A hétvégéről

avagy, Farkasok és Bárányok

Múlt héten, kedden hazaérkezett D. Húga Germánföldről, azon belül is, a Nagykikötővárosból. Ilyenkor, ami bevett szokás, a szülőkre szánt egy hétben, röpke látogatásra át szoktak csorogni hozzánk is, egy korán sem zavartalan csevelyre.

Hogy értelme is legyen annak amit itt írogatok, el kell meséljem: pár hete, a nagymama ominózus levele után, D. levágtatott a felmenőihez, gondolta farkasszemet néz a vádakkal, sértésekkel, meg amit még kapni szokott, ehelyett, D. higgadtságának hála, lett Nagy Összeborulás, éljen! meg kijelentés, hogy soha többet ilyet,...    a lényeg, hogy most "tényleg és igazán..." éljen!.

Minden cinizmustól mentesen írom, legyen úgy!   Bár ez az ismeretségünk 14 éve alatt legalább 12X megígértetett, de mindegy.

Azóta, hogy kihátráltam a dologból és úgy intézem, minél kevesebbett kapjak az érzelmi hullámzásokból, már nem érdekel, hogy ki miért érzi sértve magát, ahogy azt sem igyekszem megfejteni, hogy mikor miért rúgnak épp az emberbe, az hogyan hozódik helyre és így tovább... így nem zaklat fel a tény, hogy esetleg jönnének, jönnek, vagy jönni fognak.

Szóval a Húg és a felmenők érkezését, szombatra ígérték.
De a báránykáktól való félelem miatt, meghiúsult a látogatás.

A hétvégénk mosolygósan, békében, nyugalomban telt.
No.