Elakadtam a meséléssel.
Mert ha, akkor lehetetlenség kihagyni belőle a segítőnket, aki mostanság rém elfoglalt, nem akarom ilyen banális kérdésekkel zaklatni: engedélyezi-e hogy linkelgessem, noha nyilván sokan tudják kiről is van szó, mégis illenék megkérdezni -emiatt kicsit elakadt a lendület.
Mielőtt elmentünk, több olyan blogra is akadtam, ameyleket ott élő magyarok írnak. ... most komolyan, az ám a valami: ott élni, ill. elérni, hogy hivatalosan, állással, lakhatással ott élhessen az ember, része lehessen az egésznek! Én meg itt ájuldozok attól az öt naptól... nevetséges.
Meg, ha más utazik ugyanoda, teljesen másképp élheti meg, mást lát, más benyomások érik, tán másképp is áll hozzá, akkor meg minek meséljem, ez is olyan, mint a futás, át kell élni, tudnod kell, megtapasztalnod mi a jó benne, mitől az, ami, mit ad neked az az élmény, mert mások hiába mesélik...
De a csuda vigye, mégiscsak el kell mesélnem, ha nem is mindent, de a gyümölcslevet, az embereket, vagy hogy mit ettünk, miket láttunk, a teljesítményünket, mert arra büszkék vagyunk, vagy a színházat, mert azt muszáj, hisz attól volt kerek, vagy a keresést, noha nem leltem, de kompromisszumkész vagyok, ezért mégis...
Így lesz folytatás, csak érjem el a költözködőt, aztán legyen időm írni...
Keine Kommentare:
Kommentar veröffentlichen
Szabad a véleményezés, de kérlek légy kedves! Itt nem bántott senki.
A régebbi bejegyzésekhez írt hozzászólásod, csak engedélyezés után jelenik meg.