sem nyelni nem tudott, csak lefagyva, némán ült és várta a
Aztán már csak arra emlékszem, hogy az unokanővéremék nappalijában, ketten próbálnak életet lehelni belém, nekem meg dől a könnyem és mindem porcikám remeg...
Kimerültségtől máskor is remegtem, évekkel korábban volt, hogy beugrottam D.-hez az asztalosműhelybe, segíteni. (négy) Piszok nehéz (fizikai) munka volt, de imádtam. Magával ragadott D. végtelen, fa iránti tisztelete és ahogy dolgozott vele. No meg bónuszként, vele is lehettem ugye. Nem egyszer 12-16 órát is dolgoztunk (határidős munka), de megunhatatlan volt, sajnálom is, hogy ma már mással foglalkozik. Az akkor volt főnöke még mindig emlegeti az egyik éjszakába nyúló napunk éjjelén történt gyilkosságot, amiben szerencsétlen személyem volt a vétkes. (öt) Úgy kettő körül, mikor már nem bírtam a kiképzést, ledőltem a főnök asztalára kicsit pihenni. Arra riadtam, hogy az alsó és a felső réteg nadrágom között, valami ugyancsak igyekszik felfelé, amit hirtelen mozdulattal leütöttem, majd undoromban és félelmemben halálra tapostam. A kis póruljárt, szürke kisegér nyomban elpusztult, még a kimeríthetetlen könnyeim és mérhetetlen szomorúságom sem hozhatták vissza. Viszont a sztoritól és az akkor vágot arckifejezésem leírásától, azóta is könnyesre röhögik magukat az akkori tanúk.
Van még állati történetünk, amiben szintúgy főszerepet kaptam és erre sem vagyok büszke. A maga idejében, szerveződött egy legénybúcsú D.-nek. De a szervezők jófiúk, ha isznak nem vezetnek, Ki legyen hát a sofőr? Én. (hat) Hát persze. Így hívtak is, mentem értük, hogy átszállítsam őket A-ból B-be. Körülöttem 4, kissé ittas fickó egyként kiáltott, hogy nézd már, egy cica alszik az úton, menjünkrá, menjünkrá, menjünkrá... nem akartam ráhajtani, sőt ponthogy eszembe ágában sem volt, de valahogy mégis telibe trafáltam. Borzasztó volt, ők megegyre azt harsogták, hogy fúúúúúúúúj! Legszívesebben felképeltem volna valamennyit, de rázott a hideg, meg a rosszullét. (Szegény állaton nem én hajtottam át először, olyannyira, hogy épp csak sejteni lehett, hogy macsek volt valamikor.)
A rosszérzésemet félrerakva, lehet, mégiscsak felkérem a fb-os ismerőseimet, hogy tetszikeljék a boltocskát. Nem fogom, mert amennyire pimasz nem vagyok, legalább annyira félénk. (hét)
A szabályok értelmében felkérem, mert szeretném ha mesélne Ildikót, Noémit (akit ugye nem tudok belinkelni), Riellt (akinek nem vág profiljába, hogy a kedvemért meséljen, de örülnék, ha mégis), Altairt, Chansont, Julcsit, Kovtamát (Júj, remélem nem rúgsz bokán, tudom: Neked még tartozom egy hasonló játék teljesítésével!)... és igazándiból mindenkit, aki itt oldalt belinkelve megtalálható.
Lévén sokat hallgatunk mostanság, hát meséljünk kicsit.
Ha valaki úgy szeretné (gondolok itt Noémire és Riellre) kommentben is megteheti.
Nem megyek külön kommentben hívni senkit, mert csak idetaláltok! Ráadásul, emígyen mismásolhattok, ha szeretnétek.
Ilyen empatikus vagyok ma. (nyolc ?)
Köszönöm Hölgyek a figyelmet és
Donnerstag
Ott tartottam,
hogy meghívtak minket a Balatonra.
Két és fél nap alatt ittunk aranyérmes és nemtommégmilyen pálinkát; a tóból számláltunk hullócsillagot és perceket -hogy mikor múlik már el éjfél, mert belefagyunk-; valagnyi pénzt költöttünk lentebb látható autós marhaságokra, mer az olyan jó anya, ráadásul izgalmas is!; grilleztünk; strandoltunk; a gyerkők morogtak -mert nem autózhattak napestig- és homokvárat építettek; felfaltunk egy gigantikus, kútban hűtött, majd onnan hirtelen kirántott dinnyét; hegyet másztunk, ott szépkilátóztunk; éjszaka mezítláb sétáltunk, a mólón megpihentünk és csevegtünk; sajtos-tejfölös-lángosoztunk; horribilis összegeket fizettünk tonnányi fagylaltért úgy, hogy mi nem is ettünk és fotóztunkam, sokat...
A fiúk, idén és most fürödtek először a tóban.
Tudom, de ez van.
Két és fél nap alatt ittunk aranyérmes és nemtommégmilyen pálinkát; a tóból számláltunk hullócsillagot és perceket -hogy mikor múlik már el éjfél, mert belefagyunk-; valagnyi pénzt költöttünk lentebb látható autós marhaságokra, mer az olyan jó anya, ráadásul izgalmas is!; grilleztünk; strandoltunk; a gyerkők morogtak -mert nem autózhattak napestig- és homokvárat építettek; felfaltunk egy gigantikus, kútban hűtött, majd onnan hirtelen kirántott dinnyét; hegyet másztunk, ott szépkilátóztunk; éjszaka mezítláb sétáltunk, a mólón megpihentünk és csevegtünk; sajtos-tejfölös-lángosoztunk; horribilis összegeket fizettünk tonnányi fagylaltért úgy, hogy mi nem is ettünk és fotózt
A fiúk, idén és most fürödtek először a tóban.
Tudom, de ez van.
Dienstag
Két
napja volt két éve, hogy először aludtunk itt.
Az a nap, a házé, ill. úgy gondoltam, majd hatalmas erezd el a hajamat -összejöveteleket tartunk bográcsolással, fáklyákkal, nevetéssel és barátokkal a csillagok alatt...
Majd egyszer rendeződik a terep és bukdácsolás, porkavarás heylett valóban lehet odakint is összejöveteleket tartani.
Majd.
