Minden frankó

Jah, igen, kiderült, hogy fizet a biztosító, nem is keveset, mert közben az is kiderült, hogy nagyobb kárt okozott az öreg kalapos mint azt gondoltuk, aki, miután összetörte a parkoló autónkat, becsülettel elhajtott... (Az éppen az udvaron cigiző fia látta, ő rongyolt be a vendéglátómhoz feleségéhez, hogy a frászt hozza ránk, idegesen és remek burgenlandi tájszólással hebegett valamit, valamilyen autóról, majd a gesztusai nyilvánvalóvá tették, hogy a miénk a téma tárgya és hogy gáz van. Míg a kulcsot kerestem, a járgányt a felhajtójuk végén, az út túloldalán, a patak habos tarajai között véltem látni, de a lábaim végül nem hagytak cserben, valahogy csak kibotorkáltam, csak a térdem remegett meg majd bepisiltem, mire megláttam a helyén, de ugye törve a villámhavert... hát így)

M. is jobban lesz, minden bizonnyal, csak napok kérdése, mint máskor is -de nem arról volt szó, hogy a krupp kinőhető?
A matekdolgozata is egyes lett egyébként.

A. pedig tényleg nagyon ügyes -képes rendet tartani a szobájában. Tegnap is, már rendelkezésre állt egy keskeny csapás, amin baleset nélkül meg lehetett közelíteni az esti puszi színhelyét, öhm. annak környékét. De, hát rend van anya! vagy: M. nem pakolt el, neki mond, ő szórt szét mindent!
Olvas! Igazi könyveket és aztán be nem áll a szája és mesél és mesél...

Közben meg igazi csapattagok lettek a fiúk, fényképes regisztrációt követően szignózták a papírjaikat és hamarosan mezt is kapnak... Királyság.

D.-n látom, hogy fáradt, de az istenért nem ismerné be. Hallgat.
Szombaton megy fát vágni a nagymamájához... ehh.

A. rémséges álmáról

Hajnalban riadt fel. Szörnyen sírt, szinte hisztérikusan. Hiába feküdtem mellé és szorítottam egészen magamhoz, csak nehezen nyugodott meg.
Még a reggeli kakó után is hüpögött.

...és nem tudom mit álmodott.
Azt mondta, nem tudja emesélni, annyira szörnyű volt. ...és nem, nem fogja elfelejteni és nem is fog megnyugodni. Majd drámai hangon hozzátette, Ő soha nem felejti el az álmait.

Később, már távozóban közölt, de csak annyit, hogy egy nagyon, nagyon okos ember zuhant egy vulkán izzó, hömpölygő lávájába.

Itt az ideje megtörni a csendet

remek, (számunkra) remek hírrel.
M. megírta első, tétre menő német dolgozatát. Nem most, még múlt hét keddjén, és ma, dicsérettel hozta haza.
Bevallom féltem tőle, ez a drága Kisember mostanság olyan helyesírási hibákat vétett, hogy még nézni sem bírtam, szó szerint a hajamat téptem kínomban. A dupla betűket szimplán, a rövid "i"-t gyakran hosszúval (ie), ráadásul úgy, hogy először jól, aztán hibásra javítva és hiába minden gyakorlás, meg diktálás, bizonytalan maradt...
De most elégedett, olybá tűnik magabiztosabb is lett általa, hát így.

Holnap matematikából ugrik hasonló magasságot, attól valahogy nem tartok, ha csak valami katasztrófa be nem üt, meg lesz az is.



Itt a negyedik osztályban írnak először dolgozatot a gyerekek, szép sorjában hatot: hármat magyarból... hű basszus németből, hármat matematikából, ezekre, szintén először a pályafutásuk során jegyet is kapnak, amelyek meghatározzák majd az év végi értékelést.
Nagy a csinnadratta körülötte, alaptéma szülők, nem csak diákok között és egészen más a hangulat, mint anno otthon. Nem emlékszem, hogy valaha ekkora faksznit csaptak volna belőle a mi szüleink...



Szóval egyest hozott. (Höhöhö)

Ugye nem bennem van a hiba,

mikor úgy érzem, a hiányzolra nem épp helytálló válasz a jah! ?

Jah,

és ma három éve, hogy nyilvánosan írogálok.
Mik vannak!

