Embereim a minap

Tudjuk,

a fájdalom nagyon fontos, általa kapunk félreérthetetlen jelzést, hogy valami gubanc van.
Mondják, hogy a fájdalom azért is jó, mert általa biztosan tudható, hogy még élünk.
...hát mit mondjak, meg vagyok győzve.
Szombaton, az ügyeleten még középfülgyulladásról, ma a fül-orr-gégész hallójárat gyulladásról beszélt.
Őszintén szólva nem érdekel mi ez, csak már hagyjon békén!
Fáradt vagyok.
Aludni akarok!

Mármegint

D. nem szeret szamarat játszani.
Megmondta.
Most áll a bál.





*
Holott már hetek óta tudhatta, egy nappal korábban jelezte a hugica, hogy jönne Magyarföldre és még előtte beugrana hozzánk. D. hozza el a buszállomásról, majd másnap vigye le a szülőkhöz. (Nagy hó, Apuka nyilván oda volt meg vissza, hogy autóba kell ülnie.) Szamarasdi, igen. (Ugye: ha ló nincs, ...)
Persze azért, miután összeugrottak, D. mégis engedett, merthát Lányzó olyan nagyon szívesen látna minket. Persze, ez ok.
Viszont D.-vel -megint- alig váltottak pár szót, a gyulladásos, lázas mivoltomban magam szórakoztattam a vendéget, D. meg kilenc körül lefeküdt.
Előtte kicsit összekaptunk, mert AZNAP tényleg nagyon oda voltam és mert ismerem a forgatókönyvet, tudtam, hogy rám marad a társalgás java, így inkább éltem volna a vétó-jogommal, amit valahogy  nem sikerült érvényesíteni...
Lányzó helyes volt, tényleg. De most passzoltam volna inkább.

Urak és szokásaik /jó-éjt-puszik

M.

Igen, ő szörnyen bújós kisgyerek volt. Ha, még mielőtt mély álomba merült volna, szerettem volna az ágyába tenni, felriadt és panasszal élt a bánásmód ellen.
Később, már az aludj szépen időszakban, ő maga alakította a szokást. Három dolgot kért, majd utamra/utunkra bocsátott:
Várj! Puszi, szesze, simomo!

A.

Őt csak tegyük le szépen, hadd nézegessen, rugdalózzon kedvére, lehetőség szerint hagyjuk is ott, majd elalszik, vagy nem. Rikkantással amúgy is szól, ha valami hiányzik, vagy nem.
Aztán nagy sokára puszit adott este.
De nem egyet, nem.
Egyet az állra, aztán a szájra, orrhegyre és homlokra, hajtőre és az orcákra, volt, hogy a két szemre is.



Cseperednek, minden változik, már nincs puszi-szesze-simomo, sem pusziszertartás, csak villany-elfújás. M. már nem hajlandó, ő ehhez már nagy és újabban A. is inkább eltüsszenti, mert fújni kisfiús...

Így leírva, tán nem vész feledésbe.

Míg

a havat lapátoltam ma, eszembe ötlött a fia, aki ezt a remek kis havat már nem láthatja.
Most hívott anyu, hogy már Ő sem.

Különös, érthetetlen hónapokat élünk.

?

-Mégis, meddig lesz még karácsonyfánk?
-Még szép.
-Igaz.

+1

Hogy ezen a felületen legyen róluk egy pozitiv szó.
Egy régi, tényleg nagyon régi ismeretségem dolgozik az egyik legnagyobb hazai, inkább hírhedt mint híres (bár mintha jó szót említettem volna az elején...), könyvhálózat, szülővárosomban megtalálható képviseleténél.
Betévedtem. Kerestem. Hiába, vasárnap csak ez áll nyitva (de minek! -bocs). ...és találtam.
Kicsit szakadt borítóval, de volt amit kerestem és nem is saját kiadványuk, szóval még, minőségi is a könyvecske -egyébként.
Az esélytelenek nyugalmával megkérdeztem, hogy kaphatnék-e rá kedvezményt, merolyan ramaty szegény.
Kaptam.
30%-ot!

Elégedetten, jó szájízzel fizettem.

Az ajtón kilépvén anyum visszarángatott a földre, nehogy már azt gondoljam, hogy a cég, nem, az továbbra is maradt olyannnak, csak hát az ismeretségem, ő volt kedves és onnan a harminc.



...és a pluszpont, már csak a címben...

...

Ahhoz nem vagyok elég idős, hogy sóhajtozva azon morfondírozzak. mi mindent tapasztaltam már, mennyi ökör emberhez és baromságaikhoz dologhoz volt szerencsém és hányszor, de hányszor rúgták ki alólam a sámlit.
Talán ezért állt tótágast ma is a világom és remegett a belsőm és gondolom azt, hogy ekkora ökörrel még, nem hozott össze a balszerencse véletlen.
Csak alig fél órácskát kucorogtam a földön, de elég volt, na.

Kacatolós

Gyerekkoromban, és tiniként rengeteget firkáltam és most, hogy számlákat, különböző mifenéket válogattunk, a kezembe akadtak újra a telefírkált lapok, a szüleimnek írott levélkék -többek között- persze okos vagyok és most kiszórtam (mondjátok, hogy nem csak én tartogatok kacatokat! Légyszi-légyszi!), de az utolsó lapok között találtam egyet, ami ... érdekes.
Szerintetek?

A dátum szerint 1997-esek.
érdekes

2013