De mert az alkalom adta magát, tettünk valamit, csak hármunk örömére, annak a napnak örömére.
Ők kitalálták mit kérnek bele, majd megsütöttük a ház tortáját. -Valójában nem csak a nap, a fiúk örömére is.
Azt hiszem, valakinek valami ehhez hasonlóhoz lehetett szerencséje, miután azt mondta: a kevesebb több.
Ez is több lehetett volna, ha ennyi alkatrészből kifelejtetek volna néhányat, mondjuk a zselé és a barack nélkül még tűrhető is lehetett volna...
piskótatészta (6 lap),
csokipuding (minden lapra),
szeletelt barack (sok),
zselé (júj, nagyon sok -de csak, hogy befedje a gyümölcsöt),
tejszínhab.
Már a fülemen is barack, meg szilva folyik, anyu annyit adott, de nem hagyhattam ránk rohadni.
Talán ősszel már rájuk bírok nézni, mert M. szerint nyelvcsattintós lett.
Ők is csupa-csupa hasznosat műveltek naphosszat. Mutatok egy variánst:
Az a nap, a házé, ill. úgy gondoltam, majd hatalmas erezd el a hajamat -összejöveteleket tartunk bográcsolással, fáklyákkal, nevetéssel és barátokkal a csillagok alatt...
Majd egyszer rendeződik a terep és bukdácsolás, porkavarás heylett valóban lehet odakint is összejöveteleket tartani.
Majd.
De mert az alkalom adta magát, tettünk valamit, csak hármunk örömére, annak a napnak örömére.
Ők kitalálták mit kérnek bele, majd megsütöttük a ház tortáját. -Valójában nem csak a nap, a fiúk örömére is.
Azt hiszem, valakinek valami ehhez hasonlóhoz lehetett szerencséje, miután azt mondta: a kevesebb több.
Ez is több lehetett volna, ha ennyi alkatrészből kifelejtetek volna néhányat, mondjuk a zselé és a barack nélkül még tűrhető is lehetett volna...
piskótatészta (6 lap),
csokipuding (minden lapra),
szeletelt barack (sok),
zselé (júj, nagyon sok -de csak, hogy befedje a gyümölcsöt),
tejszínhab.
Már a fülemen is barack, meg szilva folyik, anyu annyit adott, de nem hagyhattam ránk rohadni.
Talán ősszel már rájuk bírok nézni, mert M. szerint nyelvcsattintós lett.
Ők is csupa-csupa hasznosat műveltek naphosszat. Mutatok egy variánst:
Montag
Kérdez-felelek -újra
Nem utálatosak, csak zavarbaejtőek ezek a díjak.
Kaptam egyet most is, Flórától, Nála megtaláljátok a feltételeket is.
Köszönöm!
1. Miket tartasz a legfontosabbnak az életedben?
A legfontosabb, hogy élünk és együtt vagyunk.
2. Miért kezdtél el blogot írni és miért fontos ez neked?
Sokat beszélgetünk a gyerekekkel, szerettem volna leírni melyik döntésem mi alapján születik, milyen megfontolás alapján mondok nekik nemet, vagy igent, hogy később lássák, értsék. De anonimitás ide, vagy oda, ezeket mégsem lehet kiteregetni, legalábbis nekem nem megy. Így csak fecsegek, ami viszont szórakoztat. Persze érdekesebb lenne, ha több kommentet kapnék, benne vélemyénekkel, de ha magam nem teregetek rendesen, mások miért tennék meg?
A másik, hogy az általam olvasott és kedvelt bloggerekkel kicsit közvetlenebb... ööö... kapcsolatot tudjak... ööö... kialakítani, vagy ilyesmi.
...és hogy fontos lenne? Szórakoztató.
De igen, fontos is. A tavaszi londoni utam, bizony veszett fejsze nyele lett volna, ha nem kezdek el virtuális naplót írni.
Nem kaptam volna kedves meglepiket, hozzá kézzel írott sorokat, vagy képeslapot Német honból...
...és a kommentek, azokat tényleg nagyon szeretem.
De igen, fontos is. A tavaszi londoni utam, bizony veszett fejsze nyele lett volna, ha nem kezdek el virtuális naplót írni.
Nem kaptam volna kedves meglepiket, hozzá kézzel írott sorokat, vagy képeslapot Német honból...
...és a kommentek, azokat tényleg nagyon szeretem.
3. Mi a célod az életben?
Tíz éve még más volt mint ma és biztosan más lesz újabb tíz múlva.
4. Hiányzik valami az életedből?
Igen.
5. Mennyire fontos az neked, hogy ki mit gondol rólad?
Az általam kedvelt, szeretett emberek véleménye érdekel, a többiekét megváltoztatni, nem töröm magam.
6. Mi a véleményed a barátságról?
Őszinteségen alapuló kőkemény meló, de megéri. ...van, hogy illúzió. Többnyire.
7. Jó emberismerőnek tartod magad?
Naív vagyok. -Nem.
8. Mi az, amit szívesen nézel és elgondolkoztat?
Szeretek esténként kiülni/kifeküdni a szabad ég alá.
Szeretem nézni az esőt és a vihart is.
Szeretem nézni a fiúkat, amikor játszanak, bíbelődnek valamivel, tanulnak, olvasnak, esznek, alszanak.
Valamennyi tevékenység ezek közül gondolatok hosszú sorát ébreszti.
Valamennyi tevékenység ezek közül gondolatok hosszú sorát ébreszti.
9. Milyen színeket kedvelsz?
Nem mindegy, hogy viselni szertném, a falamra festeném, vagy mit csinálnék vele, mire használnám...?
Leginkább talán a fehéret.
10. Mi ad neked örömet és boldogságot?
A családom, amikor együt vagyunk, vagy mikor tudom, hogy gondolunk egymásra.
Egy-egy kaján mosoly, amiből kiderül és tudom, egyre gondoltunk és cinkosok vagyunk.
A növényeim, a kertem.
Ha valami kirándulást, nyaralást tervezhetünk, majd várhatunk.
Zene.
Könyvek.
...és újabban még a halaink is. A halaim.
11. Te szerinted az én válaszaim alapján milyen ember lehetek?
11 kérdés édes kevés ahhoz, hogy véleményt lehetne formálni.
