Mert

neki vannak ilyen ötletei: D. kifundálta, milyen jó lenne egy bográcspörköltet összehozni. P.-ékkel és mindjárt P.-éknél. Igen. Mert nálunk, nem lehetne kivitelezni.

(((Mert itt, még háborús övezet van nem volt tereprendezés, a majdani udvar és azon belül a tűzrakóhely helyén, földhalmok tornyosulnak. A leendő udvar, leginkább egy tyúkudvarra hajaz, merthogy még nem nő fű, bizony, a kereső szemek egy fia fűszálat sem találnának.
Ezért, meghívatta magát úgy, hogy mi viszünk minden ételt, nekik "csak" a helyet kellene biztosítaniuk...    Jó nem?)))

Ráadásul, mindent lefixált már csütörtökön, nekem szombaton reggel, mondhatni, mellékesen említette és kérdezte, hogy akkormost, milyen húst vegyen, mert fél egyre szeretettel várnak bennünket P.-ék és én ne foglalkozzak semmivel, csak süssek kenyeret, meg valami péksütit.
Príma.
A beszerzőkörútról, valamikor 9:20 körül ért haza.
Aztán sütöttem egy kenyeret, 24db kiflit, ami ugye két menetben fért csak be a sütőbe, előkészítettem a húst, lesütöttem a hagymát (tekintettel a szélre- azt gondoltam senki nem vállalná a hosszú tűz mellett-állós-kevergetést, de mint kiderült, az egyik kis copfost fosztottam meg ezzel a naaagy szenvedélyétől) és vittünk még egy, még kelő kenyeret, mert itthon megsütni már nem volt idő.

Életemben először vezényeltem le hasonlót.
Minden simán ment és jól: a pörkölt isteni lett, igaz, mire elkészült, már valahányan kóvályogtunk az éhségtől. Persze a siserehad nem. Ők teleették magukat sajtos-tejfölös (Vaskalap*-)kiflivel, minek következtében, M. kivételével, egyikük sem evett pörköltet...

...hát így...

A vendéglátó-vendégeinknél nagy sikert arattunk, bár azt nehezményezem kicsit, hogy az est végeztével is, gulásnak hívták a pörköltet (az itt ismert, agyonpaprikázott, agyonsózott förmedvényétel után -szabadon).

Íme a kiflipusztító had -a teljesség igénye nélkül...

*A kifli receptjét hamarosan megosztom a közzel. Egyrészt, mert isteni, meg másrészt is.