Mindig azt a politikát tartottam előnyösnek, hogy előre a rosszabb verziót lengetem M. szeme előtt, elkerülendő a hisztihegyeket, onnan baj már nem lehet, esetleg öröm, ha mégis pozitív lesz a dolog kimenetele.
Megbeszéltük, hogy ne élje bele magát, nem biztos, hogy elmehet a kirándulásra.
Tegnap este jelenésünk volt, a tanárnő ismertette a harmadikos-negyedikes osztálykirándulás részleteit.
Igen tetszetős az útiterv, a program, az is, hogy a tanárnő ezt már végigjárta többször, több korábbi osztályával.
A programok első színhelye, a kirándulás legmesszebb eső pontján, egy innen ~160km-re fekvő település múzeuma, ahol egy "régi" iskolát tekintenek meg, hogy milyen voilt "régen" egy iskola. (Ne kérdezzétek, "régen" -pont.)
Aztán a tartomány székhelye, ott kastélylátogatás és az éjszakát is ott töltik. Majd hazafelé haladva bemennek egy labirintusba (ez a személyes kedvencem), majd még közelebb érve meglátogatnak egy csokigyárat.
Nekem mégis fenntartásaim vannak.
Noha ismerem most már M. osztályfőnökét és az anyukát is (M. barátjának anyukája), aki kíséri majd a csapatot, de 14 kiskamaszra szerintem kevesen lesznek.
Az útiköltségek említésénél, a kedves szülők, velem együtt, nagy szemekkel, nagyokat hallgattak.
Egyrészről ez ugye még változhat, hiszen ha valaki nem megy, esetleg többen, akkor ez az összeg még nő.
Számszerüsítve: 102petákról volt szó. Ha mindenki résztvesz. 102, a szállásért és az utiköltségért. De a gyerekek valószínűleg ennének is valamit, az étkezések naponta 17 petákból kihozhatóak és igen, belépőket is kell fizetni, a tanárnő becslése alapján ez személyenként megállna 20 petákban, ami, idézem, nem egy nagy összeg.
Eddig 156-nál tartunk. ...és ugye ez lehet több is.
Valahol ezen a ponton került elő, hogy a gyerekeknél lesz mobil de hozhatnak-e magukkal laptop-ot is? Itt enyhe bizsergést éreztem a lábaimba, hogy akkor én el is mennék haza.
Laptop?
Biztos rém maradi család vagyunk, de mert alig három kilométerre az iskola, nem tömegközlekednek, a busz háztól házig szállítja őket, nem tartottuk fontosnak a handy beszerzését a kilenc évesünknek és tényleg, külön számítógépe sincs, ha szeretne valamit, elintézi itt, ahol mi is, a családi, közös, dobozos ketyerén...
Szóval 156.
Hazafelé a fiú duruzsolt a sipoló fülembe bele, hogy ő feltétlen visz fonalat is az útra, csak el ne felejtse a zseblámpa mellé berakni... Igen, az útvesztőből kitalálni- gondolta ő a vadregényes fantáziájával...
Majd este, miközben betakartam kért meg rá, hogy ugye egy százast kap azért költőpénznek, mert ő marokborostyánszobrot szeretne venni ott a labirintus mellet a kis boltocskában, amiről a tanárnő mesélt...
156. +100
Höhöhö.
Ugye nem csak én érzem?
A felsorolásból kifelejtettem Liszt szülőhelyét, azt is útbaejtik.
156- az 46.000 magyar fizetőeszközben, a mai árfolyam szerint.
AntwortenLöschenBaj, ha én már meg sem lepődöm?
AntwortenLöschenÉs ezután csak ilyen jelek jöhetnek: :(((((((
Nem, dehogy.
LöschenDe mondd, hogy sok! Jó, tudom, Ausztria, de akkor is....
{Amúgy is, olyan rossz érzésem van a kirándulással kapcsolatban. Persze, lehet, hogy mert mostanában többször tapasztaltam és láttam, milyen könnyű gyorsan, bár akaratlanul -természetesen kiszálni ebből az élet nevű buliból.
Nagyon nem szeretném elengedni.}
Sok! :))
LöschenDe tényleg. És nem csak azért, mert Ausztria. Tavaly mi is átéltük ugyanezt Bende egyhetes osztálykirándulásával. Mondjuk ennyit nem kellett fizetni ott, ez tény. A legjobban az bosszantott, hogy költségfaragás címén fél adagot kértek a meleg kajákból... A kamaszoknak, akik a fél hűtőt képesek felfalni...
Majd ezek után azt kérte az osztályfőnök, hogy azért legyen náluk jócskán költőpénz, hogyha éhesek maradnak, akkor tudjanak ennivalót venni a közeli közértben. Mi van?????
Nem vigasz ez, tudom, inkább csak együttérzés, hogy máshol sem jobb a helyzet.