De a korábbiak alapján kedves, vidám és ragazkodó embernek tartalak, olyannak, akinek fontosak a gyökerei.
Ismételten engedetlen leszek, mert nem kérdezek 11 embertől. Megpróbáltam, de sok különböző bloggertől képtelenség ugyanazokat, így inkább nem. A 11 személyre szóló 11-nek, pedig számomra és pillanatnyilag vállalhatatlan. De már kérdeztem olykor, meg fogok is még.
Mittwoch
Díjat
kaptam és valóban meglepődtem.
...és ahogy a nevemet megemlíted (Ginkóéval együtt, akit még nem ismerek, de a gondolat biztosan vele kapcsolatban jutott eszedbe), azon lepődtem csak meg igazán.
Köszönöm Flóra!
Ezt a szöveges szívecskéset kaptam, aminek igazán örülök, mert -bónuszként- ezt végre értem is, nem úgy, mint a macifenekes.cirilbetűset, ugye.
Hogy átvehessem, a szabályok értelmében el kell mesélnem magamról öt dolgot. Remélem nem titkokat várt, aki ezt kitalálta, ill. végül nekem is továbbjuttatta, mert az nincs.
1. Az ötödikig vért fogok izzadni.
2. Ha nagy öröm ér, vagy felháborít valami, megjelennek rajtam ilyen utálatos, nagy és piros foltok. A felmenőm azt mondta, idővel elnövöm. A fejlődésben már rég megálltam, a foltok viszont még az enyémek. Bah!
3. Azért hosszú a hajam, mert az egytelen fodrász akiben megbízom, nem fogad el tőlem pénzt a munkájáért, én meg utálok tartozni. Főleg neki. Egyébként ő az unokanővérem és valóban mestere a szakmájának. (Igen, privátban örömmel megadom, de többnyire egész máshol éltek, mint ahol ő dolgozik.)
4. Folyton megvétózom az úrfiak kisállattartási kezdeményezéseit. Merő önzésből, igen. Mielőtt felhördülnétek: D. vasárnap beterelte őket egy boltocskába és ígéretet tett, hogy hamarosan ilyen (...és megmutatta) nyulat kapnak tőle. Meglepődtem. Mondjuk, hogy csak meglepődtem!
5. Utálom a sántakutyázást a jópofizással együtt. Egyébként külön-külön is ugyanazt váltja ki, de ha karöltve a kettőt nyomják a képembe, azt csak kevés ideig bírom szó nélkül. Nyilván sokan vagyunk ezzel így, de másokat nem ver ki tőle a második pontban említett piros.
Jó szokás szerint, illik továbbadnom és nem kérek elnézést, mert nyilván olyanoknak adom, akikhez örömmel megyek olvasni (további kitétel, hogy nem lehet több olvasója 200-nál).
Azt nem nézem meg hány bloggernek lehet továbbadni, mert úgysem tartanám be. Ezt a kihágást nyilván és megérdemelten véghez is vihetem, hiszen olyan szépen betartottam eddig a szabályokat...
Martine -nagyszoba
MuciFoci
Chipmunk
Pé Kalib - Petrezselyem sziget
Julcsi -Családom
Kovtama -EZISAZIS
Vaskalap
Molly Bloom -némaüzem
Akinél pityókás karaktereket kell bizonyítás okán beírni, azoknak a kedves bloggereknek innen vagyok kénytelen üzenni, mert náluk sajnos nem tudok. Elnézést.
Ismételten/még mindig vacakol a gugli.
Sokakat azért nem vettem be a felsorolásba, mert biztosan tudom, hogy nem kedvelik az ilyen kör-mizériákat. Aztán vannak olyanok, akikről biztosra veszem, hogy Martine által úgyis megkapják. Ugye.
Szabályt szegni ér! Köszönöm!
...és ahogy a nevemet megemlíted (Ginkóéval együtt, akit még nem ismerek, de a gondolat biztosan vele kapcsolatban jutott eszedbe), azon lepődtem csak meg igazán.
Köszönöm Flóra!
Ezt a szöveges szívecskéset kaptam, aminek igazán örülök, mert -bónuszként- ezt végre értem is
Hogy átvehessem, a szabályok értelmében el kell mesélnem magamról öt dolgot. Remélem nem titkokat várt, aki ezt kitalálta, ill. végül nekem is továbbjuttatta, mert az nincs.
1. Az ötödikig vért fogok izzadni.
2. Ha nagy öröm ér, vagy felháborít valami, megjelennek rajtam ilyen utálatos, nagy és piros foltok. A felmenőm azt mondta, idővel elnövöm. A fejlődésben már rég megálltam, a foltok viszont még az enyémek. Bah!
3. Azért hosszú a hajam, mert az egytelen fodrász akiben megbízom, nem fogad el tőlem pénzt a munkájáért, én meg utálok tartozni. Főleg neki. Egyébként ő az unokanővérem és valóban mestere a szakmájának. (Igen, privátban örömmel megadom, de többnyire egész máshol éltek, mint ahol ő dolgozik.)
4. Folyton megvétózom az úrfiak kisállattartási kezdeményezéseit. Merő önzésből, igen. Mielőtt felhördülnétek: D. vasárnap beterelte őket egy boltocskába és ígéretet tett, hogy hamarosan ilyen (...és megmutatta) nyulat kapnak tőle. Meglepődtem. Mondjuk, hogy csak meglepődtem!
5. Utálom a sántakutyázást a jópofizással együtt. Egyébként külön-külön is ugyanazt váltja ki, de ha karöltve a kettőt nyomják a képembe, azt csak kevés ideig bírom szó nélkül. Nyilván sokan vagyunk ezzel így, de másokat nem ver ki tőle a második pontban említett piros.
Jó szokás szerint, illik továbbadnom és nem kérek elnézést, mert nyilván olyanoknak adom, akikhez örömmel megyek olvasni (további kitétel, hogy nem lehet több olvasója 200-nál).
Azt nem nézem meg hány bloggernek lehet továbbadni, mert úgysem tartanám be. Ezt a kihágást nyilván és megérdemelten véghez is vihetem, hiszen olyan szépen betartottam eddig a szabályokat...
