mert a költözéssel, pontosabban az új ház adottságai révén megváltoztak az igények, néhány bútor feleslegessé vált, el szeretnénk adni. (Nem tudom, miért nem délelőtt került erre sor, a kapálás és a vasaslás helyett megtehettem volna. Késő bánat.)
Ahogy ott csettintgettem, A. bele-bele villant a képekbe, mígnem M. benyúlt érte a szobába, a következő hangos gondolattal: Gyere ki a képből! Nem téged akarunk eladni, hanem a szekrényt!
Ssssikerult kommentelni! Juheeee!
AntwortenLöschenSzerintem Nálad, csak én örülök jobban!
AntwortenLöschenÜdv újra itt, Muci! :-)
*
Susu!
Láttad volna az arcát, mikor azt feleltem: dehogy nem! A szekrénnyel megy A. is!
Én ostoba!
Legalább negyed órába tellett, míg végre elhitte, hogy csak ugrattam! -Abban a korban van, mikor mindent véresen komolyan vesz. Nagyon kell vigyáznom mikor, mit mondok...
:D :D :D
AntwortenLöschen