...ééés a papparammos csaj beszól

Ha megyünk, akkor nem egy hosszú tervezés után, hanem hirtelen felindultságból.
A zinterneten, már jó ideje kinézett asztalokat, székeket, meg tálalókat kívántuk megtekinteni, mert a tapasztalaink azt mutatják, a kép gyakran teljesen mást mutat, mint teljes valóságában, az adott tárgy. El kell menni, meg kell nézni, mielőtt az ember dönt, ami a mi esetünkben gyakran úgy néz ki, hogy elmegyünk megnézni, mit nem veszünk meg, vagy azt, hogy majdan mit veszünk meg. (Hogy hazaértünk, belépve az ajtón M. felsóhajtott, hogy: miért utazunk/kószálunk annyit, ha végül nem veszünk semmit?)

Kiderült, a székek közül egy sem kényelmes, ami igen, az randa, vagy pazarló, amit pedig a monitoron figyelemre sem méltattunk, nos az lesz a majdani befutó. Az asztalok tekintetében pedig kiderült az is, hogy abban is túlontúl válogatósak vagyunk. Stabilabbat szertenénk, a kínálatban pedig olyan, amilyet elképzeltünk nincs, vagy agyament összegért (1200€), amennyit mi, biztos nem tudunk nem akarunk adni egy, egyetlenegy bútordarabért.

Mondtam én, hogy hiba volt az ágyunk édestestvérét, AZ asztalunkat otthagyni a régi házban!
Mindegy, majd D. csinál egyet -most legalább már tudjuk, hogy pontosan milyet.

Igaza van M.-nek, tényleg nem vettünk semmit. Kivéve egy higrométert.
Csalni szeretnénk, hat hét betonszáradás kivárása helyett, korábban le szeretnénk rakni a padlót. Úgy okoskodtunk, hogy ha az ellenőrzésképp ráterített nejlonzsák nem párásodott be és a páratartalom is normális, minden további nélkül megtehetjük...



A körútat követően, már hazafelé, azt tervezgettük, mi legyen ma az ebéd és pótolandó a hiányosságokat, bementem M.-el, egy, még nyitva talált boltba. A. ekkor már mélyen szundizott, így D. megúszta a mókát..

Ott az úrfi szómenést kapott, ami a kenyerespultnál teljesedett ki csak ki igazán, minek folyományaként (nem azért, mert zokni voltam amúgy is, nem) elfelejtettem kenyeret venni estére...
Az urak éhesek voltak és a leggyorsabban elkészülő zsemlének is kell egy óra, míg ehető állapotba kerül, egy gyors jobbkanyarral leparkoltunk hát a címben is említett vendéglátóipari egység előtt, amit az urak csak úgy emelgetnek: Párá-pá-pá-pááááááááááá. (No? Meg van?)
D. leadta a rendelést, majd ahogy gyűltek a csomagok a tálcán, az egyik duplán szerepelt, pedig csak egyet rendeltünk. D. visszavétette, mire a csaj: Így már stimmel a rendelés? Biztooos?
Eddig is csak vészhelyzetben tértünk be, eztán pedig, garantáltan, akkor sem. A gyerekek úgyis csak csipegetik azt a kaját, max. a sültkrumplit, ha megeszik...