Martine -nagyszoba
MuciFoci
Chipmunk
Pé Kalib - Petrezselyem sziget
Julcsi -Családom
Kovtama -EZISAZIS
Vaskalap
Molly Bloom -némaüzem
Akinél pityókás karaktereket kell bizonyítás okán beírni, azoknak a kedves bloggereknek innen vagyok kénytelen üzenni, mert náluk sajnos nem tudok. Elnézést.
Ismételten/még mindig vacakol a gugli.
Sokakat azért nem vettem be a felsorolásba, mert biztosan tudom, hogy nem kedvelik az ilyen kör-mizériákat. Aztán vannak olyanok, akikről biztosra veszem, hogy Martine által úgyis megkapják. Ugye.
Szabályt szegni ér! Köszönöm!
Díjat
kaptam Vaskalaptól.
Én.
Tőle!
Hö.
Piszok nehéz választani. Kinek adjam? Főleg mert tudom, sokan nem szívesen játszanak és szintén sokan már meg is kapták. Lehet, ezek tudatában is mellé fogok nyúlni.
Legyen kedves Martine, MuciFoci, Mókuska, Maris, a négy megszólított.
Neheem szeretem a szabályokat!
Szegek.
Legyen egy ötödik, mert így kerek: bv.
Tegyetek belátásotok szerint!
Köszönöm!
Én.
Tőle!
Hö.
"Szabályok:
-köszönd meg
-mondjál három valamit magadról
-add tovább 4 blogistának, akinek az írásain jót szoktál nevetni."
Köszönöm! Tényleg.
A három:
Egyke vagyok.
Ebből következően ragaszkodó, rajongó és nehezen elhajtható -épp mint egy kihajított eb.
A színház, a könyvek, a zene és a mozi rajongója.
...ez így elég?
Piszok nehéz választani. Kinek adjam? Főleg mert tudom, sokan nem szívesen játszanak és szintén sokan már meg is kapták. Lehet, ezek tudatában is mellé fogok nyúlni.
Legyen kedves Martine, MuciFoci, Mókuska, Maris, a négy megszólított.
Neheem szeretem a szabályokat!
Szegek.
Legyen egy ötödik, mert így kerek: bv.
Tegyetek belátásotok szerint!
Köszönöm!
Montag
Múlt héten
egyik este, miközben mosogattam a teljesen elcsendesedett házban, feltűnt, hogy odakint komoly fényjáték zajlik.
Első körben arra gondoltam, tán pár autó haladt el a ház mellett, ami -csak a teljesség kedvéért jegyzem meg-, nem jellemző.
Nagyon rövid idő elteltével, újra fényt láttam az ablakon bevillanni, gondoltam ez már ugyancsak szokatlan -mégis mi a csuda villódzik épp a mi házunk előtt?
Az előtérből*, a csukott bejáratiajtónál kémleltem kifelé** (igen, leskelődtem, most miért?), mikor felvillant újból a fény -a kültéri lámpa fénye.
Velem szemben, az ajtó előtti legfelső lépcsőlfokon, rezzenéstelen pofával egy macska ült és nézte a bejáratiajtó üvegét, benne önmagát.
Meghökkentem -közben a fény kialudt ***.
Macs átcsórta a farkát jobbról-balra, mire a lámpa ismét felkapcsolódott.
Macs bámulta magát a tükörben és továbbra is rezzenéstelenül várakozott, majd a lámpa fénye ismételten kialudt.
Farok balról át -lámpa fel...
Kis idő múltán, lámpa le.
Farok jobbról át -lámpa fel...
Majd, lámpa le.
Farok balról át...
...és közben -esküszöm!- vigyorgott!
*Onnan jól látható az úttest-, mert hamar eltűnt a fény, így tartotta magát az autófényszóró-teóriám.
**tükörreflexes üvegű bejáratiajtó. Kilátsz, de be nem.
***mozgásérzékelős lámpa
Első körben arra gondoltam, tán pár autó haladt el a ház mellett, ami -csak a teljesség kedvéért jegyzem meg-, nem jellemző.
Nagyon rövid idő elteltével, újra fényt láttam az ablakon bevillanni, gondoltam ez már ugyancsak szokatlan -mégis mi a csuda villódzik épp a mi házunk előtt?
Az előtérből*, a csukott bejáratiajtónál kémleltem kifelé** (igen, leskelődtem, most miért?), mikor felvillant újból a fény -a kültéri lámpa fénye.
Velem szemben, az ajtó előtti legfelső lépcsőlfokon, rezzenéstelen pofával egy macska ült és nézte a bejáratiajtó üvegét, benne önmagát.
Meghökkentem -közben a fény kialudt ***.
Macs átcsórta a farkát jobbról-balra, mire a lámpa ismét felkapcsolódott.
Macs bámulta magát a tükörben és továbbra is rezzenéstelenül várakozott, majd a lámpa fénye ismételten kialudt.
Farok balról át -lámpa fel...
Kis idő múltán, lámpa le.
Farok jobbról át -lámpa fel...
Majd, lámpa le.
Farok balról át...
...és közben -esküszöm!- vigyorgott!
*Onnan jól látható az úttest-, mert hamar eltűnt a fény, így tartotta magát az autófényszóró-teóriám.
**tükörreflexes üvegű bejáratiajtó. Kilátsz, de be nem.
***mozgásérzékelős lámpa
A szerencséről
Most kiderül, nekem van-é, avagy sem.
Bebinél jelentkeztem a meghírdetett játékra, épp az utolsó percben.
Most meglátjuk igaz-e a mondás, hogy szemtelennek áll a világ.
Köszönet a lehetőségért!
Bebinél jelentkeztem a meghírdetett játékra, épp az utolsó percben.
Most meglátjuk igaz-e a mondás, hogy szemtelennek áll a világ.
Köszönet a lehetőségért!
 |
| A link, maga a kép. |
Freitag
Donnerstag
Ennek nem lesz jó vége!
avagy: vérfürdő V.-éknél.
Lovacskáztak.
M. a ló, A. a lovas szerepében.
A ló találta ki ezt az agyament játékot, a lovas éppcsak belement, de idővel belemelegedett olyannyira, hogy a paripa teljesen kifulladt alatta.
