Mer olyan czuki, igaz tegnapi, de emígyen megtarthatom

- 1044 -

A tavalyi lábatlanság* szülte bezártságunkban nem mentünk sehova, csak hétvégeken, akkor is csak ha D. nem futott másfelé, így alig párszor. Akkor megígértem az úrfiaknak ha kitartanak, idén viszem őket mindenfelé. Hősök voltak.
A héten csak edzéseken voltunk, kifáradtak, kitikkadtak, nem is vágytak semerre, ahogy jómagam sem.
Ma délutánra nem fáradtak el semmiben, megyünk strandolni.
Hurrá.




*A járgányügy megoldódott, szó sincs már rá mennyire. Van a kiindulási szűrke, 14 éves öreghaver, ami a tavalyi lábatlanságunk oka, a hosszú nyár után októberben éledt újjá ( talált emberem adagolót ), hogy kora tavasszal egy semmiből jött hattyú halálával újabb kihívások elé állítson ( motorkár ), mire eladtuk volna, lett másik motor, ahogy ezzel egyidőben újabb ( 12 éves ) járgány is, egy transit. A kettő egy rendszámot kapott, amit csvarhúzóval váltogatunk meg szédült fejjel. Sokszor azt sem tudom melyik autóval vagyok úton, melyikbe kellene tankolni, melyikben ellenőriztem a vizet, melyikben az olajat, vagy épp a guminyomást...
A zavarhoz körforgáshoz hozzájárul még a kék villámhaver, ami már majdnem nyolc. A gépparkunk meglehetősen öreg, de ennek ellenére akár nyugodt is lehetnék és hátradőlve várhatnám a telet, de D. a szabadidejében megint autókat hasonlítgat össze - ennek soha nem lesz vége.

Helyesírás

Merthogy olyan fura.

A halványlila, az biztos jó.
A halvány levendula lila, rosszabbnak tűnik mint az előző bejegyzés címében egybe ( halvány levendulalila ) írva.

Talán kötőjellel? ( halvány - levendulalila )

Jelentkezzen, aki tudja.

Halvány levendulalila talicska

az van a szomszéd birtokában, nem viccelek.
Halvány levendulalila.

-

...és, az asztalnál ülve megbillented a bögrét, mert úgy rémlik, hogy már üres és kiderül, hogy még nem.
De ezek után persze már igen.

Mélypontok

A nyaralás előtt két héttel és gyors egymásutánban tönkrement a főzőlap leghasználtabb "lángja", majd a mosogatógép és hogy szép legyen, a mosogatóm csepegtető oldali lefolyója is eldugult ( szokott ilyet, a hülye mosogatóg. valahogy visszanyomja a szennyes vizet a szifonig ).
Majd elindult a közel 700km-es menet le, Horvátországba, amit a határ utáni horvát rádió hírei menten be is aranyoztak: tűz van, miért is ne a mi célállomásunkon.
Megérkezvén füst fogadott, erőltett mosolyú házigazda és a látvány: alig 150m-re a kiégett erdő és a még füstölő, időnként lángoló maradványokat oltó hidroplánok és azok kellemetlen zaja.
Aztán a tüzet eloltották, másnapra már csak a füst maradt, még oltogattak és harmadnapra el is felejtettük volna, ha az éjszakára tenger felé fújó szél a füstszagot le nem hozta volna, de negyednapra ez is elviselhetővé vált. Mondjuk. Kínunkban a hetedik nap estéjén bekapcsoltuk a légkondit. Valamikor aludni is kell - felkiáltással.
A mélységeket elhagytuk, a fennmaradó időt élveztük, de haza kellett jönni, bezsebelni a következő orbitális pofont: a halak jelentős része és az akvárium összes, eddig nagy gonddal, sok szabadidőben nevelt növényei mind elpusztultak. D. másnap szó nélkül hordta vödörszám a koszos vizet, a hal-, meg növénytettemeket, hogy ne omoljak össze. Törni, meg zúzni támadt kedvem, de nem, ehelyett írtunk egy levélkét a biztosnak hitt halkaja gyártójának irgumburgummal, fotókkal, megemlített zokogó gyerekkel. Három levélváltás után termékkosarat kapunk, noha a hibát nem ismerték el és ha a fájdalmat, veszteséget nem is kárpótolták, a mérgetmet valamelyest csillapították. De a kedvem oda, nekem nem kell akvárium, púpot önként dehogy cipelek...
...és a felgazosodott kertről még nem is szóltam, hát még, az erre a hétre megnyert tehereutóról, amivel most mászkálhatok, lévén centíroztatni kellett a járgányt annyira rázott, így nem mehetett vele D.. Lehet ez mégis a D. mélypontja lesz, megszerettük a járgányt ugyanis.

.

Ma még a fb is fasírtban van velem.

Ma ( szabad ) delfineket láttunk, bibi!

Épségben

megérkeztünk és talán számotokra is örvendetes hír lehet, a várható ittartózkodásunk puszta pihenésnél jóval több lesz, tartósítva leszünk, ugyanis.
A só áldás, a füstölés pláne, ha sonkáról van szó és bár mi elevenebbek vagyunk, tán élelemként sem végezzük soha, de e kettő áldásos, utóbbi esetében áldatlan hatásait élvezzük.

Basszus, hát nem épp itt ég a hegyoldal?

Bírom a srácokat

Következetesek.
Amit, ahol hagynak, az -részükről- ott is rohadhatmarad.
Arra esetleg hajlandóak, hogy emlékezzenek melyik helyiségben.
Ha megszánnak. De addigra már megtalálom magam is.