Folyton

listát írok. Nem papírra, csak fejben a teendőkről, beszerzendőkről, a nap lefolyásáról.
A fiúk már elmentek és én átgondolom mit kell tenni. Kedveseket és unalmasakat és talán utáltakat (felmosni nem szeretek - uána jó, de nekiállni!).
Van az úgy, hogy annyi minden van azon a megfoghatatlan listán, hogy úgy érzem összeroppanok alatta és a letaglózott, mázsás súlyú tagjaim egyszerűen nem mozdulnak. Nézek ki a fejemből és igyekszem rábírni magam arra, hogy elinduljak.
Ilyenkor a tűz segít. Amint sikerül elporoszkálnom a kandallóhoz, már jobb. Mire elkezdenek nyögni a fahasábok a tűz emésztő erejétől, már belém is visszaszáll az élet.

Ha valaki búskomorsággal jön, ne adj isten depresszióval, azzal nem állok szóba.

Innen szép nyerni

Szóóóval

az úgy vooolt, hogy kimostam, nem is akárhogy, mert teljes egésszében végig a programot, de az még mindig semmi, mert hatvan fokon. 60!
...és mert mára (ma hajnalra) már kellett és már amúgy is későn került a mosógépbe, meg is kellett száradni annak a munkásnadrágnak, hát jól meg is szárítottam a szárítóban, igaz azt már nem kellett végig kibírnia, a program lejárta előtt 10 perccel kérdezte D., kivettem-é a pénzt a térdzsebből?

Mondták ugyan, hogy az euró bírja a mosást, de azt már én (hülye) mondom, hogy 60 fokon is bírja. Szerencsére, mert nem volt kevés (zöld is volt közte), fájdalmas lett volna, ha nem.

Gyerekként

legborzalmasabbnak a fogfájást képzeltem, ami emberrel történhet. Azt nem tudom mennyi idősen hittem, de ha kiskamaszként is, nem gondolom, hogy naív lettem volna, épp csak szerencsés hiszen erről meséltek, riogatva, védve engem, más nem nagyon volt amitől a közvetlen környezetem szenvedett volna. A szív dolgairól nem beszéltek, talán ezzel is óvni akartak, ki tudja.
Azóta persze láttam, hallottam, pláne éreztem is mi fájhat, a fiúknak mesélek is, de felmenőimmel ellentétben én inkább a szívügyekről mesélek -talán lesznek olyan szerencsések, hogy a testi bajok elkerülik őket...

Prózaibb oka nem is lehett volna a hallgatásomnak, minthogy féltem, féltettem magunkat, magamat. Nem nagyon. Nem vizualizáltam (túl gyakran), hogy a fiúk félárván maradhatnak utánam, de egy álmatlan éjszakán azért felmerült bennem ez is. Brrr.
Hiszek a megelőzésben, talán írtam itt is már, hogy járok szűrővizsgálatokra, ill. igyekszem megtenni itthon is mindent, hogy időben nyakoncsíphessem, ha -
Találtam egy csomót. Egy szokatlant, eddig nem tapasztaltat.
Közel három hetet kellett várni a kapott vizsgálat időpontjáig, ami nagyon sok, ha bizonyosságot akar az ember.

Nem húzom: nincs semmi bajom, ciszta volt. Az álmatlan éjszakákat már sajnálom, meg a feszültséget, meg hogy azonnal ugrottam amire egyébként nem, meg a várakozási idő elején, hogy kiabáltam.





(((Az ember melle a kulcscsontig tart. Ezt fontosnak tartottam megemlíteni. Szintén fontos, hogy kérhettek ultrahangos vizsgálatot, ha bizonytalanok vagytok.)))

A rosszindulatú elváltosások többnyire nem bírnak éles határral, általában nem okoznak fájdalmat, gyökérszerűen elágaznak és az ultrahangos képen látszódnak a plussz vérszükséglethez szükséges extra véredények.
A ciszta fájhat, mert feszít a benne felgyülemlett nedvesség, szintén jellemzője, hogy a ciklus végéig felszívódik. Ha nem, érdemes visszamenni megnézetni. Ha növekedik, pláne. Ha két centi felettinek saccoljátok, akkor is.
Az orvosom ajánlott egy házipraktikát hasonló esetekre: meleg túróborogatást. Nem nevet, olvasson utána a fellelhető szakirodalmoban!

DE minden elváltozással tessék orvoshoz fordulni! Ugye ezt mondani sem kell.
...és tanuljatok a példámból, ahogy a felmenőm mondja: nem kell -mindjárt- besz.rni!


Beszélgessetek velem!

Bárki

bármit mond, a legszebb, legfinom módja a kapcsolattartásnak (persze a személyes találkozás után), mégiscsak a képeslap-küldés.
Javítsatok ki, ha tévednék!
Nem.

Nagyon kedves ismerősöm képeslapjait és horgolt munkáit szeretném Nektek ajánlani.
Valamennyi finom és nézzétek csak: tökéletes...

