Este megmostam a fogát, mert kellett. Jajgatott akkor is, mikor a hátsókat mostam.
Mire bepöccentem kicsit, mint mindig, mikor saját maga ellen vét.
-Nem veszi ki, mert fááááj!
Ökörség!
Vedd ki és nincs több lefegő fog -meg jajgatás.
Elszánt volt, de nem eléggé. A sokadikra sem sikerült kivennie, valahogy kifelé és nem felfelé húzta, már ömlött, ami ilyenkor szokott
Kinek lenne jó?
Azon járt az agyam, mivel lehetne motiválni kicsit, mire beugrott az isteni szikra: a szekrény mélyé lapuló
Csak felvetettem... Mire kiült az arcára, egy eddig még teljesen ismeretlen kifelyezés és elkezte tépni...
A második belekapaszkodásnál felsejlett, hogy hiba lehetett, az a fog, meglehet csak kívülről tűnt zavarónak (vízszintesig el tudta hajlítani, lefegtetni -bocs) és viszakozót fújtam. Későn, mert közölte: neki kell az az emberke!
Kivette. Legyek már pontos: kitépte!!!
...és igen, erős bűntudatom van.
Ez a fogváltás már csak ilyen. Gondoltam, leírom a mi szörnyűségeinket:
AntwortenLöschenVan egy vasárnapi gyerekünk, akinek a foga egy megütött, fekete tejfog mögött jött. A fogorvosnő szerint majd ő a fémkampóval kiveszi. Ha mögötte jön az új fog, akkor nem sorvad el a tejfog gyökere. Tanulság: vágd szájba mindjárt a fogorvost, ha piszkálja a gyereket, mert évekig bánni fogod, hogy nem tetted meg. Természetesen a szomszédból áthívott férfifogorvos bután nézett, magyarázott és kihúzta szabályosan... Az esés miatt megütött kis tejfog alatt ugyanis a maradó fog csírája is elfordult.
Van, amikor a tejfog alatt nincs maradandó fog. Így a lyukas tejfogat csak akkor hagyjuk betömés nélkül, ha készül róla röntgen és biztos, hogy idővel majd kiesik. Máskülönben marad egy nagyon lyukas tejfoga a gyereknek felnőtt korára - mint Fiam-13-nak.
És végül: jobb nem kitépni a tejfogat, mert az őrzi a maradandó fog helyét és ha hamar kiszedjük, összecsúszik a fogsor és csak ferdén fér el majd a végleges fog - mint nekem az egyik alsó metszőm. :o) Én ugyanis szatír voltam és ahogy megmozdult, mindjárt kiszedtem az összes tejfogamat. :o)
De azt mindenképpen megteheti a kis fogváltós, hogy a nyelvével tologatja ki-be, és sajnos muszáj óvatosan rágni is vele, mert az is segít. :o)
Igen, ez a foglöködős-dolog megvolt. Hajaj!
AntwortenLöschenIszonyúan klaffogott bent a szájában -ez volt az egyik ok, hogy sürgettük a kivételt.
A másik, hogy mögötte ott már az új és tartottam tőle, hogy bántja a régi, az újat, miközben mozgatja...
Úgy gondoltam, ha vízszintesig tudja billegtetni, akkor az a fog már kivehető...
Utólag bevallotta, hogy csak varázsolt -benne volt a félsz és nem húzta rendesen!
eM jeleneteket rendezett, Bé meg addig bütykölt velük, hogy egyszercsak kinn voltak.
AntwortenLöschenSokszor az önfeledt almába harapás jön be, de ugye egy hátsó fognál ez nem működik.
Néha keménynek, sőt, kegyetlennek kell lennünk.
V.
Igen, két fiú terelgetésénél, a határozottság nem árt. :-)
AntwortenLöschenSőt.
Pláne ötnél... igaz, Altair?
AntwortenLöschen