Figura

Kopogtatnak... nem jól mondom: dörömbölnek a bejárati ajtón.
Egy naaagy, melák fazon az, szemtelen vigyorral az arcán, az arca körül naaagy, göndör, sötét fürtökben a lobáncájahaja.
...és ordít velem:    Napot! Mi a címetek?
Én:             ???
Ő, ordít:      Mi a címetek?
Én:              ???
Ő, ordít:      Beszorult a kuka teteje, mi a címetek?
Bár nem világos, mi a bánat köze van a címünkhöz és a kukánkhoz, ill., hogy az, vajon hova az ördögbe szorult be, de megmondom a címet.
Fazon, továbbra is ordítva elismétli a címet -rosszul, kijavítom, mire újra elüvölti -de már távozóban-, ismét hibásan.
Felrángatva a cipőmet igyekszem utána, hogy megtudjam milyen nagyjelenetnek voltam ismét részese, mire előtűnt még egy melák, a kukások jól ismert munkaruhájában, aki már emberi nyelven magyarázta el a történteket, elnézést kért, hogy eltörték a kukát, letette a nagyesküt, hogy hamarosan küldeni fogják az újat és hogy ehhez kellene a cím és a vezetéknév. Elmondtam neki is, de ő már nem ismételt, csak távoztában ráüvöltött az első számú melákra: mehetnek, de vagy halkítsa le az mp3-asát, vagy kapcsolja ki, mert meg kell őrülni tőle, hogy nem reagál, mikor mond neki valamit...


Kiegészítés: ma megjött az új kuka, de az átvételt igazoló lapon más név és cím szerepelt, ezért csak telefonos egyeztetés után kaptuk meg...
Ja. Meg kell őrülni...