Mióta

(szeptember) M. is telefontulajdonos lett (hű, hogy mi mennyit vívódtunk, hogy legyen, vagy ne), gyakran csetelnek egymás között a gyerekek. A. németül ír többnyire, míg M. magyarul.
Akkoriban gyakori kérdés volt, hogy minek örülnék jobban, ha egyik, vagy másik nyelven csevegnének egymással. Úgy gondoltam mindegy, csak helyesen.

Tegnap megkérdezte tőlem M., hogy a mamától skype-on érkezett kérdésekre magyarul, németül, vagy angolul válaszoljon inkább...

ELEFÁNT!

Feledékenyek. Felmennek az emeletre és utánuk szólok, hogy hozzák le a szennyest / huzatolják le az ágyneműt / hozzák le az aláírnivalót / dobják le azt, amit nem kellett volna fevinniük... (((a minap pl. az iskolai ottalvás után, A.-nak szóltam, hogy dobja le az orrmányos kabaláját, amit ott kispárnaként használt...))), míg felérnek elfelejtik, újra fel kell szólnom, hogy tegyék, amit kértem.

Akkor is felszólok, ha szivárványt látok, vagy jégeső esik, vagy épp akkor hull az első hó és ők szaladnak az ablakhoz.



Tegnap reggel felbaktattak: Aaa.! Az elefánt (-ot dobd le)!
A. (közben hallottam, hogy rohant az ablakhoz) : Hol?

A morzsáról

Ott csücsült a szája szélén. Persze zavarta.
A fogaival lehúzta -volna, ha a Zahnlücke* ott nem lett volna.

A harmadik, még ösztönös mozdulat után, már hahotázva nevettünk...
Szerencsére ő is.
Aztán a kézfejével lesodorta.


*A bal felső metsző hiányzik.

Tudom, sokan ismeritek, de...

Bencze Imre: Édes, ékes apanyelvünk

Lőrincze Lajosnak és Grétsy Lászlónak

Kezdjük tán a “jó” szóval, tárgy esetben “jót”,
ámde “tó”-ból “tavat” lesz, nem pediglen “tót”.
Egyes számban “kő” a kő, többes számban “kövek”,
nőnek “nők” a többese, helytelen a “növek”.
Többesben a tő nem “tők”, szabatosan “tövek”,
amint hogy a cső nem “csők”, magyar földön “csövek”.
Anyós kérdé: van két vőm, ezek talán “vövek”?
Azt se’ tudom, mi a “cö”? Egyes számú cövek?
Csók – ha adják – százával jő, ez benne a jó;
hogyha netán egy puszit kapsz, annak neve “csó”?

Közjáték

Szín:            Fővárosunk
Idő:             ma este.
Szereplők:   D.
                   Rendőrbiztos, továbbiakban: RB


RB [fontosságának teljes tudatában]:    Honnan jön?
D.:      A helység nevét megmondja.
RB:    Mit csinált?
D.:      Dolgoztam.
RB:    Ivott valamit?
D.:      Nem.
RB:    Biztos? 
D.:      Igen.
RB:    Egy sört sem?
D.:      Azt sem.
RB [hamiskásan]:    Biztos?
D. [mosolyogva]:     Miért? Úgy nézek ki?
RB [nevetve]:    Nem.   [nevet]   Viszlát!
D. [harsányan nevetve]:    Viszlát!

Helyesírás agyő?

A cambridge-i egyetemen készült egyik tanulmány állítása szerint a szavakon belül nincs jelentősége annak, miként rendeződnek el a betűk. 

A cmabrigde-i etegyemen kéüszlt eikgy tnuamálny áitllsáa sznreit a szvkaaon bleüI nincs jlneestögée annak, mkénit rdeeőzndenk el a btűek: eyegüdl az a fntoos, hgoy az eslő es az uolstó betű a hlyéen Iygeen; ha a tböbrie a lgnoeyabb özeássivszsg a jleezmlő, a sövzeg aokkr is tleejs mrtébéekn ovasalthó mráad. A jnleeésg mgáayzrataa az, hgoy az erbemi agy nem eyedgi btüeket, hneam tleejs sazakvat ovals. Íme a bzoinytéik.

Úhygoyg tnseseek mkneit bkébeén hyagni a hleysersáii fmonisáokgkal!





Ez egy nagyon-nagyon régen  megjelent cikk, valamikor 2005 tájáról, de talán lesz akinek új, vagy csak szívesen rácsodálkozik újra, hogy: és tényleg!