Rozi

Mióta megnyomtam a vásárlás véglegesítését konkretizáló gombot, azóta itt visít, meg toporzékol a vállamon a kisördög, először, mióta a gyerekeknek már nem csak játékokat veszünk és hiába pironkodom ( az izgalomtól még a mellkasom is piros foltos ), nem szűnik eldugulni.

Önző Rozália, született V. T., lehajtott fejjel, jobbra el, holnapután tortalapot süt, szombaton tortát állít össze, hogy vasárnap fújhasson az ünnepelt.

Kölcsön

kapsz könyvet, betonkeverőt, akármit.

Az idő lejártával
a., lapítasz, mint az a bizonyos nyuszi a fűben
b., a kapott kérésre közlöd: itt/ott van, neked már nem kell, vigye el, aki adta
c., esetleg eldünnyögsz egy köszönömöt és a kapott kérésre közlöd: itt/ott van, neked már nem kell, vigye el, aki adta
d., visszaviszed/visszaadod, de nem köszönöd, hogyisne, büdösparasztja vissza merte kérni
e., visszaviszed, mert tudod, a másodikkal segítettek neked spórolni, esetleg eldünnyögsz egy elnézést, mert eddig nem tudtad visszahozni...

( A könyv esetében az a., a helyzet, a betonkeverőre b., volt a nemes válasz. De a többi felsorolt is lazán sorra kerülhet, hiszen a betonkeverő még ott van. A könyv meg úton - állítólag. )
...és mi voltunk a kölcsönzők.