Ott, itt

Durván hamar értek ide a rózsák, ahhoz képest pláne, hogy mióta vágytam rájuk.
Londontól északnyugatra fekszik a kertészet, ami egyébként édesmindegy, csak a gondolat szép, hogy olyan távolról jöttek hajóval és autóval onnan, ahol egy távoli rokon épp most vett házat.
Azt írta kicsi a világ és milyen hajmeresztő véletlenek vannak. És tényleg.

A legkevésbé

sem éreztem már otthonosnak a korábbi blogot. Azokon a napokon amikor írtam, 160-220 laplehíváshoz jött egy-egy hozzászólás, ami furán kevés. Az utóbbi hetekben többször nyitottam meg a statisztikát ( ki, honnan? ), mint ahányszor eszembe jutott hogy írhatnék és ez a paranoiás vállfelett hátratekintgetés piszok egészségtelen.
Véget kellett vetnem.

Ezt nevezem tiszta lapnak!

Az előzményeket lezártam ezt pedig olvashatja bárki, akinek jólesik, nem is magyarázom miért, nem fontos.
Kedvelem az összegyűlt társaságot, eszem ágában nincs feladni és ezt az új lap nyitásával tudom megoldani.



Csak arra tudnék végre rájönni, hogy lesz a szürkéből fehér.
Nomajd.