A falra hányt borsó ill. ribizli

Mindig boldog, ha azt a pólót adom rá. Semmi különös egyébként, egy galléros kis sárga, nem is új, még M.-é volt danában. Miután levettem a buszról, még akkor is megemlítette, milyen jó, hogy ebben ment és milyen szép napja volt, igazán jól érezte magát az oviban. Mostanában nem szívesen megy, azt mondja rém uncsi, így mindig örömmel hallom, látom, ha boldogan, füligvigyorral érkezik haza.
A hamburgernek is örült, persze ő kérte, hogyne örült volna, két szál hagymát is elrágcsált hozzá, mert úgy az igazi. M.-el azon rötyögtünk, hogy még másnap is hagymafelhőben úszik majd ennyi bűzgyökér után.
M. házit írt, addig A. szavakat, mondatokat másolt az aktuális kedvenc könyvéből.
Majd hosszan csend, ki-ki olvasott, könyvet nézegetett a szobájában.
Szeretem ezeket a nyugodt órákat.
Aztán a bírkózás a kanapén, ahonnan leparancsoltam őket. Meg is magyaráztam -ezredjére- tarok tőle, hogy átbillennek a karfán és csúnya fejreeséssel landolnak, menjenek inkább, nézegessenek, olvassanak tovább.
M. négykézlább, A. a hátán.
A ló nem rúg ki már rég hátra, mert megtanulta: akkor bizony az ő feje koppanhat a padlón a hirtelen lendülettől  -A. jobb híján M. fejére nehezedett mindig, azért.
Mostanában felágaskodik a ló, amitől A. hátra huppan, ezért most is szóltam, finoman és inkább mindenki a saját lábán...

Robaj, aztán sírás. A. a földön ül, előregörnyedve, a bal könyökét dajkálva. A ló bent a szobájában azonnal, mert oda küldtem, ne tartson védőbeszédet, majd megbeszéljük, ha már a lovas nem sír.
Mozgatom kicsit a karját, sehol, semmi sérülésnyom, el nem törött, vizslatom tovább; a nyakába patagzik a vér, keresem honnan, a fején tátongó jó három centis, mély sebből...
Kiabálok M. nek öltözzön, hozzon nadrágot A.-nak is, mert megyünk. Már a mélyhűtőben keresek, mire befejezem a mondatot, de nem találom azt a hülye hűtő kötést... jó lesz a fagyasztott ribizli is.
Mire kirángatok egy vékony törölközőt a többi közül, A. üvölt én meg rohanok, mert talán nagyobb a baj: Úrfi áll a fürdőben a tükör előtt és a vérrel áztatott pólóját siratja, hogy most mi lesz, hogy néz ki jaj szegény póló!
Valamit mondok arról, hogy ki tudom mosni, de most mennünk kell, ő nem akar mozdulni, megfeszíti magát, mikor emelném. Nem baj, rajtam sincs már nadrág, a melegítőmet lerángattam odalenn, nem húztam újat. Míg ő a törölközőbe csavart ribizlivel üvölt tovább a tükör előtt, nadrágot rángatok magamra és közben látom M. riadt arcát az előszobában. Semmi baj fiam, majd a kórházban segítenek...

Az autóban végre megkérdi A.-hogy most mi lesz?
-Érzéstelenítés, valószínűleg, mert bizonyára varrni kell.
-A kórházban?
-Persze, oda tartunk éppen.
-Az jó!

Ölben viszem, M. lohol a nyomomban, a baleseti folyosóján egy szanitéc kikapja ribizlistől A.-t a kezemből és onnantól libasorban csörtetünk tovább...

Az orvosra kicsit várni kell, addig A. fejét letörölgetik és M.-et kérdezik pontosan hogy történt. A vérzés a fagyos ribizlipakolástól szinte teljesen elállt, nem vesztett sok vért. A pólóján egy tenyérnyi és a törölközőn pár csepp. A. azt mondja jó itt, tetszik ez az ágy! és vigyorog, meg kuncog (Közben érzem a gomolygó hagymafelhőt körülötte.)

...nem varrják, ragasztják.
Majd röntgen, azután alapos, a teljes testére kiterjedő vizsgálat.
Minden rendben, a koponyája nem sérült, el is mehetnek, de tudja anyuka, ha szédül a Bursche, ha hány, aluszékony, esteleg az a fekete a két szemében különböző méretű...
...a pupilla....
...ööö a pupilla igen, akkor jöjjenek vissza azonnal...

...


Jól aludt, a seb nem duzzadt és nem is gyulladt be. Vidám. ...és örül, hogy csütörtökön újra megyünk a kórházba.
...ó és ő orvos lesz, mert az orvosok olyan vidám bácsik és segítenek, ha baj van!