Felkérte A.-t, hogy itt az ideje leszállni, mert már nem bírja, persze a lovag hajthatatlan volt, sőt addig nyöszörgött, hogy mégis tovább vágtattak a szobában...
Magam, eddig voltam az események részese, tanúja, mentem tovább, a dolgomra.
Heves nyerítés.
Felszóltam, most már hagyják abba, nehogy valami baj legyen...
Nyihaházás, vágtázással.
Újra szóltam...
Pár perc múlva eget rengető ordítozás, emígyen:
M.: Nem-akartam-ne-haragudj-nem-akartam jajistenem-nem-akartam-AAANYAAAA!
A.: Meghalok-meghalok-meghalok!
...
A lovag orrából ömlött a vér (és ha azt mondom ömlött, hát képzeld el, hogy ömlött!), bele a szájába, onnan tovább literszám...nyilván túlzok
Életemben ilyet nem láttam, de nem is óhajtok többet:
a vér csak folyt, csak folyt, ő meg prüszkölte ki a szájából, meg egyre csak hajtogatta, hogy: meghalok-meghalok...
Két-három perc alatt letettem róla, hogy orvost/mentőt/bárkit hívjak, mert enyhült a vérzés, majd további percek múltán el is állt.
Aztán, hogy mindenki megnyugodott,a paripát M. úrfit lekaptam a négy patájáról tíz körméről, minek következtében megesküdött újfent, hogy soha-de-soha-többet-még-hasonlót-sem.
...és hogy mi történt?
A ló (a lovak természetéből fakadóan) rúgott egyet és hát istenkém, orrba találta a mögötte okvetetlenkedő lovast.
A vérzés és jajjgatás közben meg tövig rágta a patáit, hogy jajistenem-jajistenem mit tettem?
Lovacskáztak.
M. a ló, A. a lovas szerepében.
A ló találta ki ezt a
Felkérte A.-t, hogy itt az ideje leszállni, mert már nem bírja, persze a lovag hajthatatlan volt, sőt addig nyöszörgött, hogy mégis tovább vágtattak a szobában...
Magam, eddig voltam az események részese, tanúja, mentem tovább, a dolgomra.
Heves nyerítés.
Felszóltam, most már hagyják abba, nehogy valami baj legyen...
Nyihaházás, vágtázással.
Újra szóltam...
Pár perc múlva eget rengető ordítozás, emígyen:
M.: Nem-akartam-ne-haragudj-nem-akartam jajistenem-nem-akartam-AAANYAAAA!
A.: Meghalok-meghalok-meghalok!
...
A lovag orrából ömlött a vér (és ha azt mondom ömlött, hát képzeld el, hogy ömlött!), bele a szájába, onnan tovább literszám...
Életemben ilyet nem láttam, de nem is óhajtok többet:
a vér csak folyt, csak folyt, ő meg prüszkölte ki a szájából, meg egyre csak hajtogatta, hogy: meghalok-meghalok...
Két-három perc alatt letettem róla, hogy orvost/mentőt/bárkit hívjak, mert enyhült a vérzés, majd további percek múltán el is állt.
Aztán, hogy mindenki megnyugodott,
...és hogy mi történt?
A ló (a lovak természetéből fakadóan) rúgott egyet és hát istenkém, orrba találta a mögötte okvetetlenkedő lovast.
A vérzés és jajjgatás közben meg tövig rágta a patáit, hogy jajistenem-jajistenem mit tettem?
Samstag
Gondolkodós
"Egy hangyafarkincányit sem nonkonformista" bloggerina-koleginától "gurult egy labda" hozzám (is), amire már nagyon illene reagálnom valamit. Íme:
Ez a labda, egy játék. A szabályok szerint öt ételt, öt gyerekkori kedvencet kellene megneveznem. Khm.
Nem gondoltam előre, de bizony tényleg okozott némi fejtörést, hogy mi is volna, az az öt?
Egyrészt mert az, ami szerintem kedvenc volt, nem biztos, hogy tényleg. Úgy értem, hogy szerintem persze, de vajon, ha megkérdezném becses felmenőmet, hogy ő mire emlékszik, nyilván egészen más jutna eszébe, mint nekem. De mielőtt belefúlok a részletekbe, szerintem ez olyannyira mellékvágány, hogy inkább hagyom a csudába, írom őket saját kútfőből.
A másik, hogy nagy haspók voltam, gondolom, mert kapásból több jut eszembe, mint az előírt szám. Szűkítek. Kizárok. Ezek után, íme az öt:
-Húsleves. (Igen, már megint.) Méghozzá azok az előszobai, hosszú asztalos, sok terítős, kérem a sót/tessék/köszönöm, kuncogós, mesélős Búcsús-húslevesek. Méghozzá a Mama kezét dicsérő cérnametélttel, zuzával, nyakával és az apró, alig egy-két centis tojáskákkal, amiken vita folyt a hat unoka(nővér) között, vagy nem, mert a Mama, a Keci, vagy Anyukám leleményessége ezt a kérdést is megoldotta. Jó volt. Jók voltak.
-Gyümölcsleves. A menzai. Anyum ritkán csinált, valahogy annyira nem is emlékszem, hogy otthon ettem volna, de ha ő azt mondja,... (nem olyan régen megvitattuk a gyömölcsleves mikéntjét)
Szóval a menzás gyümölcsleves darával. Isteni. Ahogy a konyhásnénik szíve, jósága, hogy a repeta-kuncsorgókat soha nem hajtották el. Nem bizony.
-Hortobágyi húsospalacsinta. Csirke(comb)pörköltből.
Ez egyébként: mindmáig.
Anyukámé pedig, etalon.
-Túróscsusza. Kicsit a teflonos edényben odapirítva (Ja, hogy akkor volt-é teflonbevonatú edényünk, arra nem emlékszem, de hogy Anyu ropogósra melegítette, mert úgy szerettük, az tuti. Én ma már teflonossal zsonglőrködök, az meg nyilván nem olyan nagy kunszt, de legalább hajaz a régire.), gerezdekre hasogatott TVpaprikával.
-A végére hagytam a legjobbat, a legizgibbet: sültkrumpli, Mama-módra.
