Eldobtam a kést is ijedtemben, ahogy a pattogást meghallottam. Baktattam felfelé a lépcsőn, miközben beugrott a kóficok nem tehetnek a zajról, nem ők tesznek kárt valamiben, csak a tüzet gyújtották meg odakint az apával.
Igen, más ez a ház, más az akusztikája, vannak zajok amiket még meg kell tanulni, ismerni ahhoz, hogy ne jelezzen az ember vészvillogója: valami rendellenes van kialakulóban...
Visszaballagtam hát: kortynyi víz a szájba, kés-hagyma a kézbe és könnyek gyűlnek a szembe...
Van valami előzménye az ijedelemnek?
AntwortenLöschenV.
Igen.
AntwortenLöschenKülönös pattogást hallottam első meglepetésemben, az emeletről. Azt gyanítottam, tán a kóficok rendetlenkednek, de nem. A kint meggyújtott, tűz emésztette fát hallottam "pattogni", az egyik emeleti ablakon keresztül, amit az akkor még szinte teljesen üres nappali felerősített. Visszhang, drága visszhang!