Ma délután lesz az akkor

Reggel M. még visszaszólt az ajtóból: most jutott eszébe, kölcsönadnám-e délután az egyik fekete harisnyanadrágomat.
Kinevettem, majd közölte, nem viccelt.
Biztosítottam róla, hogy én sem és beraktam az ajtót.

Egészen aprócska lendülettel.

...hát ez olyan szép!

Az iskolai évzáró ünnepség két héttel a valós évzáró/bizonyítványosztó előtt kerül megrendezésre. Mert azon a napon lesz a felső tagozatosok évzárója, előtte egy héttel meg egy mindenki számára érdekfeszítő másik rendezvény. Nem itt, a városban.
Amelyre optikai tök-fehér pólót kértek (valamit festettek rá, de titok mit). A.-nak szinte azonnal kaptam, M.-nek három város/három hét átfésülése/eltelte után. Mire elöntött a beszerzés sikerének mámora kiderült, az annyi nem annyi, több : kell A.-nak még ostor, újság, fekete kalap -miután ezeket is letudtam, konyharuha, műanyag evőeszköz és tányér, M.-nek hosszú paróka, pörgős-szoknya...
Mert ugye minden fiús házban akad paróka is, meg tütü, vagy mifene. Meg egyébként is tök normális, hogy egy iskolai záróünnepségen kánkánt ropnak a harmadikas fiúk. ( Nagyon nevetek! )

Tovább is van.
A mi kis falunkban, ahol hosszú, hosszú évekig még csak nem is fogadták a köszönésünket, a mi fiaink verset fognak szavalni. Ketten, kéz a kézben.
Hogy ezen miért akadok fel, hiszen láttunk már ilyet...?

Magyarul szavalnak, magyar verset.
Szóval nem, ilyet még nem láttunk.

De azt nagyon remélem, hogy az általunk barkácsolt (bot-szalag) ostor lesz a legveszélyesebb fellelhető tárgy a rendezvényen.

A két edzésre két edző dukál*

A csütörtökiről már meséltem, ő a nagy fekete bácsi.
A hétfői se semmi: első alkalommal a gyerekeimmel egyetemben magam is meglepődtem a hangerőtől, a gesztusoktól, aztán a felismeréstől -az edzőbá nem csak az eddig említettekkel idéz múltat, a nevével is.
Laci.

*itt így van, no.

A

Nem szeret kosárlabdázni.
Egy ideje húzza a száját, mikor úton vagyunk az edzésre, de nem mert a többiek sokkal, sokkal nagyobbak mint ő és még csak nem is azért, mert olykor orbitális erővel találja el a labda, nem. Hanem, mint tegnap azt megtudtam azért, mert utána fürödni kell.
Először azt gondoltam ugrat. De nem.

Pechére pár hete kétszer megyünk egy héten, így kétszer kell emiatt fürödni menni. (Eddig is hétszer zuhanyoztak egy héten, szóval a problémát, ahogy van, nem értem.)

Mert

míg a vízzel felengedett reggeli kávé fogyasztható, a tejjel higított málnaszirup aligha.

Mindennek a kakas az oka.

Újabban

fácánkakas jár kapirgálni az autónkra.

...és bár A. vakmerő bátorsága nem újkeletű, el kell mesélnem, hogy az előző hírhez hasonlóan éppoly szívbemarkoló élmény, mikor lepottyan a cseresznyefáról.
Talpra, onnan fenékre esett, így majdhogynem karcolás nélkül megúszta, de míg odaértem, felnyakáboltam és átmozgattam, szóval az a pár mozdulat felért egy évszázaddal.

sok kis semmiségről, röviden (?)

Szombaton, kerítésépítés közben kegyetlenül leégtem. A gyerekek nem, mert annyi eszem azért volt, hogy délidőre őket beküldjem -bár az itt leírtak olvastával biztos van, aki a kapcsolatomat az ész nevű fenoménnel erősen cáfolná.