Ott kezdődik, hogy a krumplit nem héjastól tesszük a sütőbe, hanem hámozva. Hozzá párolunk vörös-, vagy lilakáposztát (szerintem lila, de ez állítólag vörös, vagy piros. Igaz, gyerekként azt sem értettem miért vörös, a vöröshagyma... Így bizton állíthatom, hogy nem vagyok szakértője a témának, hagyjuk.).
Apróra vágott csirkámajat elősütött hagymán, pirospaprikával, kis borssal megsütünk. Majd (külön edényben) felvert tojást sütünk hozzá úgy, hogy a tojást csak átfordítjuk sütés közben, de nem gezemicézzük össze.
Mindenből szedünk, a villával összetört krumplinkra, majd a még kézben, miniatür kockácskákra vágott fokhagymával meghintjük.
Ez nálam (és volt is) a legesleg!
Mielőtt kibökök öt (hadd legyen hat, vagy hét -nyolc?-!) nevet is, megkérdezném: Ti hogy eszitek/szeretitek a bundáskenyeret? Simán, sóval, vagy cukorral?
D. utálta, egészen addig, míg számára szokatlan módon, porcukorral nem tettem az asztalra. No, azóta nem fújol, ha bundáskenyeret lát.
Tudom, hogy nem mindenki szereti ezeket a (hogy az eredeti, Lepkeváros-kifelyezésnél maradjak) labdákat, de talán mégis megválaszoljátok... légyszi-légyszi-légyszi!
Martine - nagyszoba
Márta - Szösszenetek
Vaskalap
Chipmunk
Maris - Sohanebugatta
Susu
Merci - Az élet szép,...
MuciFoci
Köszönöm!!!
Ez a labda, egy játék. A szabályok szerint öt ételt, öt gyerekkori kedvencet kellene megneveznem. Khm.
Nem gondoltam előre, de bizony tényleg okozott némi fejtörést, hogy mi is volna, az az öt?
Egyrészt mert az, ami szerintem kedvenc volt, nem biztos, hogy tényleg. Úgy értem, hogy szerintem persze, de vajon, ha megkérdezném becses felmenőmet, hogy ő mire emlékszik, nyilván egészen más jutna eszébe, mint nekem. De mielőtt belefúlok a részletekbe, szerintem ez olyannyira mellékvágány, hogy inkább hagyom a csudába, írom őket saját kútfőből.
A másik, hogy nagy haspók voltam, gondolom, mert kapásból több jut eszembe, mint az előírt szám. Szűkítek. Kizárok. Ezek után, íme az öt:
-Húsleves. (Igen, már megint.) Méghozzá azok az előszobai, hosszú asztalos, sok terítős, kérem a sót/tessék/köszönöm, kuncogós, mesélős Búcsús-húslevesek. Méghozzá a Mama kezét dicsérő cérnametélttel, zuzával, nyakával és az apró, alig egy-két centis tojáskákkal, amiken vita folyt a hat unoka(nővér) között, vagy nem, mert a Mama, a Keci, vagy Anyukám leleményessége ezt a kérdést is megoldotta. Jó volt. Jók voltak.
-Gyümölcsleves. A menzai. Anyum ritkán csinált, valahogy annyira nem is emlékszem, hogy otthon ettem volna, de ha ő azt mondja,... (nem olyan régen megvitattuk a gyömölcsleves mikéntjét)
Szóval a menzás gyümölcsleves darával. Isteni. Ahogy a konyhásnénik szíve, jósága, hogy a repeta-kuncsorgókat soha nem hajtották el. Nem bizony.
-Hortobágyi húsospalacsinta. Csirke(comb)pörköltből.
Ez egyébként: mindmáig.
Anyukámé pedig, etalon.
-Túróscsusza. Kicsit a teflonos edényben odapirítva (Ja, hogy akkor volt-é teflonbevonatú edényünk, arra nem emlékszem, de hogy Anyu ropogósra melegítette, mert úgy szerettük, az tuti. Én ma már teflonossal zsonglőrködök, az meg nyilván nem olyan nagy kunszt, de legalább hajaz a régire.), gerezdekre hasogatott TVpaprikával.
-A végére hagytam a legjobbat, a legizgibbet: sültkrumpli, Mama-módra.
Ott kezdődik, hogy a krumplit nem héjastól tesszük a sütőbe, hanem hámozva. Hozzá párolunk vörös-, vagy lilakáposztát (szerintem lila, de ez állítólag vörös, vagy piros. Igaz, gyerekként azt sem értettem miért vörös, a vöröshagyma... Így bizton állíthatom, hogy nem vagyok szakértője a témának, hagyjuk.).
Apróra vágott csirkámajat elősütött hagymán, pirospaprikával, kis borssal megsütünk. Majd (külön edényben) felvert tojást sütünk hozzá úgy, hogy a tojást csak átfordítjuk sütés közben, de nem gezemicézzük össze.
Mindenből szedünk, a villával összetört krumplinkra, majd a még kézben, miniatür kockácskákra vágott fokhagymával meghintjük.
Ez nálam (és volt is) a legesleg!
Mielőtt kibökök öt (hadd legyen hat, vagy hét -nyolc?-!) nevet is, megkérdezném: Ti hogy eszitek/szeretitek a bundáskenyeret? Simán, sóval, vagy cukorral?
D. utálta, egészen addig, míg számára szokatlan módon, porcukorral nem tettem az asztalra. No, azóta nem fújol, ha bundáskenyeret lát.
Tudom, hogy nem mindenki szereti ezeket a (hogy az eredeti, Lepkeváros-kifelyezésnél maradjak) labdákat, de talán mégis megválaszoljátok... légyszi-légyszi-légyszi!
Martine - nagyszoba
Márta - Szösszenetek
Vaskalap
Chipmunk
Maris - Sohanebugatta
Susu
Merci - Az élet szép,...
MuciFoci
Köszönöm!!!
Dienstag
Azért...
...kikapni valakitől, aki paripának hívja a Huszárt, elég nagy szégyen.
Igaz, korábban visszavonatott velem egy lépést, amiben ütöttem a Vezérét -de az még az elején volt/ki emlékszik már arra?
Igaz, korábban visszavonatott velem egy lépést, amiben ütöttem a Vezérét -de az még az elején volt/ki emlékszik már arra?
Donnerstag
Nyafff
Tegnap komoly fejtörést okozott, hogy vajon tettem-e elég sót a pogácsába?