Egyébként Bende nem akart menni egyáltalán, folyton azt kérdezgette, kötelező-e. Mi szerettük volna, ha elmegy és a végén remekül érezte magát. Mondjuk volt olyan nap, hogy átbuszoztak az osztályfőnök telkére, ahol a férj főzött nekik bográcsgulyást és egész nap medencéztek. Ez volt a kedvenc napjuk:)))
Igen, emlékszem, hogy "elMaugliasodva" tért haza. ;-)
LöschenAmikor az étkezések kerültek szóba, a tanárnő azt mondta, ez most még nem olyan égető kérdés, még ráérünk megbeszélni... :-)
Szerintem is, az étel pont az, amiből csak ne faragjon le senki, semmit!
Jól értem, egy hét volt kevesebb (vagy arányaiban -kérdem naívan)?
Nem, az Levente cserkésztábora volt :))) Sok gyerek, sok tábor:)
LöschenAz egy hét 30ezer volt. Ami ahhoz képest sok, hogy a másik osztályfőnök a szintén egyhetes tábort megoldotta 17ezerből.
A tiétek mondjuk ehhez képest irdatlanul sok a két napért. És a legrosszabb, hogy szeretne menni...
Ne haragudj! (Nagyképűen azt hittem, milyen jól tudom!)
LöschenA szememben -egyre nagyobb az összeg.
Igen, menne. De D.-vel összedugtuk a buksit és úgy gondoljuk, a programpontok családilag is teljesíthetőek, amúgy is járunk kirándulni és így legalább A. is járhat ugyanott, a mi felügyeletünkkel és ha ügyesek vagyunk: kevesebbért.
Dehogy haragszom! Eddig én is azt hittem, milyen jól tudom a dolgokat, de amikor Bende könyvtári kódjánál mindenáron Vercsi születési dátumát akartam bevinni és csodálkoztam, hogy nem fogadja el, akkor rájöttem: megbuktam:))
AntwortenLöschenSimán menne olcsóbbért, az tuti! És jobb a családi élmény. Bár az is biztos, hogy eljön az az idő, amikor már nem lesz elég:( Akkora viszont már más lesz a tanár:)
Köszönöm!
Löschen:-D Dehogy buktál! Remek anekdota! (Mi folyton átkereszteljük őket. Legjobb, mikor anyu is bekapcsolódik és a családom férfitagjait felsorolva jut el az adott unoka valós nevéhez...)
Igen. Meg aztán, ha nagyobb lesz és csoportban kevésbé szeleburdi, nem is igen fogok ágálni egy ilyen kiruccanás ellen, de kilenc évesen még ne menjen, ennyiért meg aztán pláne.
Köszönöm, hogy beszálltál a mérlegelésbe!
hát, nem semmi... én már nagyon régen voltam fizetős kirándulni, de családostól ennyiért járunk három éjszaka all inclusive ellátásssal welnesselni. Szóval innen nézve sok. nem is kicsit.
AntwortenLöschenIgen, innen nézve is, hiába, nem szépíti az sem, hogy Ausztria. ...és nem csak átszámolva. (A magam kedvéért már rég nem számolom át az összegeket.)
LöschenA vizes hétvégéről jut eszembe, mi nem egészen 300 petákért voltunk nyár végén három napig velencében és környékén, négyen. (Autópályavignyetta, üzemanyag, ellátás, szállás, tenger, egy teljes nap Velencében...)
Menjetek akkor ti is, amikor az osztály :) olcsóbb is lesz, közös élmény is lesz, vigyázhatsz is rá! (két napért szerintem is rengeteg, ott nálatok is)
AntwortenLöschenAkkor sajnos nem tudunk, de majd nyáron...
Löschen(A gondolat viszont okos és remek.)
Sokcsillagos szállodába mennek?
AntwortenLöschenAz életkorhoz annyit szeretnék adalékként hozzáfűzni, hogy sokkal jobban kordában tartható ez a korosztály, mint a nagyobbak. Sokszor mentem a fiaimmal ilyen-olyan kirándulásokra, úgyhogy láttam milyen. És ők húszan voltak, minimum.
De ez az ár!
V.
Ja! ÉS full más az osztállyal, anya-apa-tesó nélkül. Te ismered a fiad (meg a tannénit), de nagyon kevés gyerek nem élvezi ezt.
AntwortenLöschenV.
Őt nem rázná meg, hogy nem vagyunk ott. (Gondolom.)
LöschenA szertelenségtől félteném inkább, hogy a látnivalókra, a társaira figyelne és nem az úton közlekedésre pl. leesne/elé lépne... ilyesmi.
Kilenc éves ne menjen két naposra és nem csak azért, mert mi sem mentünk anno, hanem mert ne.
Mehet, majd.
Nem akarlak én rávenni semmire. Csak meséltem a tapasztalatom. :*
AntwortenLöschenV.