Kertmesék 1

Jelenetem, a tarack leküzdhető. Nyilván nem végleges ez az állapot -nem merném még egy hétre sem magára hagyni a kertet, mert biztosan teljesen visszavenné az uralmat az a piszok gaz- de a tavaszi hangulathoz/állapotokhoz képest jól állok.
Bevetettem a feketefóliás-letakarásos módszert, majd jól le lett gyomírtózva újra. Ez a kettős, hatott. Aztán meg kapálás, állandó kapirgálással (ahogy felbukkan, szedek ki minden nemű gyökeret a földből...). Valahogy így.
Ja, még van némi bogáncs, meg békarokka, de félre ne értsen senki, nem nyavalygásból, csak mesélem! (Brühűűű!)

A lótetű, vagy bogár, kinek-hogy tetszik, gyakran hagy nyomot maga után.   ~@&*“@&*“!!!

Szép módszeresen rájárt a boglárkáimra, a húsz (20!!!) gumóból egyet sem hagyott. Ahogy kikeltek és szépen kezdtek levelesedni, minden reggelre eltűnt egy és maradt a helyén egy-egy tátongó lyuk. Végül két növénykét valahogy ott felejtett.
Volt ám öröm!
Bááár, nem sokáig.
Öt teljes napig bíztam a piszok dög biztos elhalálozásában végleges elköltözésében, majd kíméletlenül lerángatta és elfogyasztotta a két árván maradt virágomat. Pillanatnyilag a törpe kardvirágjaim tünedeznek...

Volt jégeső, meg ezzel együttjáró, kemény basszuskulcsozás, majd pótoltam amit kellett, most hajt minden és virul...
...kivéve, amit a szél tört le.

Nem gond, a paradicsom fityiszt mutatott a szélnek is: kihajtott kínjában újra.

A személyes kedvenceim, a Csigusz Módfelett-utálikuszok is jöttek csócsálni. De idén ugyan jöhettek, mert újdonsággal készültem...
Eleddig sót szórtam rájuk, meg a kertet körbehintettem hamuval, vagy a kis okos botommal, végén a felkötözött kiskéssel hadakoztam ellenük, de ha valami, ez szörnyű kínzás volt -nekik és nekem is.
Így tavasszal vettem ellenük mérget. Borsos áron bár, de itt a megoldás a kezemben, Csigusznak pedig épp' csak nyoma van.
Nyálkás. Rágás meg nincs.
A használati útmutató szerint, minden védendő növény köré kellene hinteni a kék bogyókból tucatnyit, de az mégiscsak méreg, így a kert köré szórtam. A siker így is átütő, így javaslom, ajánlom minden kedves csigusz tulajdonosnak.

Viszont a teljes képhez még hiányzik, hogy elmeséljem: a háziállatkáink sora még valamivel bővült: igen, ez is a kertben, ugyanis van már pockunk is.
Feldúlt már ezt-azt, de szerencsére még nem ízlett neki semmi annyira, hogy el is fogyassza... A zizgő, napelemes micsoda, frászkarikát sem ér (tavaly történt, mikor a kisvakond jött és elegánsan kilökte a földből -biztos az útjában volt...).
Bízom abban, hogy tán elpusztul, vagy máshol ízletesebb dolgokat ültettek/vetettek. De azt meg honnan a csudából tudja meg az a bitang állat?  
Tényleg! A föld alatt vajon milyen messzire terjednek a szagok/illatok?
-Ááá! Semmi, csak álmodik a nyomor!

Ilyenünk is van. Valakit? Csere érdekel?