Nem.
Udvariasságból megették.
A felét.
A többi sorsa még kérdéses.
A mai bevásárlás is erősen sótlanra sikerült: odafelé lezsíroztam, hogy csak és kizárólag az apa tortáihoz vásárolunk: csokit, gumicukrot, mifenét nem vagyok hajlandó megvenni, vitának helye nincs, mert úgysem engedek.
Nos, háromból kettőt nem is, de mifené(k)re mégis bepaliztak. Jégkrémet, meg bajszos-bácsis-csipszet pakoltak a szekérbe és nem volt erőm ellenállni, előzőleg az összeset belefeccöltem a tárgyalásokba, meg valamikor félúton a fejem is megfájdult , amit csak tetézet a hazafelé út, miközben azt volt szerencsém megvitatni az úrfiakkal, hogy miért hívják az autó utasterét utastérnek, ha a sofőr is ott tartózkodik...?
Megérkezésünk után csak azért nem folyt tovább, mert betömtem a cserfes szájakat a jégkrémmel -hogy hasznát is lássam a hibámnak...
Aztán eszembefejembe villant jutott, hogy a nap folyamán, arra ugyan sok energiát fordítottam, hogy kielégítő mennyiségű folyadékhoz jussanak a fecsegő, feleselő, vihogó, állig beöltözött varázslótanoncok*, de magamról teljesen megfeletkeztem.
Így hogy a nap végére megleltem a fejfájás nyitját, már javulgatok.
Köszönöm a figylemet.
Fürdetek, fürdök és még legurítok pár korsó ... folyadékot, aztán jóccakát!
*fekete melegítőalsó -hosszú szárú, sötét póló, köpenynek kinevezett királyi palást és vastag zokni képezi a tanoncok öltözékét. A zokni a legvastagabb ami létezik: belül frotír és tapadópamaccsal ellátott, mert ez hajaz a leginkább csizmára.
Megvan az újabb holmi, amit rövidesen elnyel a ház, vagy a föld, vagy a kanálismanó visz magával -még nem tudom...
Bár ez még mindig jobb, mint a téli, egy szál fütyeszben rohangálás...
Nem.
Udvariasságból megették.
A felét.
A többi sorsa még kérdéses.
A mai bevásárlás is erősen sótlanra sikerült: odafelé lezsíroztam, hogy csak és kizárólag az apa tortáihoz vásárolunk: csokit, gumicukrot, mifenét nem vagyok hajlandó megvenni, vitának helye nincs, mert úgysem engedek.
Nos, háromból kettőt nem is, de mifené(k)re mégis bepaliztak. Jégkrémet, meg bajszos-bácsis-csipszet pakoltak a szekérbe és nem volt erőm ellenállni, előzőleg az összeset belefeccöltem a tárgyalásokba, meg valamikor félúton a fejem is megfájdult , amit csak tetézet a hazafelé út, miközben azt volt szerencsém megvitatni az úrfiakkal, hogy miért hívják az autó utasterét utastérnek, ha a sofőr is ott tartózkodik...?
Megérkezésünk után csak azért nem folyt tovább, mert betömtem a cserfes szájakat a jégkrémmel -hogy hasznát is lássam a hibámnak...
Aztán eszembe
Így hogy a nap végére megleltem a fejfájás nyitját, már javulgatok.
Köszönöm a figylemet.
Fürdetek, fürdök és még legurítok pár korsó ... folyadékot, aztán jóccakát!
*fekete melegítőalsó -hosszú szárú, sötét póló, köpenynek kinevezett királyi palást és vastag zokni képezi a tanoncok öltözékét. A zokni a legvastagabb ami létezik: belül frotír és tapadópamaccsal ellátott, mert ez hajaz a leginkább csizmára.
Megvan az újabb holmi, amit rövidesen elnyel a ház, vagy a föld, vagy a kanálismanó visz magával -még nem tudom...
Bár ez még mindig jobb, mint a téli, egy szál fütyeszben rohangálás...
Találós
Játékba hívlak Benneteket, de nem kell megijedni, tét nélkül fut a dolog...
Ahogy felvittem a gépre a képeket, pár különös is előkerült. Megmutatok közülük egyet. Van tippetetk: ki, hogyan és miként?
Ahogy felvittem a gépre a képeket, pár különös is előkerült. Megmutatok közülük egyet. Van tippetetk: ki, hogyan és miként?
Freitag
Alant, ill. fenti, lenti képek
Ha már a hétvégéről meséltem, muszáj megmutatnom a pancsoló úrfiakat, akikkel volt szerencsénk merülni párat -különben ki sem bírtuk volna azt a kábító hőséget.
Visszamennénk.
Valaki legyen olyan kedves és hétvégéig hessegesse el a szürke és makacs felhőket!
Ejj, hogy nekem semmi sem jó!
A jó-ról jutott eszembe:
Hazafelé A. ismét sóhajtozott az autóban /ezúttal, a katasztrófa elmaradt, lehet tovább olvasni.
...hogy ő dinnyét enne.
De otthon nincs, Ausztriában, vasárnap minden zárva. Mondom, minden. Szerencsére út közben akadt hely, ahol a legkissebb is számít, besorjáztunk hát a legkissebb kívánságára: dinnyéért.
Közben eszembe jutott, vennék Annát, ami édes, M. Rudit óhajtott, A. pedig rátapadt a húsospult üvegére, ha már itt vagyunk, ő kolbászt is kérne...
Így esett, hogy némi hungarikummal feltarisznyázva indultunk tovább, valahogy így:
A képet semmilyen formában nem manipuláltam. Apróúrfi a lecsupaszított részt betermelte -kenyér nélkül.
Ne tessék fennakadni.
Amennyi zöldet és gyümölcsöt ő megeszik, öröm az is, ha épp kolbászt kíván enni -magában...
(Még annyit megkíván az igazság, ha azt is elmesélem, hogy másnap délre, egy falat nem sok, annyi sem maradt a kolbászból. Apa este hiába kereste, hehehe.)
 |
| Újfent megbízni a vízben... |
 |
| Akinek a víz iránti bizalma, születéstől fennáll. |
 |
| Lebegéses tevékenység, a Mamával. |
 |
| Így jár, aki csak röpke pillanatokra hagyja el imádata tárgyát. |
Visszamennénk.