Ez a kép is Tőle van, ami közvetlen átjáró, Őhozzá. Klikk!

Az egyik -a folyós- varázslatos kép a fentiek közül itt van már velem.
Köszönet érte Kedvesmárta!

hello

Az élet szép

amikor a tenger partján állva nézed a nagy kékséget, miközben a hullámok tarajos habja nyaldossa a bokádat, először és valahányszor, mikor visszatérsz,
amikor már állnak a falak és a hálószoba ajtónyílásán át, először lépsz be a majdani otthonotok ölelő, fenyőillatú falai közé,
amikor először szippantod az édes illatú, meleg, kis szuszogó csomagot, majd a másodszülöttet ugyanígy,
amikor először szorította meg az a fiú a kezedet és tartotta órákig a markában, mint aki soha, de soha nem akarja többé elengedni,
amikor a mama zsebéből a kezedbe került a papírba csomagolt, mégis ragacsos, bordó cukorka az érzéssel, hogy téged szeret a legjobban ( mindannyian így éreztük, mind a hét unoka ), hogy szívből szeretnek itt,
vagy mikor még kislányként (és bizony még most is, csak már nem egyedül, hanem a két kis kóficcal együtt) feküdni órákig a már feldíszített, kivilágított karácsonyfa alatt...

Ezeket ismerem, ezért szeretem.
Ilyen, ha szép.

A fent említettekre nem emlékezhet senki más. Ha mégis, hát nem ugyanúgy és nem biztos, hogy ugyanarra a részletre. Ezeket csak mi mesélhetjük, csak mi könnyezhetjük meg. Velünk együtt, egyszer majd ezek is elvesznek.
Tegyünk róla, hogy minél később vesszenek a szépek!



Menj el a szűrésre Te is!

A videót nézzétek meg. De figyelmeztetlek: biztosan felzaklat.

( http://www.hir24.hu/elet-stilus/2014/10/01/nekem-ennyi-szenvedest-nem-er-meg-az-eletem/ )

A helyzet sz.r,

de nem reménytelen.

Egyelőre az úrfi jól bírja a kiképzést, amit leginkább annak köszönhet, hogy a folytonos nyavajgásom magvai szárbaszöktek - belátta, hogy ha tízig, urambocsá' tizenegyig olvas, másnap még a házmesterné felmósórongyának szerepét is gyatrtán játszaná, ha egyeltalán.
Nyolckor fekvés. Majd hatkor kel, bőségesen bereggelizik (tetemes a mennyiség, amit képes olyan nagyon hajnalban betemetni), majd 6:40-kor startolunk a tíz perccel későbbi találkára, ahonnan S.-apuka viszi a sulihoz. Ha S.-apuka dolgozik.
Ha nem, akkor egy bécsi járattal utaznak fel (S.-el), ezzel késnek 8-10percet, de engedéllyel és amiről addig lemaradtak, azt a pár sort valahányszor sikerült pótolniuk.
Ma reggel viszont a föci számonkérés miatt az eggyel korábbi busszal mentek. Erre, innen a háztól, 6:18-kor legkésőbb (biztonsági ráhagyással) el kellett menni.

Ma (mert először próbáltuk ezt a járatot, korábban ott voltunk és az előző este lenémított telefonom rezgése lepett meg, a motor leállításának pillanatában. Kilenc nem fogadott hívás, S. anyukájától.
A lényeg: a lányzót feltétlen szedjem le a buszról, mert nincs nála telefon, nem lehet elérni és mert ez a busz nem megy közvetlen ahova szeretnénk, át kell szállni, mert a strathelynél ezt mondta a sofőr és még azt is, hogy másik busz nem megy, majd csak a bécsi 40 perc múlva. Már láttam magamat telefonálni vezetés közben (amit még soha nem tettem), miközben M. iskolája felé hajtok a két megszeppent gyerekkel, ill. ahogy a picifiamat utasítom mikor kell elhagynia a házat, hogy legalább ő időben beérjen az iskolába...
A lányzót nem kellett levenni a buszról, lévén magától leszállt és a buszsofőr közlésével egy időben, miszerint mindjárt jön a keresett járat, megérkezett az, amire eredetileg akart volna felszállni.

Szóval a busz jár, épp csak nem a menetrendben megadott helyről startol. (???)


...és van még egy busz, ami a bécsivel egy időben indul, elvileg ugyanúgy minden nap, viszont nem a főúton, hanem a kertek alatt és ilyenformán pontosabban érkezne, no meg, kevés kivétellel csak gyerekek utaznak rajta, na az, az nem jár. Miért? Azt mi is szeretnénk tudni.
A kifüggesztett és az online menetrendben is szerepel, a telefonos érdeklődés és válaszok szerint is létezik, de ténylegesen nem.

Ma D. fut még egy telefonos kört.

Közben

nagy lett. Számmal is kifejezhető: 11.

Köszönöm Hölgyek a támogatást, tetszésnyilvánítás!

Nagyon köszönöm!