Megírta a matematika témazáróját, az elsőt. Nem nagy ügy, másodikas, így nem értékelik. Szerencsére.
A dolgozat két teljes oldal A4-es lap, telezsúfolva feladatokkal. Mind hibátlan, legalábbis amit megcsinált. A munka közben valami olyasmit ejtett el a tanár bácsi**: ha valami nem megy első nekifutásra, hagyják ott, majd a többi elkészültével visszatérnek hozzá és aztán oldják meg.
Ő addig hallhatta a kijelentést, hogy hagyják ott.
Kérdeztem: nem tudtad megcsinálni?
De anya, az olyan uncsi feladat!
M.
Vasárnap este, olvasás közben majd leestem az ágyról, akkorát ugrott, meg kiáltott: elfelejtette megtanulni a verset...
Elsöpretett, majd lerongyolt a könyvvel és felmondta szerzőstől, címestől.
Szóval elfelejtette megtanulni -meg azt is, hogy anélkül is tudja.
D.
Este nyolckor telefonált, hogy legyek elérhető: úton van hazafelé (akkor indult Klosterneuburgból),
de nem tudja mi a (hó)helyzet a pályán, a társa kisteherautójával van úton, amin nincs téligumi...
Játszottam már elégszer sárgaangyalt, tudom, hogy komolyan beszél ilyenkor, de el tudjátok képzelni, ahogy kocsiba vágom magam, elindulok éjszaka a nagy ismeretlen sötétségbe és kimentem a hóból és fagyból?
*körzős, sapkás kiskamasz története
**A matematikát ez évben egy férfiember -persze tanár- tartja az elsős és másodikas tanulóknak.
A két gyerekes írásod annyira jellemző az enyémre is. :D
AntwortenLöschenNem tudom: örülhetek veled? Vagy szomorkodjunk együtt?
LöschenA gyerekek úgy normálisak, ahogy vannak :D
AntwortenLöschenDe D. hogy gondolta ezt? Felrázod a gyerekeket is az éjjeli túrára? Vagy egyedül maradnak?
: D
LöschenMiből gondolod, hogy átgondolta? (Nyilván, hogy egyedül vágok neki. De van egy adu ászom a városban, B. Azt hiszem felkértem volna éjszakai gyermekálom őrzésre. Nyilván örült volna.)
Áh, örüljünk! Szerintem ezek még nem rossz dolgok:) Magamban nevetek, amikor bírok de néha azért kibukik belőlem a nevetés. Szerintem jó dolgok ezek, hiszen gyerekek.
AntwortenLöschenRendben, örülünk! : )
Löschen