Aszongya: "ELKAPLAK TE ÁLLAT"

Neves nap, vagy sem, ő dolgozott és nem mellesleg este beszerzett egy életmentő alkatrészt a szűrke villámhaver számára, míg mi itthon a délutánt, az előző posztban említett torta elkészítésével töltöttük. (Számomra érthetetlen, hogy az eddig nyilatkozott olvasók száz százaléka nem ismeri - hogy lehet nem ismerni a Zalakockát? Gyerekkorom egyik meghatározó édessége - csak mesélem.)
Persze ez így olyan laza, leírva, miközben agyonizgultam magam, még egy pofakönyves csoportból is verbúváltam magam köré szurkolókat, akik nélkül el sem készült volna...

Este megérkezett, kicsit korábban mint ígérte, de később, mint gondoltam. Fújt, gratuláltunk, én meg beleindultam az éjszakába a beszerzett alkatrésszel a hónom alatt* (az ülés előtt egy festékes vödörben) és ledöngettem az autószerelőhöz, hogy ott átemeljem a már békésen hortyogó házigazda kerítésén a dög nehéz, ejteni nem tanácsos és ha lehet állva maradjon alkatrészt.

Ma reggel olyan infó jött, hogy a cikkszám nem stimmel, így emberünk beszerelni nem mer...

Az út egyébiránt nem volt haszontalan, ha figyelembe veszem a sok vad csodálásának lehetőségét (számtalan brekusz és macs, hét róka, nyolc és többségében az árokparton békésen legelésző őz és egy gigantikus szarvashátsó a mérleg -és csak ez utóbbi okozott riadalmat), ill az egyik magánház kerítésének sarkára kifüggesztett, fehér festékkel mázolt tábla szövege, aminek teljes egésze a címben olvasható. Ennek a hátterére kíváncsi lennék.




* Ma hajnalban kellett kelnie, a szokásosnál is korábban, ezért volt az enyém a feladat: éjszaka levinni amit kell az autószerelőhöz, hogy jövő hétfőig meglegyen annak a lehetősége, hogy két autóval két felé menjünk - míly naív az ember! Ah!

Vállalhatatlan

Tulajdonképpen nem egy rossz ajánlat a mappa, ami magába foglal csoportképet, valagnyi levonóst és kissebb-nagyobb méretű profilképet, 14petákért. ( Ugyanaz a kép valamennyi. )
De ha nem csak a csoportkép, de még az arckép is sz.r!

A gyerekek már a tavalyin is, mint akit hátbavágtak péklapáttal: kócos, púpos, kényszeredetten vigyorog, a szeméből csak résnyi látszik, vagy a másik, aki ugyanúgy púpos és csak azért nem kócos, mert alig centis a haja, de azért frankón belepislant.
Akkor is pénteken kaptam kézhez, hisztiztem rajta két napot, majd az apjuk odaadta a képek árát a gyerekenek, fizessék ki, én meg eldugtam a mappákat az ágyneműhuzatok alá - ne is lássam és anyu is hiába könyörgött a képekért, nem adtam...

...ezek után ma is a hidegzuhany: péklapát-effektus, épp, hogy nem bőgtem, de az úrfi látván a rosszul álcázott keserűséget, könnyben úszó szemekkel kérdezte, hogy de ugye anya, azért tetszik?

Elküldtem őket mosakodni, inget húzni. Majd autóba és azzal a városba be.


Megvártam, míg kiürült a fotószalon (merilyenrendesvagyok) most mi legyen kérdésre persze kicsit bevágta a durcit emberem (szomszéd egyébként, de a telsz. és cím elkéréséig nem tudta), felajánlotta, hogy nem kell kifizetnem, ha nem akarom (nem akartam), én meg, hogy: nem szeretnék neki kárt okozni, eleve megsérteni sem szerettem volna, de ezeket a képeket nem kérem, készítene-e másikat?

Lőtt vagy tucatnyit kicsiről, nagyról, választhattam, ki is fizettem (már az eredeti összeget, amit amúgy is fizettem volna), kezet nyújtottam és ő megköszönte.



A nagyfiam cserélt levonós kisképet az osztálytársakkal, emlékbe.
Vajon a többi szülő hova dugja őket?



Mérges vagyok, mert egyébként remek képeket készít, tényleg, az igazolványképeink is, eddig akármelyikünkről kellet, valamennyi kiváló, öröm ránézni, tényleg-tényleg, de a csoportképet miért kell odakint, vakító napsütésben, hófehér iskolafal mellett készíteni úgy, hogy a fotós háta mögött a nap -az összes gyerek, tanár hunyorog, mintha nem is európai, de keleti gyerekek vigyorognának a képen, felhúzott orral, vicsorogva -szegények.
Ufff

2 hete

élünk működő sütő nélkül. Úgy, hogy az eddigi heti egy bevásárlás helyett, majd minden másnap mehetek kenyérért éspervagy péksüteményért. Mert ha ennénk, akkor frisset. Nem emlékszem, hogy a dagasztógép előtti időkben hogy rendeztem ezt, de így nem jó. Fárasztó, bosszantó és költséges.
Persze a számla -az asztalostól, lévén ő vette Budaőrsön, majd hozta a konyhával együtt- (meg a kerámiafőzőlapot, ill. a mosogatótálcát) nincs meg. Valamilyen érthetetlen okból nem tette be a könyvelésébe (ő baja, mert így nem kapta vissza az áfát, ill. a mi bajunk, mert nem tudjuk érvényesíttetni a nyüves garanciát, ami még másfél évig élne), így nincs honnan elővenni.
De esetünkben ugye minden fokozható: a budaőrsi kéksárga nem hajlandó kiadni a számlát. Hogy miért? A könyvelésükre hivatkoznak. (Nem kértünk új számlát, csak az akkor kiállított másolatát a garancialevélhez, hogy itt labancföldön érvényesíthessük. Itt ugyanis, készséggel segítenének, csak ugye számla nincs...        -bizonyítandó, hogy még garanciaidőn belül vagyunk...   ehh)

A léc magasan, vajon megugorja-e, akinek meg kell?

Három éve lakunk itt.
Kívülről nem látszik. Onnan földhalmokat látsz, porzó földet és füvet. Nem pázsitot, füvet. -Tisztára, mint egy zajló építkezésen.
Jah, az idő hiánya, meg még ami szokott. Mert az ember nem szánja rá, ha az embernek adósa van. Olyan, aki a melléképület és a terasz megépítésével törleszthetne (munka és anyag). -Lévén profiljába vág.

Ez az alaphelyzet, meg a türelem, ami időközben elfogyott.
Nyaralás előtt a sarkamra álltam (én is nevetek) és sarokba szorítottam emberemet: lépjen adós-pajtás nyakára és augusztus közepére legyen kész aminek kell, mert szeretném összetrombitálni azokat, akiket szeretek egy grillezéssel egybekötött gyertyafújásra -ha már idén olyan kerek lesz.

Nyilván nagyon komoly és határozott fellépéssel sikerült megosztanom a mondanivalómat.
A munkálatok, mint eddig, továbbra is csak tervben.
De szombaton jön az ember. Megbeszélni.

...figura...

Egy éve már, hogy megrendeltük az ablakokra a rolókat, velük együtt a szúnyoghálót.
A szakember hazaért, addig végiggondolta (?) és akadt egy kérdése.  
Mivel nem mondtuk, kérdezné, hogy a fix ablakokra (egyik sem nyílik, nem is bukik, csak nézik az erdőt, meg a nappalit), kérünk-e szúnyoghálót?