Vajon mennyire vagyok hiteles

mikor felkiabálok az úrfiaknak az emeletre, hogy ne kiabáljanak már folyton?

A kérdés ezúttal kevésbé lenne költői, mint kuka, de úgysem beszélgettek velem, hát marad a kettő, egyben.




Holnap reggelig már biztosan nem járok erre:
Boldog húsvétot kívánok minden Erretévedőnek!

Nagy levegőt

vettem, és elmentem a bevásárlócetlimmel, bevásárolni húsvétra.
Na mit felejtettem el venni?

Igen.
Sonkát.
Hülye.

Autómizéria

A két villámhaver, csórikám, folyamatosan böki D. szemét. Egyik, a szűrke szegény olyan öreg mint a postaút, másik, a kék, meg kevésbé öreg, mint partikalfilteres, és a szeptemberben bekövetkező életmódváltásunk miatt, ami M. távolra utaztatása -tanulás céljából, magával vonja a reggeli rövid szakaszokat a buszmegállóig, ami a fentebb említett nemíromlemégegyszer -hülyefilter gyors gyilkosa lenne. Így még mindig autót keresünk, úgyismint megoldást és lehetőleg minél kissebb költséggel. Hö.
Ugye dízel, viszonylag új dízel pláne nem lehet, a fent megnevezett hülyefilter miatt, ami nélkül manapság nem jön ki gyártósorról négykerekű. Négykerekű dízelmeghajtásos.
Szóval dízel kilőve. A kék villámhaver meg elkezdett hámlani (két apró pitty-putty), úgymond, emiatt D. fejébe vette, hogy rohad, ettől utálja a márkát is. (A villám nem feltétlen a sebességünkre, hanem a márkára utal -opel, igen.)
Valahol itt tartottunk döntésügyileg úgy két hete: tudtuk mit nem akarunk. Ill. D. tudta, miattam jöhetne a körbenvillámos.
Aztán elkezdett márkahonlapokat böngészni. A volvónál még csak nevettem bár örülnék, majd a ladánál (az eredeti, ciril betűs honlap böngészésénél) álltam fel és mondtam, majd szóljon, ha döntött.
Az utat nem ismerem, de eljutott a daciáig. DACIA!
Gondoltam kisseb sérülésekkel úszom meg, ha közreműködöm.
Jó, hát tudom, ha nincs keret, miből válogathatsz?
De, dacia?
...és mindjárt kettő? Mert egy neki, egy nekem, annyiért a kettő, amennyiért az egy villám hozható el, és vadiúj és hét üléses...
Tegnap elmentünk megnézni. Beleültünk, nyitogattuk, ki nem próbáltuk, mert bönzines nincs kipróbálásra, csak dízel. De ha megrendeled, három hónap múlva megjön és akkor úgyis meglátod milyen...
Szóval bele is ültünk.





De találtunk bömbölőt kétezerér. Meg omegát. Meg óóódit.

Hétfőn

múlt egy hete, hogy domain-tulajdonod lettem. Az oldal még nem látogatható, még bütykölöm.
Közben kertezés is folyik, meg elkapott valami folytogató tennivágyás, hirtelen rengeteg ötletem támadt (homlokon csókolt...), rajzoltam sokat, így lett pár szép mintám, ami csak megvalósításra vár, de -miért ne épp most, noha ilyenem még soha nem volt- begyulladt a körömsáncom (ha nem tévedek erre a névre hallgat) és persze, hogy a jobb kezem, középső ujján*. Így nem tudok gyűszűt húzni rá.
A minta pihen.

Az milyen már, mikor az ember saját ujja mutat be?




*megszaladt az olló kicsit.