Kedden itthon voltak még a srácok, így el tudtam velük menni haza, különböző, behajtással fenyegetőző szervekhez vitatkozni, bizonyítani. A bizonyítás vita nélkül, gyorsan zajlott. Nyáron meg megejtem a kijelentkezést -országelhagyás. (Már kellett volna, rég, de mésem, mert ... persze a történet hosszú és már sajnálom,hogy eddg nem. De majd most!) Szóval a meg nem nevezett hivatalok előtt emelem a kalapom: rövid várakozás, gyors ügyintézés -némi puffogás, meg pofavágás belefért, rosszabbal számoltam.

De ha már a feltételezett viselkedésnél tartunk: május elsején ellenállhatatlan vágyat éreztem Keszthely után, hát leutaztunk. Dél elszálltával és a kórus rákezdtével betértünk egy étterembe. Rögtön a móló felől érkezve, az elsőről beszélek. A főpincér (szemüveges, kopaszodó, erősen pocakos, fekete öltözetű) izgágáskodott körülöttünk és noha az étterem neve alapján joggal kívánhattunk/rendelhettünk volna gyrost, gyorsan le is beszélt minket róla: leglább másfél órát kelene rá várnunk... rendeltünk hát mást és vártunk.
...és vártunk.
Közben A. elveszítette a türelmét, D. többször rákérdezett az ételre, a harmadik kérdés után (másfél órája ültünk akkor már ott), az italokról kérte a számlát (szinte azonnal meg is bánta), mire bunkókám azt a választ adta: már épp javasolni akartam.
A. ekkor már végképp türelmét vesztve sírt. Fizettünk (hiba volt) és távoztunk.
...később, ettünk egy igazán jó fagyit Hévízen. (A Balaton felől érkezve, az első utca balra, ott rögtön jobb kéz felől az első fagyizó.
A Velencei Álom, egy álom! Bár még azt soha nem kértem, a joghurtos-gyümölcsösöket annál inkább., de kóstoltam.)

A héten elkezdtek virágozni a rózsáim. Mámor!

Két reggel is,

gyors egymásutánban tej helyett vízzel felönteni a kávét -megvan?

Az idő elteltével az embereknek jönni szokott, nekem megy.

M. utolsó egy heti agymenéseiből pár gyöngyszem

...hajlított kenyér, sajttal a tetején... *        
...ezek a kicsi fák, a hús között...**              

Ha pedig épp nem beszél félre, elindul biciklizni, lefelé a dombról, persze teljes menetfelszerelésben a kétkerekű nélkül, majd a hiányt félúton észre is veszi.







Valaki mondja, hogy ezt ki fogja nőni!




*kifli
**brokkoli

Vigyázz mit kívánsz... meg... Minden rosszban...

Már rég vágytam ilyen félbehajtható, hordozható PC-re, ami miénk is lett a villám hathatós segítségére, majd a biztossító bosszantó tétovázásának köszönhetően*.
Mondjuk tartottam a német billentyűzet kezelésének elsajátításában, de olybá tűnik, az ujjaim már tudják hol, melyik karaktert kell keresni, megtalálják. (Bár igen nehezen látom be, miért cserélt helyet a nagyra becsült "z" és "y" karakter...)
A nézegetés korábbi szakaszában már felmerült, ha mobil a gép, legyen igazán az, kellene egy wlan-os modem, mert az élvezetek halmozva jók. A szolgáltatónak jeleztük a hétvégén, hogy a doboz is odalett, küldtek hát másikat, ami, a kívánt jót teszi lehetővé: az ágyban ülve, net-kábel nélkül küldök üzenetet mindazoknak, akik idelátogatnak. Mondjuk összehangolni a géppel nem volt piskóta, elírtam a kért kódot és csak sokadjára jöttem rá, mi a baja velem.




*az említett (biztosító) csoda pofa! Muszájból és nagy naívitásunkból fakadóan vettük eme ketyerét, gondolván: még majd örülni is fognak a költségkímélő megoldásnak, amit választottunk, remek! Dehogy, makacsul, de előíráshűen ragaszkodnak azon álláspontjukhoz, miszerint a javítást fizetik, az olcsóbb (300petákkal) vásárlásos verziót nem..