Mittwoch

Az úrfi

ismét beállt a csatasorba, persze csak módjával... pár nap erejéig.
Hétfőn elaludtunk, így nem ment sehova, még jó, hogy nem is mondtam előre, hogy mi a program.
Tegnap nagy elánnal vetette magát az ovizásba, alig bírta kivárni, hogy indulhasson és olyan gyorsan elkészült, hogy még egy gyenge negyedórás unatkozás is belefért...


Annyira belejött a sóhajtozásba, hogy már magam is alig vártam menjen már végre, mert ezt a látványos unatkozást alig bírtam elviselni!
Ma meg el sem akart menni, azt mondta, mint mindig: uncsi az ovi, ő nem megy, holott előző nap füligszájjal érkezett és teljesen elkenődött M. közlésére, hogy már csak pár napig mehet.

No, még ott a holnap, valahogy csak túléli, aztán vége ennek az évnek* is. Az elsőnek.



*Méghogy év! A mi esetünkben -ugye- pár hónap volt.

4 Kommentare:

  1. A fiacská(i)d unatkozva is gyönyörű(ek)!

    és persze nálunk is állati unalmas az élet :)))

    AntwortenLöschen
  2. Félelmetes színészi képességek!
    :DDD
    V.

    AntwortenLöschen
  3. Susu!
    Drámai érzék? Igen, van. :-)
    Megeszi a fél dinnyét együltő helyében, majd feltépi a hűtőajtót és kérdi (van képe megkérdezni, holott a másik felét is ő pusztította el), hogy ugyan, ki ette meg a dinnyét -és forgatja hozzá a szemeit. (Ugyanezt tessék elképzelni eperrel/uborkával/málnával, bármivel, ami csak növénytől származtatható!)

    Javulgat. Már tud éjszaka aludni... Köszönöm, a kérdést! :-)
    *

    Köszönöm Martine!
    Igen, rémségesen unalmas Nálatok!!! :-DDD
    *

    Bizony az Chipmunk!
    Meg életkori sajátosság. :-)
    *

    Vaskalap!
    Igen: félelmetes! :-DDD
    Most nem, de csak mert alszik!

    AntwortenLöschen

Szabad a véleményezés, de kérlek légy kedves! Itt nem bántott senki.

A régebbi bejegyzésekhez írt hozzászólásod, csak engedélyezés után jelenik meg.