Szóval

az embert érik meglepetések. Minap, az egyik élelmiszerboltban (úrfiak eközben edzésen).
Velem egykorú, ismerős anyuka pakolt a kislányával a kocsiból a szalagra, gondosan megtervezve mit, mi mellé, amit nem tett fel, elmagyarázva miért nem. Elfoglaltak voltak. Végezvén, mondhatni szabadulván, a csupabáj izgőmozgó kislány ahogy rámnézett, viszonozta a köszönésem, majd az anyja karját kezdte rángatni azzal, hogy itt van A. anyukája. Meglepetést írtam? Döbbenet: anyuka lepisszegi a lyányt és meredten néz előre...
Ahogy igyekeztem az autóhoz, a kislány akkor is tekergett, de mosolygott mikor rákacsintottam és integetett, mikor én is és még azt is láttam, hogy ismét az anyjához fordult, hogy mondjon valamit...

Vajon mit ártottam?
Költői, de elleszek vele egy darabig.

Nem tréfa

Beteg a gyerekorvosunk. Nagyon beteg. Már február óta nem rendel, de mert nem kellett mennünk hozzá (nem tudom, talán tavaly a nyaralás előtt jártunk nála, akkor is csak lázcsillapítót írattam fel vele), a hír nem ért el, csak most.
Csuriban az ujjam, bár azt mondják nem rendel többet.
Az úrfiak nagyon szeretik.

A. tudta, hogy beteg, mondta valamelyik kissrác az iskolában. ...és miért nem mesélte itthon?, mert a betegek meggyógyulnak...

A mai

ember egyik legnagyobb szolgálatot végző hétköznapi eszköze a telefon. (Személyes vélemény, nem szeretnék ebbe jobban belemenni. Talán mégis, egy kicsit:)
Van cáfolatom: ha az elérni kívánt valamilyen okból (a tetőn dolgozik / nem hallja / nem ügyelt rá és lemerült / ebédszünetet tart / látja a számot és nem kíváncsi a hívó fél mondandójára - ignorál) nem veszi fel. Ez esetben átok. Írtam volna már? Nyilván gyakran jön szembe a probléma.

Töbnyire zuhanyzom. De van az a nap, ami után jólesik egy meleg, habos fürdő. Ha viszont egy félelmetesen vicsorgó, nem mellesleg kemény és a találat helyét nézve nehéz, szájában mozdonyvezetőt szorító legodino esik az ember szemére, megbánja, hogy nem maradt inkább a kevésbé életveszélyes zuhanyzás mellett.

A reggeli taposós móka sem volt kutya, de ezt a párosítást ismeritek: mütyűr lego vs. talp.
Az úrfiaknak nem kellett percekig könyörögni, hogy keljenek már fel...


No, most írtam.

Szerintem nem fogunk vitatkozni

azon állításomon, miszerint a hobbytevékenységek közül az egyik legundorítóbb, a tojáskifújás.





Aki önszántából vállakozik rá mazochista. Vagy tudja hogy kell.

A legnagyobb esemény,

vagy legalábbis, ami nagy port kavart mostanában, a tegnapelőtt nagy sikerrel begyűjtött, idei első kullancska okozta riadalom volt, amit pániktól vezérelve, puszta körömmel oldottam meg.
Komolyabb pánikhangulatba csak M. fiam került, mikor elmeséltem, már megkönnyebülve, ezért nevetve az esetet és hozzá is tettem volna, hogy ugyan nézze át az intimebb részeit, nehogy... de faképnél hagyott.
Megnyúlt az arca és mindent félresöpörve berongyolt a fürdőbe, hogy egy jó öt perccel később, lucskosra izzadt pólójában, de diadalittasan kérjen meg, hogy bár nem lelt semmit, a hátát és a füle mögötti hajlatokat legyek kedves megtekinteni.

Anyjafia.

A.

- . . . a táskádat, mikor végeztél, tedd majd el az asztal mellől!
- Te is meg tudod csinálni!
- Valóban, de téged kértelek.
- Ó. Bocsánat.   - és megy és elteszi a helyére.

Az állam pedig, a padlót súrolja.