Ma

egy kicsit csevegtem, kicsit engedékenyebb voltam ( néztek filmet, x-boxoztak, kétszer ), kicsit porszívóztam; kicsit elestem a lépcsőn, kicsit sajnáltam magam - mert kicsit nagyon beütöttem a lábam; kicsit pakoltam, kicsit olvastam, kicsit sem főztem és nem is sütöttem; nagy bókot kaptam - igaz vissza, de no; sokat mostam és teregettem, ill. a figyelem központjában voltam, gyertyát nem fújtam, de kívánni fogok, majd éjjel odakint a hullóktól - mint régen.

Gyászos

Eszembe jutott már, ha hirtelen meghalnék, vajon a családom írna pár sort róla, vagy csak itthagynák a blogot, keringjen annak rendje - módja szerint mint addig kedvére, esetleg törölnék?



Szeretek blogot annak humoráért, csodás képeiért, a blogíró átélt kalandjaiért; a sorok közül kiabáló elme nagyságáért, a kikukucskáló én iránti kíváncsiság csillapításáért; mert az írója szimpatikus, mert hasonló, vagy teljesen más; mert olyan helyekről mesél, ahova -általa- már vágyom is... ugye.
Néhányat pedig azért, mert óriási lekesedéssel mesél eszméletlen érdekes, lebilincselő dolgokról.



És, hogy mi lesz egy bloggal, aminek az írója már nem mesélhet többet?
A család óhajára olvasható marad - ne merüljön feledésbe a kedves, lekes alkotó.

http://juharizsuzsanna.blog.hu/

Rámdurrant*:

az Zorba, nem Zorbász!



*a kedvenc antikváriumom tulajdonosa

- 1048 -

Leírhattalan mennyire nincs kedvem ma strandra menni. Nem mehetek a vízbe - bár ha mehetnék sem lenne vonzóbb a klórbűzös, zsúfolt medence.
De megígértem.
Tegnap este még olyan messzinek tűnt a ma délután. Nyau.

Hőségjárat

Ezen a nyáron még, ilyen nehezen nem keltem fel, és tán még életemben soha ennyiszer nem nyomtam meg a szundi gombot. A ketyere sajnálata miatt és csakis azért, szánalomból vettem erőt magamon, igaz az éjjel még egykor is mászkáltak az úrfiak, sóhajtoztak, nyöszörögteg, szenvedtek a melegtől, míg újabb innivalót adtam, puhább és vékonyabb takarót, legvégül már csak hófehér, ezer éve -még gyerekkoromban- használt lepedőt, pedig a házban 24 fok volt, náluk az emeleten talán ha kettővel több. A tengerparton a rekkenő hőségben, a leéget hegyoldal lábánál, légkondival örültünk a 28-nak, ők meg az éjjel félig belehaltak az önsajnálatba.

Jut eszembe, a nyaralásról még nem is írtam.

Aha, ha

mesélek hallgattok,
ha kérdezek válaszoltok.

Kerek

Mer olyan czuki, igaz tegnapi, de emígyen megtarthatom

- 1044 -

A tavalyi lábatlanság* szülte bezártságunkban nem mentünk sehova, csak hétvégeken, akkor is csak ha D. nem futott másfelé, így alig párszor. Akkor megígértem az úrfiaknak ha kitartanak, idén viszem őket mindenfelé. Hősök voltak.
A héten csak edzéseken voltunk, kifáradtak, kitikkadtak, nem is vágytak semerre, ahogy jómagam sem.
Ma délutánra nem fáradtak el semmiben, megyünk strandolni.
Hurrá.




*A járgányügy megoldódott, szó sincs már rá mennyire. Van a kiindulási szűrke, 14 éves öreghaver, ami a tavalyi lábatlanságunk oka, a hosszú nyár után októberben éledt újjá ( talált emberem adagolót ), hogy kora tavasszal egy semmiből jött hattyú halálával újabb kihívások elé állítson ( motorkár ), mire eladtuk volna, lett másik motor, ahogy ezzel egyidőben újabb ( 12 éves ) járgány is, egy transit. A kettő egy rendszámot kapott, amit csvarhúzóval váltogatunk meg szédült fejjel. Sokszor azt sem tudom melyik autóval vagyok úton, melyikbe kellene tankolni, melyikben ellenőriztem a vizet, melyikben az olajat, vagy épp a guminyomást...
A zavarhoz körforgáshoz hozzájárul még a kék villámhaver, ami már majdnem nyolc. A gépparkunk meglehetősen öreg, de ennek ellenére akár nyugodt is lehetnék és hátradőlve várhatnám a telet, de D. a szabadidejében megint autókat hasonlítgat össze - ennek soha nem lesz vége.

Helyesírás

Merthogy olyan fura.

A halványlila, az biztos jó.
A halvány levendula lila, rosszabbnak tűnik mint az előző bejegyzés címében egybe ( halvány levendulalila ) írva.

Talán kötőjellel? ( halvány - levendulalila )

Jelentkezzen, aki tudja.

Halvány levendulalila talicska

az van a szomszéd birtokában, nem viccelek.
Halvány levendulalila.