Sajgó szív, súlyos szikla gyomortájékon, ill. a kétely, igen

Beszéltünk róla számtalanszor: a pár hónapja (örökkévalóság) fennálló rend, a maga hajnali indulásával és esti érkezésével, nem tartható fenn sokáig. Másfél, két óra oda, majd este vissza. Feleslegesen terhel testet és szellemet, feltétlen lelni kell szállást a Fővárosban...

Aztán az a sok rémséges hír, az ember csak aggódik, mintha nem lenne elég...

...aztán a szombati, kíváncsiskodó szemek elől eltakart, autópályán fekvő különös holttest is...
Különös, mert ép autó állt előtte, mögötte az útkarbantartók (ASFINAG) villogó autója és kicsit kijjebb, a szélsó sávban egy rendőrautó. Nem történt baleset, de akkor vajon mi? Rosszul lett, segítséget kért, vajon volt rá ideje, vagy csak valakinek feltűnt az aszfalton heverő test? ...


Késő délután beszéltünk, erről-arról, mert mikor máskor, ha nem telefonon?
Aztán a szokásos: gyerekekkel vacsora, esti tisztálkodás és a jó órás esti felolvasás (napközben magyarul beszélünk, este együtt, németül olvasunk...)
El is húzódott, nem lehetett a történetet csak úgy otthagyni, hát volt már fél kilenc -a szokásos nyolc -helyett, mire az úrfiak ágyba kerültek.

Ilyenkor már itthon van többnyire, hívtam hát, merre jár, mire várhatom. Ha elérem, bizonyosan kérdem is.
Üzenetrögzítő, még fél tizenegykor is, az ötödik csörgés után.
Kit hívjak hát?

Nem, biztosan elhagyta a telefont az építkezésen, vagy valaki autójában, míg megbeszéltek valamit a csöpögő eső elől elbújva -máskor is történt hasonló.
Tizenegykor már érkező, a ház előtt fékező autó hangját hallucináltam és könnyektől homályos szemekkel igyekeztem az út mentén fellelhető kórházak elérhetőségeit megtalálni. Akkor hívtam vagy 18-adjára.
Hidegvér, tiszta agy már sehol, de csak háromnegyed tizenkettőkor hívtam P.-t...
Bizonyosság kell tévedésről, vagy biztos rosszról, az ész érvek, a lehetséges lehetőségek ködbe vesztek, valamit tennem kellett.

Ha ő elérhető éjjel, annak oka van.

Nekem viszont tudnom kellett D. mikor hagyta el a várost.
SZóval ha úgy, hívtam volna mást is, akár vállava azt is, hogy betörik az orrom.

De felvette a telefont.

D. akkor még dolgozott és az a földhöz csapni való, átkozott szerkezet az autóban, a töltőn felejtődött, hogy a bánatos rosseb rogyasztaná rá az eget!





...és igen, szívem szerint bezárnám, többé ki nem nyitható lakatokkal és nem kellene várni soha, de tényleg osha: mikor jön, jön-e egyeltalán?
Pedig, akár már meg is szokhattam volna az ablakban állást, meg a fent említett sajgást, meg keménységet.

Szolgálati

Néhány kép felszívódott. Érthetetlen.
Vajon magam bénáztam el valamit?

Töröltem a g+ -ról ezt-azt, tán van összefügés. Ejnye!
De hogy állíthatók vissza?




Egy hét múlva. épp' 3 éves lesz a blog. Mik vannak!
Talán addig megérkezik a 30. olvasó is...



*Pótoltam a hiányzókat. Azokat, amiket észrevettem.
Bár nem biztos, hogy ugyanazok kerültek fel amiket korábban kiírtottam.

Mindenki

jó egészségnek örvend, tanul, kedden és csütörtökön kosarazik (persze mi D.-vel nem), ill. mindenki lúdbőrzik és vakarózik: kedden jött a hír -bogaras: tetűinvázió tombol az iskolában.
Kellemetlen, mi szerencsére csak megelőzünk, máshol a lyány derékig érő és csuklómnyi vastagságú varkocsát siratják...

Mondom, nekünk jól megy a sorunk.
Hátha valakit még érdekel.

"Das Leben ist total unfair"

mert míg tegnap "öt, nem is,... öhm..., igen: hat puszit" kapott A KISLÁNYTÓL, ma a szemébe kapta, hogy "utállak".

A szenvedő alany pedig nem a tíz, hanem a hét éves.

Jah, az élet bizony már csak ilyen igazságtalan.

A visszajárókról