...és hogy mi a helyzet az átvirrasztott éjszakákkal?

Kimerítőek.

Tévedés

Kamaszodás okán, nem csak edzés után nem lehetett megközelíteni az M fedőjelűt. Vettem neki deót, aluminium, meg minden egyéb káros, vagy annak gondolt hatóanyag nélkülit, ilyen hülye kristályt, amit vizezni kell használat előtt.
De nem vált be, a probléma maradt. Vettem neki másikat, erősebbet, ugyanúgy méreg nélkülit, de méregdrágát - mindegy, ne ő legyen már a b. gyerek az osztályban....
Az sem vált be,- totál kétségbeesés, mi legyen?
Gondoltam megkérdem egy ismerősömet, akinek több mint két fia van, nagyobbak is, így jóval előttem jár, mit ajánl?...
...mielőtt kérdeztem volna, megláttam: csórikám ezt is, mielőtt használta volna, benyomta a vízsugár alá...

Csináld magad!

Idén elsőáldozó lesz a kissebb.
Ez nincs felkészítés, fekészülés és újbóli rácsodálkozás nélkül. ( M. két éve volt elsőáldozó. )

Otthon, amikor még kislány voltam és magam is készültem a napra, akkor az utunkat a papunk kísérte hittanórákon a suliban, ill. szombat délelőttönként a templomban. A téma hasonló volt mint itt és most, beszélgettünk barátságról, családról, szeretetről és mindarról, amit a rajongott és tisztelt lelki vezetőnk jónak tartott, mindezt tette irántunk érzett nagy szeretettel. Ezért is lehet, hogy míg élek nem felejtem el sem a gesztusait, sem a mosolyát, pláne a mondandójának lényegét.

Hogy ez mostanság otthon hogyan zajlik, nem tudhatom, de itt az ünnepi nap előtt 6 alkalommal (Erstkommunionstunde) összegyűlnek a gyerekek, 6-7 fős csoportokban egy-egy arra vállalkozó anyukánál (Tischmutter), akivel a fent említett témakörökben beszélgetnek. Beszélgetnek, ahogy ő emlékszik a saját gyermekkorából, vagy ahogy ő jónak tartja.
Ahogy elnéztem a megbeszéléseken, ill ahol időnként összeverődik a sok gyerek és a szüleik és még történetesen a plébános úr is, a mikorokról, mikéntekről, hogyanokról, az anyukák döntenek, szegény lekipásztorunk legfeljeb összekulcsolt kézzel a sarkáról a lábbujjaira, majd vissza  a sarkára helyezi a súlyát, hümmög egyet és sommásan bólint, esetleg felnéz, valahová fel.
Jómagam nézem az arcokat, és próbálom eldönteni nekik miért jó az, ha a jó öreg szerepeket ilyen határozottan és számukra magától érthetődően magukhoz ragadják.

Mindemellet meg kell jegyeznem, anno M. szerette ezeket az órákat és most A. is lelkesen megy.

Örömnapok

Pénteken kedvesekkel vacsoráztam. Ugyan nem voltunk sokan, de hosszú idő után együtt és végre megölelhettem, akit már tavaly nyáron is kellett volna és a többiek, istenem, ők mind, de nagyon hiányoztak már!


Szombat estére pedig színházjegyünk van.
Nem akármilyen: északon egy kisváros, magyar nyelvű társulata játszik. Minden évben új darabot adnak elő, magyarul, nagy kedvvel. A barátnőm idén a súgó, míg a kislánya játszik, ahogy a férje is.
Nem tudom ki izgatottabb a fiúk, vagy én, pedig az úrfiak még magyar darabot nem is láttak, nem is tudják milyen nagy élmény lesz.

Ezt nevezem tiszta lapnak!

Az előzményeket lezártam ezt pedig olvashatja bárki, akinek jólesik, nem is magyarázom miért, nem fontos.
Kedvelem az összegyűlt társaságot, eszem ágában nincs feladni és ezt az új lap nyitásával tudom megoldani.



Csak arra tudnék végre rájönni, hogy lesz a szürkéből fehér.
Nomajd.

március 6. h . a . v . a . z . i . k!

A jókedvem morzsái is elvesztek.

Suli

A héten sítáborban vannak a másodikasok és a harmadikasok ( 6., 7. évfolyam ), emiatt burult az egész heti órarend. ( Mellékvágány, de szeptember óta 3x változott a fix órarend, tehát a 4x variáció van érvényben - az e hetit leszámolva. )
A mai ilyettén-formán alakult:

angol
magyar
angol
magyar
biosz
angol

Reggel M.: hű, de könnyű a táskám!

Szolgálati

Már annak, aki még visszatalál.
Bezártam. Észrevetted, tudom. Nem jó azt hallani, ha valaki azt mondja a telefonba, mintegy érvként, hogy "olvastuk a blogodban".

Hinnye, ez, de nagyon nem hiányzott!

A. benézett M. szobájába

Benézett, mert bemenni nem lehetett. A reakciója mindarra amit látott:
Krisztusom!

Egyetértünk.

Az emlegetett, magról kelt grapefruit