D. nem szeret szamarat játszani.
Megmondta.
Most áll a bál.
*
Holott már hetek óta tudhatta, egy nappal korábban jelezte a hugica, hogy jönne Magyarföldre és még előtte beugrana hozzánk. D. hozza el a buszállomásról, majd másnap vigye le a szülőkhöz. (Nagy hó, Apuka nyilván oda volt meg vissza, hogy autóba kell ülnie.) Szamarasdi, igen. (Ugye: ha ló nincs, ...)
Persze azért, miután összeugrottak, D. mégis engedett, merthát Lányzó olyan nagyon szívesen látna minket. Persze, ez ok.
Viszont D.-vel -megint- alig váltottak pár szót, a gyulladásos, lázas mivoltomban magam szórakoztattam a vendéget, D. meg kilenc körül lefeküdt.
Előtte kicsit összekaptunk, mert AZNAP tényleg nagyon oda voltam és mert ismerem a forgatókönyvet, tudtam, hogy rám marad a társalgás java, így inkább éltem volna a vétó-jogommal, amit valahogy nem sikerült érvényesíteni...
Lányzó helyes volt, tényleg. De most passzoltam volna inkább.
Keine Kommentare:
Kommentar veröffentlichen
Szabad a véleményezés, de kérlek légy kedves! Itt nem bántott senki.
A régebbi bejegyzésekhez írt hozzászólásod, csak engedélyezés után jelenik meg.