Valaki legyen olyan kedves és hétvégéig hessegesse el a szürke és makacs felhőket!
Ejj, hogy nekem semmi sem jó!
A jó-ról jutott eszembe:
Hazafelé A. ismét sóhajtozott az autóban /ezúttal, a katasztrófa elmaradt, lehet tovább olvasni.
...hogy ő dinnyét enne.
De otthon nincs, Ausztriában, vasárnap minden zárva. Mondom, minden. Szerencsére út közben akadt hely, ahol a legkissebb is számít, besorjáztunk hát a legkissebb kívánságára: dinnyéért.
Közben eszembe jutott, vennék Annát, ami édes, M. Rudit óhajtott, A. pedig rátapadt a húsospult üvegére, ha már itt vagyunk, ő kolbászt is kérne...
Így esett, hogy némi hungarikummal feltarisznyázva indultunk tovább, valahogy így:
A képet semmilyen formában nem manipuláltam. Apróúrfi a lecsupaszított részt betermelte -kenyér nélkül.
Ne tessék fennakadni.
Amennyi zöldet és gyümölcsöt ő megeszik, öröm az is, ha épp kolbászt kíván enni -magában...
(Még annyit megkíván az igazság, ha azt is elmesélem, hogy másnap délre, egy falat nem sok, annyi sem maradt a kolbászból. Apa este hiába kereste, hehehe.)
Locsog
a víz az asztal alatt.*
Ja, neeem!
Mesélek:
A telefonom csörgőhnagja, minden előzmény nélkül kereket oldott egyik éjjel. Ráadásul le is némítódott, meg ilyenek. Kérleltem D.-t, csináljon valamit, halljam is, meg utálni sem szeretném, tölcsön fel és állítson be valami nekem tetszőt.
Most locsog a víz, mikor hívnak.
Tetszik.
Bár van vele egy kis gubanc.
Könnyen hamisítható.
Az urak meg gurulnak a rötyögéstől a fürdőben.
*Telefon a töltőn, az pedig az említett bútordarab alatt.
Ja, neeem!
Mesélek:
A telefonom csörgőhnagja, minden előzmény nélkül kereket oldott egyik éjjel. Ráadásul le is némítódott, meg ilyenek. Kérleltem D.-t, csináljon valamit, halljam is, meg utálni sem szeretném, tölcsön fel és állítson be valami nekem tetszőt.
Most locsog a víz, mikor hívnak.
Tetszik.
Bár van vele egy kis gubanc.
Könnyen hamisítható.
Az urak meg gurulnak a rötyögéstől a fürdőben.
*Telefon a töltőn, az pedig az említett bútordarab alatt.
Mittwoch
Vérmérséklet /szuperhősök
A.
Beront üvöltve a szobába, támadóállásba vágja magát -fenyeget.
/Azt játszom: megijedtem.
Tovább vágtat, meg sem áll az ágyig, onnan halálüvöltéssel leveti magát -úgy hiteles.
/Nem játszom: halálra ijedek!
Guggolásból felugrik, majd lendületből megfordul a levegőben és ahelyett, hogy támadóállásba érkezne, elvágódik a padlón.
Nem sír, én meg nem nevetek -bár nehéz megállni.
M.
Elém sétál, megbök a mutatóujjával és közli: Kővé meresztettelek! ...és ott hagy. A vasaló meg, D. ingén...
Beront üvöltve a szobába, támadóállásba vágja magát -fenyeget.
/Azt játszom: megijedtem.
Tovább vágtat, meg sem áll az ágyig, onnan halálüvöltéssel leveti magát -úgy hiteles.
/Nem játszom: halálra ijedek!
Guggolásból felugrik, majd lendületből megfordul a levegőben és ahelyett, hogy támadóállásba érkezne, elvágódik a padlón.
Nem sír, én meg nem nevetek -bár nehéz megállni.
M.
Elém sétál, megbök a mutatóujjával és közli: Kővé meresztettelek! ...és ott hagy. A vasaló meg, D. ingén...
Montag
M.
Előzetesen megmutattam neki, hogy kell, mert tudni akarta, hogy szokták?
A csőhöz feszíted a belső talpéledet, miközben továbbra is kapaszkodsz. Igen, persze, két kézzel. Aztán felemeled a feneked a lapról és a csövön csúszva lejutsz a földre.
Azt mondja, magasan ül, hosszú a rúd, rám meg, hogy pici. Pedig a magasság ugyanaz, de hiába győzködöm, ha a nyakában ott a félsz.
Már tíz perce, hogy várom: csússzon, ő meg felsóhajt: milyen szép itt a kilátás!
Aha, szóval nem jön az a fránya bátorság!
Várok. Ő meg kacsint és leugrik. Cső és kapaszkodó nélkül.
Ja, hogy nem a játékokkal játszik, hanem velem...?!
Még érdemesnek tart rá.
A csőhöz feszíted a belső talpéledet, miközben továbbra is kapaszkodsz. Igen, persze, két kézzel. Aztán felemeled a feneked a lapról és a csövön csúszva lejutsz a földre.
Azt mondja, magasan ül, hosszú a rúd, rám meg, hogy pici. Pedig a magasság ugyanaz, de hiába győzködöm, ha a nyakában ott a félsz.
Már tíz perce, hogy várom: csússzon, ő meg felsóhajt: milyen szép itt a kilátás!
Aha, szóval nem jön az a fránya bátorság!
Várok. Ő meg kacsint és leugrik. Cső és kapaszkodó nélkül.
Ja, hogy nem a játékokkal játszik, hanem velem...?!
Még érdemesnek tart rá.
Dienstag
Csapásként
 |
| Patikánk |
Aznap (szombaton) megautóztatott D. Szinte kényszerített, menjek én is Magyarországra, a szokásos havi körútját most sem volt hajlandó nélkülem kivitelezni.
Még borbélyhoz (ami igazán nem az én dolgom), sem megy nélkülem, de kiegyeztünk egy számomra vállalható kompromisszumban: Anyumnál vártam meg, míg M.-el nyiratkoztak.
A következő nap sem használt, egész nap autóztak, vidultak a házban,
Abonnieren
Posts (Atom)