Az előző poszt miértje :

Pénteken reggel is, mint egész héten menet és jövet, boldogságban úszva jöttek és távoztak: de jó a suli, jipiájé!
A., pénteki hazaérkeztekor, az előszobában álltam, mikor ő nyitotta az ajtót és a táskája repült felém, mint Toldi malomköve - na mondom príma, ezt már ismerem, valai történt.
Jó háromnegyed óráig tartott, míg leomlott a fal és hajlandó volt mást is mondani a hülye/buta vagyokon kívül, da aztán csak kibökte: a tanárnő az utolsó órában az egyik könyvét kérte és amíg ő a pultnál állva hezitált melyik is az, a tanerő rárivallt, hogy ne nézz olyan hülyén, hozd!
Most kezdték el tanulni a kézírást, azon belül is az "i"-t, az órai munkájából egy részt pedig egyszerűen kihúzott a tanerő, mondván, nem jó, ronda. (A telefonomról sikerült leszednem egy képet a fent említett iskolai munkájáról. Jó, magam is látom, hogy nem valami ragyogó, de talán nem feltétlen kellett volna áthúzni, bár még mindig jobb megoldás mint széttépni a lapot és kukába hajítani, mint ahogy azt tavaly tette, szintén egy órai munkát megsemmisítve.)

Mondjuk újraírathatta volna, esetleg mondhatta volna, hogy ejj, megy ez jobban is, gyakorolj még...
A. ezt bármikor, vígan megteszi/megtenné.
Tudom, sokan vannak most az osztályban,tizenkettő elsős és a tíz másodikos, sok a feladat, nyilván stresszesebb, ...és én igazán baromi megértő vagyok, de hogy lehülyézzenek egy gyereket, elfogadhatan.

Nagyon alapos vagyok, utánakérdeztem* egy szülőnél, észlelt-e az ő gyereke ma (pénteken) valami furcsaságot és igen**, ő és egy épp náluk vendégeskedő elsős ugyenezt mesélték (most a hülyézésről beszélek) és még azt, hogy ingerült volt a tanárnő és mindenkivel kiabált, A.-val különösen.

 *Bizony nem én. D. Mert magamon kíül voltam a dühtől, meg kislányokra vigyáztam, ill. kicsit később felhívtam M. tanárnőjét is...
A.-é iskola után nem elérhető, csak az iskolában lehet hívni, a privát számát védi, nem adja ki.
**A gyerkőt az a szülő úgy kérdezte, hogy vonalban maradt, D. minden szót hallott...

Ma voltam bent, időpontot kértem: holnap megyek.





Egyébként nem mindent írtam le, mert részhetezhettem volna még azzal, hogy a tanárnő továbbra is és nagy előszeretettel beszél tájszólással, ami olyannyira durva (emlékezetes marad még sokáig), hogy mikor először voltunk nála szülőin, történetesen mind a ketten, a származását tekintve német férjem engem bökdösött oldalba, hogy basszus, te érted?