Donnerstag

A léc magasan, vajon megugorja-e, akinek meg kell?

Három éve lakunk itt.
Kívülről nem látszik. Onnan földhalmokat látsz, porzó földet és füvet. Nem pázsitot, füvet. -Tisztára, mint egy zajló építkezésen.
Jah, az idő hiánya, meg még ami szokott. Mert az ember nem szánja rá, ha az embernek adósa van. Olyan, aki a melléképület és a terasz megépítésével törleszthetne (munka és anyag). -Lévén profiljába vág.

Ez az alaphelyzet, meg a türelem, ami időközben elfogyott.
Nyaralás előtt a sarkamra álltam (én is nevetek) és sarokba szorítottam emberemet: lépjen adós-pajtás nyakára és augusztus közepére legyen kész aminek kell, mert szeretném összetrombitálni azokat, akiket szeretek egy grillezéssel egybekötött gyertyafújásra -ha már idén olyan kerek lesz.

Nyilván nagyon komoly és határozott fellépéssel sikerült megosztanom a mondanivalómat.
A munkálatok, mint eddig, továbbra is csak tervben.
De szombaton jön az ember. Megbeszélni.

Keine Kommentare:

Kommentar veröffentlichen

Szabad a véleményezés, de kérlek légy kedves! Itt nem bántott senki.

A régebbi bejegyzésekhez írt hozzászólásod, csak engedélyezés után jelenik meg.